Felraktam a Myspace oldalamra ezt a különleges darabot 2000-ből, az ominózus Adept koncertről és írtam hozzá egy kis vakert is angolul, amit most nem szeretnék újból leírni, de gondolom nem lesz probléma az interpretálásval!
I would like to share a special piece with everyone, which was recorded at our very special live act at the Sziget festival in 2000, one of the very few Adept Live performances. Please keep in mind when you are listening this song, that it incorporates the whole amazing setup that we had on stage back in 2000 - Nord Modular, Korg Poly 800, EMAX II, Emu Orbit, Nord micro modular, Oberheim matrix 1000, Korg Kaoss Pad + Electribe, EMU Esi 2000 - just to name a few, so make no big deal about the not-perfect-machine-quantized grooves, that are a bit all over the place and the slightly detuned analog pads :-) This track has a great groove and the special chinese instrumental lead makes it sound unique - I hope you will enjoy it!
Eladom az Ergomo wattmérő rendszeremet, mert jövőre valami más, lehetőleg ANT+ kompatibilis rendszert szeretnék venni. A lehető legolcsóbb belépő a wattmérés világába, ára 72.000 Ft, FSA karbon hajtókarral és minden tartozékkal. A kompúter önmagában majdnem ennyibe kerül. Érdeklődni emailben: adam_pepe@werderits.com "Ergomo Pro wattmérő rendszer,angolmenetes, négszögtengelyes középrésszel,FSA pro carbon (Ergomo-logós)hajtókarral,FSA super lánctányérral,CD-vel,adatkábellel,töltővel.Teljesítménymérés,fordulatszám,polar kompatibilis pulzus,szintkülönbség,sebesség,fordulat,stb.Watt,TSS,NP és IF adatok.CD,edzőszoftver,eredeti akkuk nagyobb teljesítményűre cserélve.A rendszer 15000 km-t futott,kivéve a lánctányérokat,ami 2000 km-t. Sokszor előfordul, hogy edzés közben újra kell kalibrálni,főleg,ha nagy hőmérsékletingadozás van."
Oliver Lieb számomra az egyik legnagyobb név az elektronikus zenében, közvetlenül valahova a Kraftwerk után helyezném el nagyságrendben - míg a Kraftwerk az egész alapját képezte, addig számomra Oliver Lieb volt az, aki a '90-es évek modernizált elektornikus zenei hangzását definiálta - pontosabban az akkoriban "trance" névvel ellátott (mára sajnos egy nagyon negatív hangzású, zizegős greznárdodzsemes vurstlizenét jelentő) műfajt. A mester nagyjából 1990 óta folyamatosan produkál különböző műfajokban és az általam ismert legtöbb alias-szal rendelkező művész, híresebb projektjei pl. az LSG, SOL, Paragliders, Spicelab, The Ambush, Arte Bionico, Mirage, Econo, Solieb stb. illetve a saját nevén kiadott zenék, mint a zseniális Constellations album 1993-ból. Ez az ember egy megszállott, munkamániás, iszonyat mennyiségű tracket nyomott ki, remixelt a Snap-től Moby-ig mindenkit, közben lökette a saját projektjeit, amelyekben minden alias egy más műfajt jelölt. Az LSG és a Paragliders volt az eredeti klasszikus trance, míg a Spicelab érdekes pszichedelikus, ős-techno volt, az Ambush pl. pedig downtempo ambient tribal ritmusokkal.
A LSG 2. album volt az egyik legelső CD a gyűjteményemben, az elsőt, a "Rendezvous in outer space"-et csak később szereztük meg, amikor már a baráti körömben a zeneértők LSG rajongók lettek. Ez a két album olyannyira befolyásolta az izlésemet, hogy sokak szerint erősen visszahallani az Adept-művek 4/4-es darabjaiban - ezalól így utólag hallgatva az új zeném, az After BCN 2009-es átdolgozása sem kivétel, ez engem a "She can"-re emlékeztet, a sima 4/4-et enyhén megbontő tribal ritmusával.
