A hetvegen lezajlott a rettegett 38. "Doble Chepes" klasszikus, melyrol sok jot sajnos nem irhatok. A mult hetvegen 3 napig latogatom volt, ez sok energiaba kerult es a munkavegzes nem a kerekparon tortent. Hetfon mar faradt voltam 50 km utan, kedden-szerdan pedig a Forjar-ral edzettunk, mindket nap 150 kilit, 4 es fel orat, mindket nap teljesen kiszaradtam, dehidrataltan, kifingva ertem haza. Csutortokon pihi, penteken 1 ora laza, szombaton pedig reggel 6-kor keltunk a korai rajt miatt, igy igen faradtan kezdtem meg a 190 km-es szombati szakaszt, ami a varakozasnak megfeleloen rettento kemeny volt. Tikkaszto hosegben az elso ket oraban meg egeszen jol ereztem magam, parszor be is tamadtam a dombokon, ebbol masoknak ki is alakult egy elmenes, engem azonban megusztatott egy gyerek a Pocito-bol, sebaj, gondoltam, visszacsorogtam a pelotonba, ahol volt egy rakas favorit. Amikor kezdtem kiszaradni es hatramentem vizet keresni (szerezni nem sikerult), egybol sikerult egy szelezesnel a kettevagott peloton hatso feleben maradni, mondanom sem kell, hogy ekkor a Forjar-bol mindenki elol maradt, igy ment veluk a frissites is, a hatralevo 100 km-t a lelekolo pusztaban teljesen kiszaradva iszonyat szenvedessel tettem meg, ha nem kapok egy kulacs kolat a cel elott kb. 40 kilivel, szo szerint leesek a bicajrol. Nem is tudom, hogy voltam-e mar ennyire kifingva, de mindenkeppen a top nagyhalalok konyvebe bekerulthet ez a verseny. Iszonyatos pofaszel volt, a vegen a csoportbol akikkel jottem, mar mindenki csak dulongelt a bicajon, tobb, mint 5 ora volt a szakasz, ezek utan elkepzelhetetlennek talaltam, hogy este 6-kor a varosi korozesen en meg bicajra fogok ulni.
Ebedeltunk, ledoltem egy kicsit, rehidrataltam amennyire tudtam, glukozos Sprite-tal, meg sok vizzel, nyujtottam, megmassziroztam magam egy kicsit.
A varosi korozes a varakozasnak megfeleloen rettenetes volt, a km oraban a maximum 70 km/h volt.. ez minden bizonnyal az elso korben tortent, valahol ekorul le is szakadtam, szerencsere volt kivel korozgetni, igy csak 1 kort kaptam, azaz 3 percet. Tok mindegy volt. 55 percet mentunk. Ejfelkor ertunk haza San Juan-ba, ahonnan meg 20 percet bicajoztunk dulongelve a hazig.
Varhato volt, hogy ezt nem fogom rendesen kipihenni masnapra. A 3. szakasz vasarnap Difunta Correa-bol rajtolt, du. fel 5-kor, a bicajok a kamionnal kb. 5 perccel a rajt elott... 5 perccel a rajt utan hegyihajra, ekkor mar nyult a sor, aztan jott a lejtmenet, amikor mar csak par szazalekos lejtorol beszeltunk, kb. negyed oran at 70-nel mentunk, hat ezt alig akartam elhinni. Caucete-be erkezve 7 kort tettunk meg a varos korul tizenvalahany kilis palyan, az 5. kor utan mar olyan erotlen voltam, hogy tiszta szenvedes volt a boly vegen szelarnyekban megmaradnom. Az utolso kor megkezdese elott ugy dontottem, nem gyilkolom tovabb magam, gurulgasztam egy kicsit aztan a nezok kozul behivtak egy tanyara, ahol kaptam kb. 3 kilo mezedes szolot, aminek a felet szepen el is csipegettem egybol, elgurultam megnezni a befutot, amit rettenetes 70 koruli sebesseggel Escuela nyert.
Vasarnap este olyan faradt voltam, hogy az leirhatatlan. Remelem sikerul kipihenni, mert ma, kedden, a laza menes helyett mar megint fel oran at 50nnel forogtunk 3-an.
A legfontosabb hir azonban az, hogy tegnap, amikor a repjegyet neztem a hazautra, kaptam egy meghivast ket versenyre aprilisban, UCI 2.2-es tobbnaposokra, egy argentin mixcsapatba, ahol minden koltseget allnak Buenos Aires-bol utaztatva. Jelenleg ugy nez ki, hogy egy ilyen eletre szolo oriasi lehetoseget nem fogok kihagyni, ezert elofordulhat, hogy nem fogok lila szajjal vacogva a hoszalingozasban tihanykupazni otthon...
Ebedeltunk, ledoltem egy kicsit, rehidrataltam amennyire tudtam, glukozos Sprite-tal, meg sok vizzel, nyujtottam, megmassziroztam magam egy kicsit.
A varosi korozes a varakozasnak megfeleloen rettenetes volt, a km oraban a maximum 70 km/h volt.. ez minden bizonnyal az elso korben tortent, valahol ekorul le is szakadtam, szerencsere volt kivel korozgetni, igy csak 1 kort kaptam, azaz 3 percet. Tok mindegy volt. 55 percet mentunk. Ejfelkor ertunk haza San Juan-ba, ahonnan meg 20 percet bicajoztunk dulongelve a hazig.
Varhato volt, hogy ezt nem fogom rendesen kipihenni masnapra. A 3. szakasz vasarnap Difunta Correa-bol rajtolt, du. fel 5-kor, a bicajok a kamionnal kb. 5 perccel a rajt elott... 5 perccel a rajt utan hegyihajra, ekkor mar nyult a sor, aztan jott a lejtmenet, amikor mar csak par szazalekos lejtorol beszeltunk, kb. negyed oran at 70-nel mentunk, hat ezt alig akartam elhinni. Caucete-be erkezve 7 kort tettunk meg a varos korul tizenvalahany kilis palyan, az 5. kor utan mar olyan erotlen voltam, hogy tiszta szenvedes volt a boly vegen szelarnyekban megmaradnom. Az utolso kor megkezdese elott ugy dontottem, nem gyilkolom tovabb magam, gurulgasztam egy kicsit aztan a nezok kozul behivtak egy tanyara, ahol kaptam kb. 3 kilo mezedes szolot, aminek a felet szepen el is csipegettem egybol, elgurultam megnezni a befutot, amit rettenetes 70 koruli sebesseggel Escuela nyert.
Vasarnap este olyan faradt voltam, hogy az leirhatatlan. Remelem sikerul kipihenni, mert ma, kedden, a laza menes helyett mar megint fel oran at 50nnel forogtunk 3-an.
A legfontosabb hir azonban az, hogy tegnap, amikor a repjegyet neztem a hazautra, kaptam egy meghivast ket versenyre aprilisban, UCI 2.2-es tobbnaposokra, egy argentin mixcsapatba, ahol minden koltseget allnak Buenos Aires-bol utaztatva. Jelenleg ugy nez ki, hogy egy ilyen eletre szolo oriasi lehetoseget nem fogok kihagyni, ezert elofordulhat, hogy nem fogok lila szajjal vacogva a hoszalingozasban tihanykupazni otthon...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése