Bevásárló körút Budapesten

Ma a Tesóval bevásárolni voltunk és az eközben felgyülemlett erős hatást kiváltó élményhalmazt meg kell osztanom olvasóim tömegével :-)

Először a Nagycsarnokba mentünk, ami egy igazán látványos bazár: vannak szép husok, szép gyümölcsök amikbe még szőlő esetén se lehet belekóstolni, mert rádordítnak, akár idegen nyelven is, hogy HELÓ,NÓ,NÓ,NE CSIPEGESSÜNK! Vannak tehát üvöltöző agresszív zöldségesek, akik kiméletlenül osztják a vevőt, van egy rakás külföldi, aki az emeleten kóstolgatja a szuperkemény magyar talponállós kosztot, lángosokat, kolbászokat, réteseket - itt aztán adhatnak a low-carb diétához és a modern konyhához szokott csökött testüknek egy kis ártalmat. Mi is hasonlóan tettünk és egyúttal benyomtunk egy olyan laza menüt, hogy 1 db fokhagymás sajtos-tejfölös, frissen kiemelve az olajteknőből, mellé egy panírozott műbráner-szerű bundásvirsli+kecsapmustár persze, kólával, desszertnek pedig 1 meggyes-túrós és 1 almás-fahéjas rétes. Olyan 1500 kcal right away, ráadásul csupa hasznos, mert ugye most carbo-loading van, a hétvégi versenyekre való tekintettel. Az emeletről léereszkedve örömmel tapasztaltuk, hogy egy komoly sztár ad éppen koncertet délután kettőkör, mégpedig maga LL. Junior & his dance team live @Nagycsarnok, Dimitrov tér/Tolbuchin körút feat. Erika & Tibi... Nem mindennapi élmény! A színpad maga egy koszos, kopott "perzsa" szőnyeg, középen orrvégen figyegő piaci szemüvegben maga a művész, egy kis romagyerek ugrál, mellette oldalanként 1 db táncosfiú, akiket ver a víz már a minimál szinpaditánctól, de sebaj, kiegészíti őket a színpad köré gyűlt kb 15 db erős színű ruhákba öltözött erősen külvárosi, lakótelepi jellegű fiatal csitri, akik valószínüleg a keménymag groupie-k, hiszen mindegyik mormolta a szöveget és egyszerre nyomták a táncmozdulatokat, legyen kövér vagy sovány. Nos rajtuk kívül a színpad körül láthatóak voltak még azok a fix arcok, akik miatt minden ilyen jellegő k*szott minősíthetetlenül fos produkciónak is van nézőbázisa, nevezetesen: időmilliomos idülten mosolygó öregasszonyok, karbatett kézzel szigorúan értetlenül néző férfiemberek, akik nagyon sokáig ugyanúgy állnak, piás zorkók, valamint a Bourvil-szerű, bordós-lilás fejszínű pecáskalapos ember, aki mielőtt a koncertre érkezett volna, ebédelés közben láttunk már egy fröccsöt átvételezni az emeleten és üveges szemmekkel elindulni azt elfogyasztani, majd később tökgyötrőbe a földszinten egy padon ülni.

Nagyjából bevásároltunk, úgy, hogy senki nem ordított ránk - de azért persze a közelünkben másra igen. Időközben a művész úr lejött a színpadról, már a fentebb említett kis prolilánykáknak dedikált fotókat, akik boldogságban úszva távoztak, mert egy újabb gyönyörű napot éltek meg - közelkerültek egy izzadt kis romagyerekhez, LL JUNIOR-hoz! A programoknak korántsem volt még vége, feltűnt a színpadon a hatalmas nevettető, a Maksahíradó ember! Úgy véltük, van pár percünk a vidámságra, a felhőtlen móka-kacagásra, ezért odaálltunk a nézőtérre, ahonnan a fentebb ecsetelt vegyes összetételű társaságból csak a lányok hiányoztak, akik a művész úr koncertje után másra nem voltak kiváncsiak. Sajnos megint kiderült, hogy fényképező nélkül nem szabad az utcára menni, mert akárhogy kapálózom, a Bourvil-szerű embert - valamint egy másik teljesen hihetetlen arcot, a Jurassic Park sapkásat, aki piros kockás flanelingjét tövig betűrte a mell alá felhúzott, egyszerűen megmagyarázhatatlan mintázatú és színű, de leginkább epés hányásra hasonlító nadrágjába - egyszerűen nem lehet szavakkal leírni, látni kell. Ezeket csak úgy hívom, hogy a nemhiszemel-csávók. A modern technika azért legalább azt lehetővé teszi, hogy egy gyengébb minőségű fantomképet ide becsatoljak a Bourvilról és a prófétafejű haverjáról.

Ebéd közben egyébként a Tesó felszólalt a bordóslilás színű, italozós emberfigurák védelme érdekében, hogy ez nem exkluzív magyar jelenség, hanem sok országban fellelhető figura, pl. Franciaországban egy petanque-pálya mellett valóban látni hasonlókat (pláne Bourvil- fejűeket), de végülis ezt lezártuk azzal, hogy nálunk viszont vidéken reggel 10 óra körül már mindenkinek ilyen a feje..

