2007. augusztus 20., hétfő

'kotmányunk ünnepére - megint itten val gusztus huszadika

Nahát, hihetetlen, de 1 év eltelt, pedig alig került bejegyzés a blogba azóta, hogy tavaly 20-án együtt verte az Isten a prolit és a polgárt és halálos áldozatokat is követelt a legkedveltebb népünnepély közben kitörő brutális vihar, amire a tetves gusániék nem készültek persze fel, de azért a Gyanús Kft. elpukkangatta a sokmilliós rakétákat, amik helyett akár villanykörték is villoghattak volna a Gellérthegyen, mert 2 perc után csak annyi látszott.

Idén délután 3 körül letévedtem a rakpartra, elsősorban anyaggyűjtés céljából. A Red Bull Air Race állítólag 2-kor kezdődött, a valóságban még 3kor is csönd volt, viszont kirohadt párás meleg, az az undorító fajta, amikor a nap ugyan nem látszik, de a saját vajsavadban fürdesz.

Megint rá kellett jönnöm, hogy nagyon nehéz menet közben lefotózni embereket abban a bizonyos pózban, ahogy akkor szeretted volna. Egyrészt fos a technika, mert egy ilyen kompakt digitális gép eleve lassan bootol be, meg lassan is exponál. Másik pedig, hogy nem sokan tűrik, ha láthatóan pofánfotózod őket, ezért sajnos a mai napon a következő figurákat már csak a fejemben tárolom (mikor csinálnak már olyan kamerát, amit a látóidegekkel szinkronizálva működik és pislogásra exponál??): hason feltekert atlétás borostás szokásos laza terpeszben álló piacifarmeres aljas arccal távolba révülő, függönyszéthúzás szerűen kinyitott nejloninges kikukucskáló pocakon rohadt nagy undorító köldökkel, nyakonvert derékszögű tarkójú frankensteinoid homlokú vadul ijesztő rajzoltszemöldökös 60 körüli nő, kiöregedett stici-szerű börtöntetkós lepukkant romák félmeztelenül mulatósra bebaszva haverja pedig "vadnyugati" mint az a szinész aki mindig durva mehikóit játszó copfos, számtalan mónika-showból már jól ismert fogmennyiségű ember, akik a foghíjban ügyesen roppantják össze a szotyolát - egyébként is, szotyizni továbbra is kötelező a proletariátus minden tagjának, hisz' nincs is annál jobb szórakozás, mint azt szétköpködni majd koszos körömmel a következőt a zacsiból kivenni és bambulva betömni arcba roppantásra, majd újra kipekni a héjat és ez a ciklus and on and on -, géz-halásznadrágos szétfolyt semmilyen a csajával, sok-sok patkányhajú fiatal, román stílus, volt egy lila hajú asszony a fiával, akinek patkánymelír volt a hajában, gondolom egy fodrászhoz járnak, mindkettő jól sikerült... iszonyú mennyiségű nem tudom hol készülő nagyon rossz dizájnú t-shirt és egyéb ruhadarab, baromi rossz szövegekkel, újabban az megy hogy amerikai városnevek, mer' ugye kálidzs-dizájn, hát a múltkor egy emberen nem birtam megfejteni, hogy mi az hogy "TALAHASSEE LOS ANGELES"... két város neve minden összefüggés nélkül 1 embléma köré dolgozva. Tényleg csak azt tudom mondani, hogy egy nagy mókiasó volt az egész társaság, szó szerint nemhogy épkézláb embert nem láttam, de még csak olyat se, akire azt mondhatjuk, hogy "konzervatív", nem divatmajom, egyszerű, elegáns... ??? áh. kifejezetten kegyetlen cikin néznek ki sajnos a magyarok. Ami ebben az elkeserítő, hogy egy Red Bull Air Race véleményem szerint egyaránt érdekli a prolit és a polgárt, mert azért látványos.

Nagyon feltűnő jelenség továbbá a rádiótelefonnal történő mozgóképrögzítés, ami rettentő sok jóember kedvenc időtöltése lett mostanában. A rakparton menve a Korzó felől élőzene hangjai szálltak, közelebbérve legyintettünk egyet, ezek csak az arconült tányérfejű szerencsétlen indiánok, akik magnóra pánsípolnak, de ahogy felnéztünk, feltűnt, hogy legalább 10 telefon és videókamera a magasban, ami megörökítí ezt a hatalmas koncertet, ezt a soha visszanemtérő eseményt, aminél józan ember már 10 évvel ezelőtt sem állt meg. Annyit talán érdemes még hozzátenni, hogy hátulról nézve ezek a telefonoperatőrök román-típusú fiatalok voltak, erős színű festő ill. tányérlevesér' szopó gyerekek. Ezek az első számú fogyasztói ennek a cikknek, valamint nagyon sokan abból a rétegből, akiket összefoglaló néven csíráknak nevezünk. A rögzített anyag sorsa kérdéses: amennyiben az illető valamennyivel intellektuálisab alak, akkor gondolom a youtube-on köt ki vagy annak a magyar változatán a vidion vagy mi a szaron. Ha nincs kompútere vagy hiányosak az ismeretei, akkor csak mutogatja elsőkézből a földieinek, hogy ő mit látott. Valószínüleg így tesz az a fiatal siheder is, aki a tűzíjátékot melettem állva végig a mobilja 3x3 centis képernyőjén nézte, feláldozva magát az operatőri munkáért és az első rangú anyag rögzítése érdekében. (nem vagyok benne biztos, de mintha az RTL közvetítette volna, magasabb színtű céleszközökkel a tévében?)

Szép számmal képviseltették magukat a roma nemzetiségű állampolgárok is, mint ahogy minden Szeretet Ünnepén. Nagyrészt kereskedők voltak, pl. VILLOGÓ-t árultak (lásd fotó) 100 Ft-ért. Volt szerencsém látni, ahogy eladta az első darabot azután, hogy megkezdte a műszakot, majd MEGKÖPTE az átvett 200-ast, odaszólt a kövér haverjának, hogy APÁDANYÁDIDEGYŰJJÖN. Számomra még ma is rejtély, miért kellett bárkinek is VILLOGÓt vásárolnia. A többi szakképzett és betanított munkás kettesével pásztázott és agresszív marketinggel, SÖRT TESSÉK, GÓRÉ-t üvöltve árulta hűtőtáskából a sört és az üdítőt, rárontva olyanokra, akinek a kezében ujjanként van 1 már doboz innavaló.

Körmenet elmaradt, megint iszonyatos eső volt, pont akkor.

A tűzijáték valóban szép volt idén: végre nem koncepció nélküli összevissza puffogtatás volt, voltak újfajta rakéták is, már volt karika alakú is, meg a sokáig világítós sok kicsi és a hipertérugrásos kék.

















Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése