Eső-kelő

2007 van és jó ideje nem került semmi a blogba, főleg azért, mert november óta tart az építkezés. Ma azért írok, hogy elmeséljem e hét nem mindennapi történéseit. Kedden bringával mentem spinningre és Lánchíd elején nekem jött egy idóta nő totál szemből kempingbiciklivel. 10 méterre tőlem már visitott és szinte szemét betakarva egyenesen nekem jött. Egyszerűen nem bírtam kikerülni, mert balra volt a korlát, ha pedig jobbra megyek, biztosra vettem hogy belémfordul. Csütörtökön, ismét Lánchíd, bringával haladok spinningre, látok jönni szembe egy háborgó piás zorkót, mint dúvad, mikör közelérek, naná hogy beszól, hogy "ÜSSÉ EL", na mondom ha elémállsz el is ütlek! Agresszívan visszaugat, nagy a pofája, leszállok a bringáról, akkor hátrahőköl, de ahogy ülök vissza, megint nagy az arca, hát majdnem pofánvágtam, megérdemelt volna egy Dunábadobást, de inkább továbbmentem. (Kakukknak nevezett!) A tortára tegnap került fel a hab: a tetőtérben felmásztam a fürdőszoba tetejére, és figyelmetlenül ráléptem arra a részre ahol csak gipszkarton van és beszakadtam két gerenda közé, ami szépen végigdaraltá a bordáimat, aztán lógtam ott egy kicsit, majd leengedtem magam, megnéztem egy kicsit a csillagokat jobban amiket mutatott a fájdalom, azóta is nyomorodottan töltögetem a hétvégét. Az eredményről csatoltam fotókat, nagyon szépek...