Miután Aranka alaposan kimasszírozott minket a Müllner Zolival a leányfalusi strandon csoportterápia jelleggel (na azért egymás után) és a már-már tradícionális strandoló-proli program keretében elfogyasztottuk a menüt, ami lángos, gofri meg kóla volt, folytatom a Sziget beszámolót, hiszen a muzsikusokról még nem is írtam.
Mentünk tehát egy nagy kört és láttunk jó néhány remek figurát és akkor hirtelen már 8 óra is lett, amikor már nyomta a kelta keservest a nagyszínpadon a szörnyű beteg kinézetű, fiúcska frizurás, fehér ír művésznő, akitől szinte mindenki csak a Náátting kompresz..nátting kompersz cújúúú című ópuszt ismeri (jómagam még ismerek egy darabot, de az azért jó mert remixben hallottam, asszem Troy volt a címe). Odaálltunk féloldalvást a színpad közelébe, ahol már ugyan szellősen de azért szép számmal összegyűltek. Az más kérdés, hogy szinte mindenki haptákba állt vagy háttal színpadnak beszélgetett, ami nem is csoda, mert a színpadon pár rozzant öreg de biztos fantasztikusan profi és jó muzsikus és ez a csúnya nő mintha csak egymásnak elbazseválgattak volna, a közönségnek csak valami halk és ergya számomra maximum egy elégségessel értékelhető produkció "jött át". Szépen lassan ahogy sötétedett, valahogy megemelkedett a hangerő és végre vmi zeneszerűt is lehetett hallani, ami bár igen ergya volt, azt meg kell hagyni, hogy kiba jól énekel ez a nő, aki egyébként valamiért baromira a Fight Clubban a Meat Loaf által alakított Bob-ra emlékeztett, bár annál persze jóval vékonyabb volt, de már messze nem olyan vékony, mint az MTV-n az életművének a klippjében, fentről-lefele szélesedő alkatát próbálta elrejteni vmi gagyi military zekébe, Koviubi találóan meg is jegyezte, hogy "Vajon meddig válogathatta ezt a fellépőruhát" - végül abban maradtunk, hogy ez valahogy úgy lehetett, mint amikor én lemegyek a postára és a szétdobált már használt tee-k közül kiválasztok egy kevésbé nyirkosat - ő is valószínüleg eredetileg máshova indulhatott, aztán szóltak, hogy "Hélóhéló, koncert val, erre!.." - ezt persze csak azért gondolom, mert persze "nagy művész" és ehhez társul, hogy valószínüleg kattant, de a projektoron a közeli képek alapján azt valószinűsítem, hogy az éneklés még megy, de hétköznapi tevékenységek, illetve "normálisan viselkedés" biztos gondokat okozhat neki. Idült volt, na, díló. Nincs mit ezen túlragozni, ránézésre látni lehet ha vkinek nem tiszta a feje, valahogy olyan volt mint az Andrea a Zsuzska esküvőjén.
Volt rajta egy farmer, amit sokáig próbáltam kigobozni a projektorról, hogy vajon tényleg egy olyan borzasztó Walmart kaliberű ronda Levi's vagy Cheyenne vagy BugleBoy vagy mittudomén, vagy legalább az vmi jobb darab. Aztán a kamera letévedt a lábára. Természetesen ruzsamagdis, puritán, "énígyisjóvagyok", természet gyermeke, olyan-amilyen, minekidecipő, kijövökazténeklek lábbelije volt, azaz MEZTÁLLÁB vót. Na fúj. Akkor megláttam, hogy a farmeren van helyenként pár rojt, úgyhogy elkönyveltem, hogy ez vmi jobb destroyed darab, persze meglehet, hogy házilag lefingott volt. A tshirtjét nem birtam megfejteni, de vmi academy volt ráirva. Szarul nézett ki a nő.
Hirtelen eljutottunk a koncert tetőpontjára, amikor felcsendült a fent említett ópusz. Az olyan volt, mint amilyennek a tévéből meg a rádióból megismertük, számításaim szerint úgy kb. 15 éve. Azért persze akadt pár szánalmas arc, aki nekiállt az öngyújtóját emelgetni és jobbra-balra átszellemülten huzogatni, egyesek pedig ugyanezt RÁDIÓTELEFONJUKKAL követték el! Micsoda ciki arcok. A ciki-kategória topjába beférkőzött még a mellettünk álló párocska, akik az egész kirohadt koncertet végigsmárolták. Oda se fostak, hogy a nő mit vinnyog ott fent, hátulról tólta a gyerek a romantikát (ráadásul a gyerek) és a csaj pedig átvette, így ő is leszarta a koncertet. Mondanom se kell, hogy undorító kis férgek voltak, kese hajú gyerek, savó színű szemű csajával.
A hatalmas dalnak egykettőre vége lett, aztán volt még egy kellemes himnusz-szerű dal, acapella előadásban, végre szépen szólt az ének, majd még egy ritmikusabb darab következett, aztán elkotródtak, a kutya se kiabált, hogy "vissza". Nem is jöttek vissza szerencsére.