2000-ben készült az "Into Deep", amely album számomra a non plus ultra, soha egy albumot nem hallottam még ennyiszer (több mint 100 végighallgatás) - egy igazi mestermű, ami amennyire "ismeretlen", annyira meghatározta a downtempo/ambient zenék alakulását az elkövetkezendő években - nem csak nagy drone-ok és üres űr, mint a hagyományos ambientben, hanem csodálatos égi harmóniák, kozmikus sweep-ek és mindezek alá technikásan, finoman torzított, darabolt groove-ok, nem minimál ritmusszekció pár pitty-putty perkával és analóg dobokkal. Ebben a műfajban, aminek a nevét nem is tudom (mert a "downtempo" elég sovány megnevezés lenne), de nem is fontos, igazából sok album, pláne olyan, ami ezzel egyáltalán egy lapon említhető, nem készült soha - megemlítést szinte csak a Sasha - Airdrawndagger illetve BT - This Binary Universe érdemel.
Sok éven át szorgalmasan követtem a friss Oliver Lieb termést, azonban az utóbbi években alábbhagyott a produktívitása a mesternek, illetve elment abba az irányba, több olyan "nagyöreggel" együtt, aki annak idején mérföldköveket tettek le az elektronikus tánczenébe (Speedy J, Pascal FEOS, Sven Vath) - nevezetesen a minimal techno világába. A régi rajongók, köztük én is, siránkozunk, hogy miért nem születnek olyan zenék, mint akkoriban, miért kellett teljesen más irányba menni - még ha Olivernél már a Black Album-okon már érezhető is volt, hogy merre tart. Az alábbiakban bemásolom Oliver Lieb blogjáról az írást, melyben saját szavaival pont ezt a kérdést taglalja és nagyjából valami olyasmit ír, amit én a múltkor itt a blogon megemlítettem a trance pejoratív jelzővé válásával kapcsolatban. A bejegyzés apropója pedig egy kiadatlan LSG album 2002-ből, ami egy tisztelgés Olviertől az LSG-projekt rajongóinak - jómagam még nem hallottam, de ebben a pillanatban töltöm le. A linket a mester szigorú kérését betartva nem postázom fel, de aki szeretné, az üzenjen és megadom - vagy keresse meg a google segítéségével!
"Hi, i decided to put online for free the "unreleased" LSG album. It created this in late 2002 for beeing released in late 2003. Then the distribution went down and the situation was unpredictable, so the decision was to start with the new distributor releasing a "best of LSG" album and see how things go...but this is a different story...
As i said this was done late in 2002 - so not in any way representing what i am doing right now. This is more a tribute and a big thank you to the fans of the LSG project and - at least for me now - a way to close the door to this project and focus even more on what i am doing now. Some people might say that the old stuff i have done was better than what i do right now. But please think about how things developed... When i started the LSG project trance as a name for a style wasnt established and right now to me the word trance does have a really bad meaning and only stands for a certain commercial and non-developing style that i am glad finally managed to get less attention. I tried to stay ahead of times but in the big times of this project it was hard to always keep that in mind. So i can only ask to always keep your ears up for new styles and artists and dont block something new by just thinking that the best happend in the past already. I personally think that at the moment the greatest thing about the music scene is that a lot is possible again like in the early days. The "we are cool - this is crap" way of thinking is not as big as it was some 5 to 8 years ago and all kind of different styles and influences can work on one label or even in one track again... so like back then its just about good music.
Enough talking...just one more thing please: Pleas dont stream the file...download it by right-clicking on the file name ;)"
Nyakig vagyok a zenélésben, minden erről szól most, ezzel párhuzamosan ismerkedek az aktuális zenékkel és az olyan label-ekkel, akik számomra érdekesek lehetnek. Az alábbi track a példa arra, hogy még mindig csinálnak nagyon jó zenéket ebben a műfajban, amit már nem is tudom, hogy jelenleg hogy hívunk (a Beatporton ez a progressive house kategóriában van) Ez a Henry egy spanyol csóka és nagyon jó mese-feelingű szép atmoszférikus zenéket csinál, nemrég jött ki a "Madre Noche" EP, amit már a Renaissance adott ki, erről a zseniális címadó dal alant hallható.