Miután a hatalmas nevettető valahogy nem volt olyan vicces most, elindultunk hazafelé és végül betértünk pár apróságért a Bajcsy-n lévő CBA közértbe - ami a szó szoros értelmében egy valódi KÖZÉRT: a dolgozók, főleg a pénztárosnők, egytől egyig igazi "profik" - valószínüleg egész életükben közértesek voltak, valódi KÖZÉRTESNŐK (ez a jelző asszem így önmagában nem szorul magyarázatra) tehát vadak, baromi szigrúak, idegesek, utálnak kiszolgálni, gyűlölik a vevőket és dől a fejükből a szlávos melankólia és az ostobaság. A CBA amúgy is egy főproli közért, eleve az igazi jogutódja a régi KÖZÉRT-nek, ráadásul a múltkor egy rohadék furgonosuk majdnem elütött és rámdudált gázdudával. Vettünk pár dolgot, minden jóvál drágább, mint máshol, majd beálltunk a sorba a 4 db kasszából működő 2 egyikébe. Ugyan csak ketten voltak előttünk, de a korosodó pénztárosnő nagyon belebonyolódott 14 db étkezési csekk leszámolásába, amivel az a kedves vevő fizetett, aki aznap megvette a fontos sajtót otthonra: 1 db HOT magazint és 1 Blikket, majd kikért még egy piros Viceroyt. Következett az előttünk álló, nagyon precíz idős bácsi, aki tételek szerint összerendezte szerény holmiját, hogy meggyorsítsa a sort. Miután fizetett és csomagolt, észrevette, hogy a nagy forgatagban nem kapott blokkot, ekkor azonban már hajajaj, nagyon előreszaladtak az események, ugyanis közben már a mi tételeink kerültek számlázásra! Szegény idős úr, el lett hajtva olyan állitásokkal, miszerint, "én odaadtam, de elfújhatta a szél, vagy mittomén" sőt a végén még be is lett neki szólva, hogy "JÓ HOGY NEM 1 HÉT MÚLVA JÖN VISSZA A BLOKKÉRT!" - mindezt hangsúlyozom, 1 perccel azután, hogy fizetett. Mellékvágányon történt még, hogy beindult mellettünk egy másik kassza, ahova beült "dolgozni" az a sárgásfekete hajú mintapéldány, aki nemrég hangoztatta, hogy "ÉN MOST NEM ÉREK RÁ", azonban többek hőbörgése miatt úgy tűnik, muszály volt beülni az igába. Sajnos az első kiszolgálandó ügyféllel sikerült egyből összeakaszkodni, mert ha jól figyeltem nem volt vonalkód a tojáson, a nő kiment kényelmesen az árát megnézni és talán meg lett kérve hogy siessen, erre viszont a nő rárikácsolt a kliensre, hogy NANÁ MAJD PATTOGNI FOGUNK! - visszaérkezésekor pedig azt mondta, hogy "MIT GONDOLT, HOGY SZÁZHARMINCHAT FORINTÉRT VESZ 6 TOJÁST???" vagy vmi ilyesmi, az érték itt lehet hogy nem pontos.

Egy szó mint száz, sok minden történik az emberrel egy egyszerű hétköznapon bevásárlás közben és nagyon jól lehet látni, hogy igen sok víznek kell még a Dunán lefolynia ahhoz, hogy egy közértesnő is homo sapiensszé váljon.

EGY ÉRDEKESSÉG ÉS EXTRA HÍR:

Egy kis TV stáb járt ma a házban, melynek tagja volt a földszinten lakó kiscsaj is. Engem meglátott a folyosón és lehívott minket a Tesóval egy nyilatkozat erejéig. Beállt a kamera, megtudtuk hogy arról leszünk megkérdezve, mit szólunk hozzá, hogy Christopher Lambert vásárolt lakást a házban, méghozzá alattunk. Reméljük mókás válaszainkat viszont hallhatjuk majd az RTL klubon hétfőn vagy kedden, ahol elvileg a Fókuszban leszünk láthatóak, külön érdekességként szerintem egyedülálló, hogy megvan a lábunk, a kezünk, nem vagyunk halmozottan sérültek és mégis bekerülünk a műsorba. Ízelítőként csak annyit, hogy a "Mit szóltok hozzá, hogy.." kérdésre azt válaszoltuk, hogy "nagyon örülünk egy ilyen SZÍNMŰVÉSZNEK, hacsak nem fog itt hegyetlakni és kardját fenegetni hangosan, mert különben betelefonálunk az IKV-hoz."

Ennyit mára - HAMAROSAN MEGTUDHATJUK, MIÉRT LETT ELEGE AZ EMBEREKNEK KISZEL TÜNDÉBŐL!

(igaz, nem tőlem.)