Előrevetítem, nem szándékozom benyalni senkinek ezzel az írással, de én nem olyan vagyok, aki szerint "ciki" megadni a respektet azért, ami jár, kerékpárosok között pedig, ahol végletekig érő a rosszindulat és aljasság, végképp nem szokás bárkinek bármilyen teljesítményét megdícsérni - azonban szerencsére én nem vagyok teljesen kerékpáros :-)
Miután tekertem egy jót tegnap Dobogókőre, szokás szerint 1 nappal verseny után jól érezve magamat, akkor értem haza a közvetítésre, amikor Kusztor bravúrja a vége felé járt - azonban megemlíteném, hogy telefonon hívott egy csapattársam, hogy megossza a jó hírt, miszerint Kusztor elmenésben van, tehát létezik olyan, hogy örülünk más sikerének és büszkék vagyunk arra, ha világversenyen egy magyar valamit produkál. A több, mint 200 km, amit elmenésben megtett, óriási volt és nagyon remélem, hogy a magyar kerékpársport ennek hasznát látja - sajnos mivel a médiában nem látni kerékpárt, az emberek nagyrészének fogalma nincs arról, hogy ebben a sportban, ami a XX. század elejétől fogva tulajdonképpen profi sport, hatalmas tömegek mérkőznek egymás ellen és ráadásul a kegyetlen kemény (ezt már sokszor elemeztem, de mutassunk még csak egyetlen olyan sportágat, ahol 6 órán át kell a maximális oxigénfelvétel közelében tartózkodni és mellé még néha anaerób erőkifejtéseket is végezni - nem találunk ilyet.), mit jelent egy "akárhanyadik" hely, vagy egyáltalán feltűnni a Eurosport képernyőjén. Remek dolog a kajak-kenu és a vizilabda eredményessége, ezek is kemény sportok, de egy vizilabdában - ahol a picsányi Szerbia-Montenegró a király a "vízbenminéljobbanlebegő" zsíros fiúk közt , akikre az átlag proli azt mondja "hú de izmos palik" - sokkal könnyebb királykodni, mint egy ilyen sportban.
Mai napig még mindig a Bodrogit mondogatja a Sípos a Eurosporton, aki kétséget kizáróan nagy kvalitású időfutammenő (volt, de azért semmiképpen nem mondanék olyan nonszensz állításokat, hogy Cancellara kihívója lett volna idén, mert az több, mint vicces) azonban a tegnapi produkció mezőnyversenyben az utóbbi sok év legnagyobb villantása volt nekünk, magyaroknak.
Amennyire a "nagyöregek" elmondásaiból ismerem, felettébb tiszteletreméltó, hogy minden valószínűség szerint nagyon komoly munka lett befektetve abba sok éven át, hogy az elmúlt pár évben tulajdonképp ő a legeredményesebb magyar bicajos, noha nem kifejezetten tehetséges (tehetség alatt kerékpárban a genetikáról beszélünk), hiszen a tehetség korán megmutatkozik, neki viszont sok idő kellett, mire beért. Nem kifejezetten nyertes paraméterek + szorgalom űbereli a jó paraméteres lustaságot - ellenpálda is van :-), le lehet szakadni lökijóskatkeredmeg versenyen közel nyolcvanas vo2maxszal - én pl. egész jó paraméterekkel, sok kemény edzéssel is az idei szezonban jó nagy semmit produkáltam - de erről majd később.
Az U23 különítmény teljesítményére no comment, azonban nem gondoltam volna, hogy Lovassy, aki nem keveset ment nemzetközi mezőnyben, elsőként szakadt le - mint olvastam komoly mentális legyakás volt a háttérben, ez engem annyiból vígasztal, hogy nagyon nehéz elhinni, hogy a mentális része mekkora százalékot tesz ki a teljesítménynek, valóban sokkal fontosabb, mint gondolnánk - nálam pedig ilyen téren komoly gondok vannak (ideggyenge vagyok :-)
Az eredménylistát nézve látom Martin Madhart a szlovákoktól, aki egészen jó helyen végzett, a Dukla Trencsén csapatából több versenyen is részt vett, amin mi is ott voltunk, az ottani helyezései alapján nem mondhatjuk, hogy pl. egy Lovassynál annyival erősebb lenne, azonban ügyesebben biciklizett - ez a pálya nagyon aljas volt és hamar kiszórta azokat, akik nem voltak elég agresszívek és nem furakodtak eleget.
Sajnálom, hogy Balázs (Simon) nem jutott messzebre, tudom, hogy tehetséges és jó teljesítménnyel rendelkezik, ami számszakilag egy középmezőnyre elég kell, hogy legyen, azonban ő még nagyon keveset ment ilyen mezőnyben és mivel egy csapatban vagyunk és láttam versenyezni nem egyszer, tudom, hogy ő sem az elől verekedős típus.
