Mióta hazatértem, nem írtam a blogba, pedig történt sok minden, a legfontosabb, hogy új csapatot találtam, a neve Cervélo - Team Prolog, alias a "worikok", remekül érzem magam és életem formájához közelítek, azonban az olyan történések, mint az elmúlt hétvégén elszenvedett "halmozottan hátrányos" helyzetűség, el tudnak keseríteni, mert tudom, hogy milyen erőben vagyok és tudom azt is, hogy bizony ott a helyem a dobogón már.
Szombaton Gyönkre utaztunk ahol a Tolna Régió kupa 100 km-es 2000 méter szintet tartalmazó versenye várt ránk. Reggel még szuperul voltam, remek hangulatban, majd nemsokára az egész hétvégémet és 2 versenyemet tönkretette az a barna színű víz, amit a gyönki általános iskola wc-jében ittam, mivel a kulacsomba töltöttem belőle, csak később láttam meg az állagát.
A versenyre ellátogatott barátom Dér Zsolt és igen erős cimborája, Kasza Gábor. Tulajdonképpen velük kellett volna elbicikliznem és könnyedén bezsebelni egy dobogós helyezést - ez a verseny elején majdnem sikerült is, én voltam az egyetlen, aki az elején támadó duóhoz "majdnem" felzárkózott, azonban amikor 5 métert nagyon nem bírtam bezárni a domb tetején, éreztem már, hogy az első szingóm túl ruganyos lett és ekkor már beindult a hascsikarás is. Kisvártatva a lábaim ólommá váltak, visszaszakadtam a mezőnybe, majd a kocsisorra és akkor már rettenetes rugkapálás közepette szépen leeresztett félig a szingó, majd a hideg is elkezdett rázni. Ekkor búcsút intettem ennek a szép kis versenynek.Szerencsére Bischof Bálintnak legalább sikerült a harmadik helyre bejönnie, aminek én tudok örülni, mert tudom, hogy jót tett a lelkének, ugyanis úgy látom túledzettségi szindrómában szenved és ha valaki tudja, milyen rossz az, akkor az én vagyok, jártam már ott párszor..
A verseny után átmentünk Szekszárdra, és teljesen kómásan aludtam délután és éjjel is, reménykedve abban, hogy másnap Komlón revansot vehetek. Sajnos a hatalmas alvás ellenére igen rossz közérzettel keltem és bár próbáltam elhessegetni a negatív gondolatokat, a realitás talaján állva éreztem, hogy ez az állapot, amikor nem vagyok képes jó teljesítményt nyújtani.
A csapattársaim és a vezetőség bíztatott és próbáltak lelket önteni belém, ennek köszönhető, hogy 4 körön át azért csak ott voltam az első néhány ember között a mezőnyben és mozdultam minden veszélyesnek itélt támadásra, illetve kívülről talán még erősnek is tűntem - én azonban éreztem, hogy alig kapok levegőt, egy kicsit ráz is a hideg és a 197-es pulzust többször megütöttem illetve 175-ös volt az átlag a 4 körre, amit megcsináltam a hatból.
Köszönöm a segítséget és a csapatmunkát, a legjobban én sajnálom, hogy így alakult, nagy pofon volt ez ismét, hiába nem számít "rangos" versenynek, csak az vigasztal, hogy tudom, megvan már a kondícióm, ami elegendő a sikerhez és remélem, egyszer végre összeáll már az a csillagzat, hogy egy vagy több szép győzelmet, pódiumot hozhassak új csapatomnak, akiknek hálával tartozom azért, hogy megelőlegezték a bizalmukat és egy csodálatos Cervélo S2-est hajthatok idén!
Szombaton Gyönkre utaztunk ahol a Tolna Régió kupa 100 km-es 2000 méter szintet tartalmazó versenye várt ránk. Reggel még szuperul voltam, remek hangulatban, majd nemsokára az egész hétvégémet és 2 versenyemet tönkretette az a barna színű víz, amit a gyönki általános iskola wc-jében ittam, mivel a kulacsomba töltöttem belőle, csak később láttam meg az állagát.
A versenyre ellátogatott barátom Dér Zsolt és igen erős cimborája, Kasza Gábor. Tulajdonképpen velük kellett volna elbicikliznem és könnyedén bezsebelni egy dobogós helyezést - ez a verseny elején majdnem sikerült is, én voltam az egyetlen, aki az elején támadó duóhoz "majdnem" felzárkózott, azonban amikor 5 métert nagyon nem bírtam bezárni a domb tetején, éreztem már, hogy az első szingóm túl ruganyos lett és ekkor már beindult a hascsikarás is. Kisvártatva a lábaim ólommá váltak, visszaszakadtam a mezőnybe, majd a kocsisorra és akkor már rettenetes rugkapálás közepette szépen leeresztett félig a szingó, majd a hideg is elkezdett rázni. Ekkor búcsút intettem ennek a szép kis versenynek.Szerencsére Bischof Bálintnak legalább sikerült a harmadik helyre bejönnie, aminek én tudok örülni, mert tudom, hogy jót tett a lelkének, ugyanis úgy látom túledzettségi szindrómában szenved és ha valaki tudja, milyen rossz az, akkor az én vagyok, jártam már ott párszor..
A verseny után átmentünk Szekszárdra, és teljesen kómásan aludtam délután és éjjel is, reménykedve abban, hogy másnap Komlón revansot vehetek. Sajnos a hatalmas alvás ellenére igen rossz közérzettel keltem és bár próbáltam elhessegetni a negatív gondolatokat, a realitás talaján állva éreztem, hogy ez az állapot, amikor nem vagyok képes jó teljesítményt nyújtani.
A csapattársaim és a vezetőség bíztatott és próbáltak lelket önteni belém, ennek köszönhető, hogy 4 körön át azért csak ott voltam az első néhány ember között a mezőnyben és mozdultam minden veszélyesnek itélt támadásra, illetve kívülről talán még erősnek is tűntem - én azonban éreztem, hogy alig kapok levegőt, egy kicsit ráz is a hideg és a 197-es pulzust többször megütöttem illetve 175-ös volt az átlag a 4 körre, amit megcsináltam a hatból.
Köszönöm a segítséget és a csapatmunkát, a legjobban én sajnálom, hogy így alakult, nagy pofon volt ez ismét, hiába nem számít "rangos" versenynek, csak az vigasztal, hogy tudom, megvan már a kondícióm, ami elegendő a sikerhez és remélem, egyszer végre összeáll már az a csillagzat, hogy egy vagy több szép győzelmet, pódiumot hozhassak új csapatomnak, akiknek hálával tartozom azért, hogy megelőlegezték a bizalmukat és egy csodálatos Cervélo S2-est hajthatok idén!