Már több hete véget ért számomra az idei kerékpáros szezon - de hogy meddig ért véget igazán, az csak hamarosan fog kiderülni, lehet, hogy ismét nagyon rövid lesz a pihenő, mert novembertől érdekes dolgok fognak velem történni. Az alábbi írásban az idei szezont szeretném összegezni többféle szempontból, de inditanók először egy remek fotográfiával, ami a Szobával készült Bikemag interjúban is szerepel és nekem sem volt meg - egy 1994-ben készült képről van szó, aminek a címe számomra az is lehetne, hogy a "kezdet és vég" - azon az egri mountain bike versenyen készült, ami életem harmadik versenye volt, első dobogós helyezése (második hely) illetve nagyjából 10 évig az utolsó versenyem is volt egyben - ugyanis a Szoba bicajával együtt az enyémet is ellopták ezen a versenyen és nekem ez a véget jelentette. Remélem megrohadt a nyeregben az a tetű, aki akkor legurult a versenyről a bicajommal. Íme a fotó, rajta a HSBC team, a "human shaped biking cyborgs" (a hülyeség már akkor magas szinten volt, ma már egyszerűen csak "cycling androids" lenne a név :-) A képen szerepelnek (balról-jobbra): Szoba, Fejő, én (fejkendő és gyolcs a lábon, fontos), Marsi. A mezek előző nap készültek, akril-spray festéssel, nem túl mosástűrő technológiával, azonban kétségtelenül nagyon spektakuláris megjelenésünk volt akkoriban. Sokat gondolkozom (feleslegesen) különböző "mi lett volna, ha" verziókon az életem döntésein és csak igen kis mértékben bánom azt, hogy nem tettem fel a fiatalságomat a kerékpározásra. Minden bizonnyal elérhettem volna hazai mértékkel valami kiemelkedőt, jók voltak az adottságaim, akkoriban még nem nekem kellett hallgatni, hogy "mivan, nem halad a bicó?" és hasonlók, hanem én vártam a többiekre a hegytetőn, ettől függetlenül maximalizmusomból eredően től elszántan edzettem volna és mellette semmi mással nem tudtam volna foglalkozni, de legfőképpen azzal nem, hogy kialakítsam ezt az életformát, amit most élhetek. Nem lettek volna utazások, csodálatos spanyol nyarak, buli hegyek, napfény, tengerpart és persze kreatív karrier. Mi lett volna esetleg? Kétségés kimenetelű, nagyon nehéz sportolói élet, semmiképp nem Magyarországon, mivel már 19 évesen sem volt probléma számomra lelépni, ebből eredően nem kellett volna ínséges életet élni sportolóként ugyan, de akármennyire is szeretem a bicajt, egyéb érdeklődéseimet nem tudom feladni, márpedig úgy nem lehet az ember eredményes, hiszen nem lehet 5 dologra koncentrálni egyszerre. Nem véletlen, hogy a szezon alatt képtelen vagyok a zenével vagy bármilyen komolyabb kreatív feladattal megbírkózni, viszont ilyenkor, a nyálkás, sötét időben beindul a kuckózás és azonnal összehoztam egy zenét, amit az első kiadó, akinek elküldtem azonnal kiadna - azonban elküldöm még jó néhány helyre (erről később bővebben). Térjük vissza a jelenbe, illetve a közelmúltba: az idei szezonom nagy csalódás volt. Ez volt a harmadik szezonom és talán túl nagy elvárásokkal indultam neki, tekintve hogy az első év belerázódás volt, amikor a top 10 is nagy szám volt, tavaly már volt több dobogó, de még mindig sokkal kevesebb, mint amennyit mások elvártak volna, illetve én is magamtól, idén viszont (jóllehet nagyrészt profi versenyeken indultam) eredményt tekintve igazából nagyon gyér és itt most a "relatív sikereket" említem meg: 1 db bronz és 3 db különdíjas részhajrá Amerikából (amatőr), egy 13. hely profiban szintén Amerikában, 27. hely Szerbiában profi versenyen, itthon pedig egy rakás top 10 hely (egyenlő szinte a nullával). Tavaly ősszel rettentő motiváltan álltam neki a 2009-es szezonra való felkészülésnek, miután ősszel a Fülöp Tibinél készült terheléses tesztem meggyőzött arról, mennyi az annyi - kiderült, hogy nagyobb volt a teljesítményem, mint néhány versenytárs, , akik sok évet tudnak maguk mögött és igen eredményesek (leaglábbis akiknek ismerem a teszteredményeit). Október végén 1 hetes pihenő után felvázoltam a felkészülési programot a megszerzett ismeretek alapján, illetve betábláztam a wattmérő vásárlását, ami hamarosan meg is érkezett. Fitnesz vesztése nélkül kezdtem el az "alapozást", heti 3-4 hosszabb edzéssel, hétvégéken mindkét nap 3,5-4 órás edzésekkel, melyek majdnem teljesen végig tempo zónában zajlottak, 250 TSS körül - amikor elkezdtem január körül járni az Esztergom körökre a Flórián térről, szombaton mindig mentem egyedül egy hosszút és többször a szombati edzésem több TSS-t eredményezett, mint másnap a közös edzés, ahol az utolsó harmincast általában versenytempó körül lökettük végig néhányan. Karácsonyra lett meg a szabadgörgőm, ezen 1-1.5 órás edzéseket végeztem, azokat azonban beszarásig, vo2max és küszöb intervalokkal, sőt, edzés közben edző DVD-ket nézve jónéhányszor végigcsináltam a Spinervals "Criterium" edzést, ami az egyik legbrutálisabb edzés, nagyon rövid pihenőkkel és végig savasodva. Mivel a görgőzés nagyon nagy szenvedés a hatalmas hőtermelés és rettenetes vízvesztés miatt, edzéseimet lépcsőfutással, hó esetén sífutással és úszással tartkítottam. Emlékszem arra a vasárnapra, amikor szakadt a hó, nem voltam hajlandó esztergomi körre menni, helyette elmentem a Sport uszodába és úsztam a nyitott 50 méteresben majdnem 3 órát a hóesésben, amikor már nagyon kihűltem, bementem egy kicsit szaunázni. Sokszor voltam spinningen is, ami izgalmasabb, mint itthon a görgő, mert legalább van társaság, meg hangos zene - csak a MOMba ne lenne olyan tetű nehéz átjutni! Januártól vettem részt edzéseken a többiekkel: szombaton csapat edzés, majd vasárnap együtt a Flórián térről a Körre. Ekkor még el sem kezdtem a küszöb résztávokat, pláne nem magasabb intenzitásokat, mégis olyan szolíd volt a formám, hogy a többieknek közük nem volt hozzám. Természetesen többen cinkeltek, meg ment a röhögcsélés, hogy "nézd, hogy nyomja neki januárban a hülye", ez azonban nem érdekelt, mert hiába bicajoznak 1000 éve, az edzéstudományról halvány f***juk sincs - még mindig az elavult hülyeségeket szajkózza mindenki, hogy "télen csak lassan és sokat" (ez mellesleg egy régen elavult tévhitből származik, miszerint amennyiben nagy intenzitású edzést végzünk, a fejlődö kapillárisok "szétrobbannak") - a valóságban azonban a felkészülés ezen fázisát tökéletesen csináltam: sok tempo és aerob-1, néha küszöb-közeli löketések, illetve közös edzéseken pár rövid vezetés vo2max-on - nem véletlen, hogy március közepén, a Tihany kupa hetében, mikor elutaztam, még mindig nagyon erős voltam. Elhangzottak persze olyan vélemények akkor, hogy csúcsformában vagyok éppen és ezt nem fogom tudni sokáig fenntartani - nos, tekintve hogy december eleje óta wattmérővel edzettem, tökéletesen láttam, hogyan megy a teljesítmény egyre feljebb és szépen, lassan fokozatosan júniusra kb. 25 wattot fejlődtem küszöbön, ezzel arányosan a vo2max teljesítmény, amit a legjobb 3 és 5 perces menések alapján figyeltem, szintén hatalmasat nőtt. A nagy intezítású igazán kemény munka és egyben a versenyzés március közepén Amerikában kezdődött: a célom az volt, hogy maximális edzésmunka elvégzése mellett minden versenyen, amin lehet részt vegyek teljes erőbedobással - ráadásul már minden áron eredményt akartam. A kint eltöltött 5 hét alatt a sok görgőzés miatti alacsonyabb CTL (mivel 1-1.5 órás edzéssel, mégha magad alá fosol is, nehéz 80 TSS-nél többet összehozni görgőn, míg kint tempómenéssel 4 óra alatt 200 felett "lazán" összejön) 100 alatti értékről 122-re felment, köszönet az olyan napoknak, mint amikor délelőtt 2 óra löketés után este elmentem a keddi kritériumra, 1 óra erős bemelegítés után mentem 1 órát még nyélen. Minden héten kedd, szerda, csütörtök 3 napos blokk zajlott, 1 nap pihi és hétvégén mindkét nap verseny, vagy ha nem volt éppen, akkor közös edzés versenytempóban. Úgy gondoltam, nem pihengethetek rá semmire, mert itt munkát kell most végeznem. Ebben igazam volt - a hiba ott volt, hogy Amerika után nem pihentem. Hazaérkeztem egy keddi napon, pénteken jetlag-esen, fáradtan már Boszniában voltunk 3 napos versenyen - igaz az első egy kritérium volt, a második nap 150 kilis mezőnyverseny (itt máig nem értem, miért szakadtam le), harmadnapra viszont minden remekül ment, ma már egészen hihetetlennek tűnik, hogy egy olyan mezőnyben meg mertem csinálni azt, hogy a bolyból nekiálltam egyedül felérni az elmenésre - később sajnos elveszett az önbizalmam, beszarin álltam a rajthoz, újra izgultam, pedig Amerikában sikerült ezt levetkőzni és lazán beállni az első sorba, akár Colavita-s, Rock Racinges versenyzők közé is.
Mielőtt elfelejtem folytatni ezt a postot, szeretném leírni a legfontosabbat azon olvasók számára, akik a kerékpáros edzéssel kapcsolatos témák miatt olvassák a blogomat - az idei év eredményeiből és kudarcaiból levont konzekvenciákat, talán sokaknak segíthet, biztosan nem vagyok egyedül, aki szereti kipuhatolni maga a módszereket, amivel a legeredményesebb lehet - főleg ebben a témában, amiben mint tudjuk, nincs olyan, hogy OPTIMÁLIS, csak kísérleti módszerek vannak - az is lehetséges, hogy amiről ma úgy tudjuk, hogy a legtutibb, pár év múlva tudományosan hülyeségnek nyilvánul (történt ez a sok évtizedig fennálló tévhittel, miszerint a nagy intenzitású edzés hatására az új hajszálerek szétrobbannak, ezért csak lassan szabad menni télen).. Az idei év volt a HARMADIK szezonom, egyben a harmadik kísérleti év is. Nézzük tehát: HOGYAN ÉRJÜK EL, HOGY TELJESÍTMÉNYÜNK ROSSZABB LEGYEN SOK BEFEKTETETT MUNKA UTÁN avagy hogyan szakadjunk le a verseny elején 77-es vo2max-szal :-))) (gyengébbek kedvéért: jó eredményekért a pontok ellenkezőjét kell cselekedni) 1. AKARJ EGÉSZ ÉVBEN JÓ FORMÁBAN LENNI, minden szaros/fontos versenyen 2. Edzzél egyszerre VOLUMENt INTENZITÁSSAL 3. Tarts fent 120 feletti CTL-t 1,5 hónapig, ami sok, többnapos versenyhez is bőven elég, miközben 1 naposokhoz 90-nél sokkal frissebb vagy és a teljesítményed