Szerencsétlen Víg pedig úgy áll oda egy VB-re, mintha itthon indulna egy Szarosmákos kupán, ferdén álló sisak, orrhegyen lévő szemüveg...még jó, hogy ezt nem láttuk a Eurosporton..már elnézést..
Miután tekertem egy jót tegnap Dobogókőre, szokás szerint 1 nappal verseny után jól érezve magamat, akkor értem haza a közvetítésre, amikor Kusztor bravúrja a vége felé járt - azonban megemlíteném, hogy telefonon hívott egy csapattársam, hogy megossza a jó hírt, miszerint Kusztor elmenésben van, tehát létezik olyan, hogy örülünk más sikerének és büszkék vagyunk arra, ha világversenyen egy magyar valamit produkál. A több, mint 200 km, amit elmenésben megtett, óriási volt és nagyon remélem, hogy a magyar kerékpársport ennek hasznát látja - sajnos mivel a médiában nem látni kerékpárt, az emberek nagyrészének fogalma nincs arról, hogy ebben a sportban, ami a XX. század elejétől fogva tulajdonképpen profi sport, hatalmas tömegek mérkőznek egymás ellen és ráadásul a kegyetlen kemény (ezt már sokszor elemeztem, de mutassunk még csak egyetlen olyan sportágat, ahol 6 órán át kell a maximális oxigénfelvétel közelében tartózkodni és mellé még néha anaerób erőkifejtéseket is végezni - nem találunk ilyet.), mit jelent egy "akárhanyadik" hely, vagy egyáltalán feltűnni a Eurosport képernyőjén. Remek dolog a kajak-kenu és a vizilabda eredményessége, ezek is kemény sportok, de egy vizilabdában - ahol a picsányi Szerbia-Montenegró a király a "vízbenminéljobbanlebegő" zsíros fiúk közt , akikre az átlag proli azt mondja "hú de izmos palik" - sokkal könnyebb királykodni, mint egy ilyen sportban.
Mai napig még mindig a Bodrogit mondogatja a Sípos a Eurosporton, aki kétséget kizáróan nagy kvalitású időfutammenő (volt, de azért semmiképpen nem mondanék olyan nonszensz állításokat, hogy Cancellara kihívója lett volna idén, mert az több, mint vicces) azonban a tegnapi produkció mezőnyversenyben az utóbbi sok év legnagyobb villantása volt nekünk, magyaroknak.
Amennyire a "nagyöregek" elmondásaiból ismerem, felettébb tiszteletreméltó, hogy minden valószínűség szerint nagyon komoly munka lett befektetve abba sok éven át, hogy az elmúlt pár évben tulajdonképp ő a legeredményesebb magyar bicajos, noha nem kifejezetten tehetséges (tehetség alatt kerékpárban a genetikáról beszélünk), hiszen a tehetség korán megmutatkozik, neki viszont sok idő kellett, mire beért. Nem kifejezetten nyertes paraméterek + szorgalom űbereli a jó paraméteres lustaságot - ellenpálda is van :-), le lehet szakadni lökijóskatkeredmeg versenyen közel nyolcvanas vo2maxszal - én pl. egész jó paraméterekkel, sok kemény edzéssel is az idei szezonban jó nagy semmit produkáltam - de erről majd később.
Az U23 különítmény teljesítményére no comment, azonban nem gondoltam volna, hogy Lovassy, aki nem keveset ment nemzetközi mezőnyben, elsőként szakadt le - mint olvastam komoly mentális legyakás volt a háttérben, ez engem annyiból vígasztal, hogy nagyon nehéz elhinni, hogy a mentális része mekkora százalékot tesz ki a teljesítménynek, valóban sokkal fontosabb, mint gondolnánk - nálam pedig ilyen téren komoly gondok vannak (ideggyenge vagyok :-)
Az eredménylistát nézve látom Martin Madhart a szlovákoktól, aki egészen jó helyen végzett, a Dukla Trencsén csapatából több versenyen is részt vett, amin mi is ott voltunk, az ottani helyezései alapján nem mondhatjuk, hogy pl. egy Lovassynál annyival erősebb lenne, azonban ügyesebben biciklizett - ez a pálya nagyon aljas volt és hamar kiszórta azokat, akik nem voltak elég agresszívek és nem furakodtak eleget.
Sajnálom, hogy Balázs (Simon) nem jutott messzebre, tudom, hogy tehetséges és jó teljesítménnyel rendelkezik, ami számszakilag egy középmezőnyre elég kell, hogy legyen, azonban ő még nagyon keveset ment ilyen mezőnyben és mivel egy csapatban vagyunk és láttam versenyezni nem egyszer, tudom, hogy ő sem az elől verekedős típus.
Szerencsétlen Víg pedig úgy áll oda egy VB-re, mintha itthon indulna egy Szarosmákos kupán, ferdén álló sisak, orrhegyen lévő szemüveg...még jó, hogy ezt nem láttuk a Eurosporton..már elnézést..