min. ugyanolyan, vagy jobb 4. Legyél túlbuzgó, készülj keményen télen, tinglitangli nélkül, aztán erősíts rá kora tavasszal és ne pihenj ki egy 5 hetes komoly terhelést, hanem ugorj fejest a szezonba 5. Vegyél be koffeintablettát a versenyek előtt, ha érzékeny vagy rá és remegős meg dekoncentrált leszel tőle 6. Tojd le a bemelegítést, mert mások se csinálják, még akkor is, ha neked a hirtelen versenyek nagyon nem mennek 7. Veszítsd el minden bizalmadat felkészülésedben, kondidban ha a mezőny szigorúan néz ki (nemzetközi versenyek) illetve ha valami nem úgy jön össze, ahogy szeretnéd 8. Helyezkedj úgy a mezőnyben, hogy sokszor kelljen felesleges extra munkát végezned, illetve ha egyébként jó erőben vagy, akkor is leszakadj az elejéről, mivel már előtted megszakították a sort és késő felérni (Gemenc első szakasz...) 9. SOHA ne menj lazán, mert kemény vagy, mindent kibírsz és neked nem kell pihenés 10. Ne tarts pihenőhetet, 3:1, 4:1 vagy akármilyen arányban. mert azt olvastad, hogy arra nincs szükség, ha rendesen csinálod a blokk edzést..de vajon rendesen csinálod?? (kipihented 1 nap alatt a 3 napos blokkot, hogy elkezdd az újabb 2 naposat?) 11. Ne foglalkozz a dolgok mentális oldalával. Stresszelj nyugodtan, az úgysem árt a fizikai teljesítőképességnek - há' hogy menne má' le a vo2max a stressztől?
"Lehet edzeni hosszúakat, lehet edzeni keményen - a kettő együtt csak szerekkel megy" (Greg Lemond) ...illetve lehet a kettőt együtt csinálni, egy darabig, azonban még igen strapabíró egyén estében is (tisztán) "toast" lesz belőled előbb-utóbb. .
Az elmúlt hétben rengeteg "nosztalgiazenét" hallgattam - ez pontosan ős-trance és progresszív darabokat jelent a hőskorból, 1992-2000-ig. Sajnos ma már a "trance" kifejezés egy nagyon ciki stílust jelöl, amit mi "zizegős"-nek nevezünk, ezért óvatosan kell bánni vele, időközben a valódi trance-re hasonlító darabokat már progressive house-nak nevezik, íme egy friss de jó darab Liquid Soul - Global Illumination (Martin Roth OMFG! Remix) - Iboga Records
A képen látható brutál szerkezet az Infidel a Bonneville sómezőn, egy Cadillac motoros 1500 lóerős szörny, épp megdöntötte a sebességrekordot a minap, 330.7 MPH elérésével.
A Monty Python's Flying Circus epizódiok egyes darabjai többet érnek, mint bármelyik Monty Python film. Közel 40 év elteltével még mindig ez az intellektuális humor csúcsa, aki ezt nem ismeri, nem érti, nem tudja, mi az a HUMOR. Mivel ezt a top 10-es listát valaki szépen összeállította, még ha bizonyos jelenteket cserélnék is benne, átmásoltam így egyben, mert jó összeállítás.
Forrás: Wired
‘Sam Peckinpah’s Salad Days’
Good Old Monty Python wasn’t always all about strictly humor, often times it was strictly about humor AND violence! Take for instance the Black Knight sketch from M.P. and the Holy Grail. Pretty bloody. Well, this one’s from the show and just about as nasty. And Silly. Enjoy!
10
‘I Wish to Report a Burglary!’
Absolutely ridiculous. Not that that’s any real surprise, since those two words form the foundation of most -if not all- of the Python’s routines. Yet, somehow, this one borders on utter nonsense: not one of the members on the force could understand the other in their ‘normal’ tones of voice, ergo… this.
9
‘My Brain Hurts!’
Ah, the Gumbies. More or less post-lobotomy patients who get themselves involved in every and any thing possible, but with less-than-stellar results because, well, they’re irreversibly stupid.
8
The Mattress Sketch
This one is almost not even worth attempting to explain, basically because: a) they really do a fine job of trying to do it for you, and b) well, just watch…
7
Crunchy Frog
There are so many amazing one-liners in this one that it’s hard to pick a favorite, but I’ll stipulate by saying this: follow along during his initial description of the Crunchy Frog where he just skims over, “Lightly killed”. Makes me bust a gut every time. Lightly killed… HA!
6
The Spanish Inquisition
Though it’s hard not to love Michael Palin’s deadpan and equally dunder-headed approach to his Cardinal Ximinez character, it’s just as fun to watch the great facial expressions of Terry Gilliam. Brilliant.
5
The Dead Parrot Sketch
“What’choo mean, ‘miss’?” “I’m sorry… I have a cold.” And it’s all downhill from there. Amazingly, when many people think of Monty Python’s skits, this is often the one they remember. It is a classic.
4
SPAM
This one is all about a library and kittens. Just kidding. It’s about SPAM.
3
It’s The Arts
Johann Gambolputty de von Ausfern-schplenden-schlitter-crasscrenbo n-fried-digger-dingle-dangle-dongle-dungle burstein-von-knacker-thrasher-apple-banger-horowitz-ticolensic-grander-knotty-spelltinkle-grandlich-grumblemeyer-
spelterwasser-kurstlich-himbleeisen-bahn wagen-gutenabend-bitte-ein-nurnburger-bratwustle-gernspurten-mitz-weimache-luber-hundsfut-gumberaber-shonedanker-kalbsfleisch-mitt ler-aucher von Hautkopft of Ulm. Yep. The Arts.
2
The Ministry of Silly Walks
Very few sketches are unadulterated gold from the first minute to the last, but this exception is one long gag. I had to literally watch this one numerous times just to get the dialog because I couldn’t stop laughing. How John Cleese doesn’t just fall out is beyond me.
1
Gorn! (Woody and Tinny Words)
Bizarre. Dry, British wit, and just deliciously bizarre. “Sorry old horse!”
Egy újabb remek film, amit teljesen véletlenül találtam. Nagyon tudok örülni az olyan filmeknek, amiket magamtól fedezek fel, ráadásul olyan helyeken játszódnak, ahol még nem jártam - jelen esetben Peru. Santiago, a híres táncdalénekes fia, aki a film elején öngyilkos lesz, elhatározza, hogy lelép egy kicsit Limából és lemegy Máncorába, ami egy öröknyár tengerpart, ahol gyerekkorában nyaralt. Mielőtt elutazna, betoppan azonban a "félhuga", Ximena (Elsa Pataky alakítja, aki nagy sztár Spanyolországban és valószínűleg magyar származású) a férfével, Inigoval, a szuperlaza arccal, akihez hasonlót nem egyet ismertem Spanyolországban. Ximena és Inigo a fater halála miatt jöttek cimbizgetni Santiagoval, aki azonban közli, hogy épp lelépni készül, de sikertelen a próbálkozás, mert ráakaszkodnak mindketten, így hármasban mennek Máncorába. A film elején látható szájonvágás majd vízbehajítás megtörténtéig jutunk el a történet során, végignézzük a trio kalandjait, csajozásait, szegény Ximena pofáraesését, mialatt mindenki megküzd a maga démonaival. A főszereplő, Jason Day, limai színész, nem túl erős, de nem is rossz, az Inigo-t alakító csóka viszont jól alakít. Elsa sem rossz, végig figyeltem benne a magyart :-) A film számomra elsősorban azért volt élvezetes, mert egy csomó olyan jelenet, karakter és életszituáció van benne, amit láttam, átéltem, tapasztaltam. A sztori abszolút nem mondható erősnek, nincs, ami odaszögezzen a fotelhez, azonban az olyan jelenetek, mint az ominózus házibuli és az azt megelőző tengerparti medencés szivogatás aranyat érnek... www.mancorafilm.com