Ezután egy undorító és egy csodálatos dolog következett: kijött egy űberciki MC a színpadra aki előadta, hogy itt most ginisz rekord lesz, 16000 ember fog csókolózni. Nagynehezen pár ezer csajnak csak sikerült a balek csávóját odarángatni, hogy ebben résztvegyenek. Én nem hitelesíteném a 16000-et az biztos, mert igen szellős volt az egész nézőtér. Szerencsére ennek a gusztustalan projektnek hamar vége lett és ekkor következett a csodálatos dolog, hogy sokan eltakarodtak a helyszínről, így megkaparíthattuk életem eddigi legtutibb Arctalankoncertmegfigyelő pozícióját. A színpaddal szemben, kicsit a jobb széle felé, kb. Sister Bliss-szel egyvonalban álltunk (akit egyébként nagyon komálok azért, hogy így bűvöli a fiús elektronikát, sőt még komponál is, mégha patkánynak is néz ki).
Leálltuk a kezdésig maradó fél órát, közben besűrűsödött rendesen a nézőtér, semerre nem lehetett volna haladni. Pontos kezdés, előjött a Nővér meg egy gitáros, sötétlila misztikus fény, füst, egy pár húzós pad-be belenyúlt a csajszi, itt már megtippelhető volt, hogy ez a órás-álmatlanosdal lesz.
Így is lett, állat felvezetés után szépen betöltötték a színpadot, a perkás nő (néger), 2 gitáros, töltöttgalamb vokalista csaj (néger), másra nem emlékszem. (Ja asszem dobos is volt)...majd végül, beszaladt középről a Soványnéger és elkezdte mondani a szövegét, ami egyébként majdnem minden számban ugyanolyan, ugyanúgy van tagolva, meg állandóan "I only smoke weed when I need to" és társai, persze, és az orrodba nagykanállal betömködött koxszal mi van?? Na mindegy, azért nagy arc az etióp, végülis csak hihetetlen módon megcsinálta ezt, hogy egy ekkora tömegeket megmozgató mainstreambe beillő produkciót létrehozott, ráadásul olyan számokkal, amit ha vki külön előadna magában, max. egy klubban szólalhatna meg, itt viszont a "fújjj tüc-tüc" emberektől a keményebb, progresszívabb hangzást kedvelőkig mindenki élvezte a műsort. Az egész baromira élőnek hangzott, nem volt hakni-feeling, helyenként beletéptek rendesen a gitárokba és isteni ricsaj alakult ki, amit meglepően nagyon komált a közönség.
Erősen indult a koncert, volt hidegfutkosás már az első tépős padnél és szubnál, majd eljutottunk hamar az Isten egy lemezlovas c. dalhoz, ami szintén remek volt. Türhető körülmények között lehetett ugrabugrálni a nézőtéren. Az összes gondom annyi volt, amikor aljas módon két büdös randa fehér chickenskin angol csaj megállt előttem, mert illedelmesen engedtem őket haladni, pedig gyűlölöm ha valaki mászkál koncert közepén. "Véletlenül" hátbavágtam egyszer zene közben, majd mikor hátranézett, minden gyűlöletemet beleraktam az arckifejezésembe amit kapott. Szerencsére odébbsodródtak.
Volt pár idegesítő szám, amiket nem is ismertem, gondolom az új albumról, túlzás már ez a nagy eklektikussák, kell tökömnek funk meg soul meg minden szar egybegyúrva. Szerencsére minden ilyen lankadtság után visszajött egy kis kittyegés. Mindenki szerepet kapott, volt egy jó instrumental dal gitároskörmözéssel, aztán előjött egy bombázó-pilótadzsekis értelmiségi arc, aki igen jó hangon énekelt, sőt a tunikás bögyös töltöttgalamb vokalista csaj is énekelt, méghozzá igencsak jól - ezt már előre tudtam, mert néha egy-két olyan fillt nyomott hátulról bele a dalokba (egyszerű wáááááááoooh-okat és hasonlókat) hogy csak úgy hasított.
Hamar elszaladt a másfél óra, a végére jutott még egy interaktív We kám vánozás, ahol jópofán ujjal kellett mutogatni a ONEnál, úgy ahogy a néger csinálta. Elmondott pár ciki sablon szöveget, a szokásos univerzális szeretet árad belőlem típusú előadőművész, minket a zene egyesít, nemszámít ki vagy, honnan jöttél, MILYEN A BŐRÖD SZÍNE (naná) de a legégőbb az volt, hogy "YOU ARE BEAUTIFUL, EACH ONE OF YOU" és "YOU ARE AMAZING". Hagyd már abba, mondtam magamban, aztán letakarodtak, jött egy kamuember bizgerálni a mikrofonokat, mintha egyből szerelne le, persze izmos visszatapsolás jött és akkor reméltem, hogy egy kittyegős ópusszal térnek vissza - ez meg is történt, bár előtte beerőltettek vmi számomra nem túl élvezetes dalt. A vége tehát a Salva Mea volt (asszem?). Összefoglalva, megint k jó volt. Ez volt asszem a 4ik Arctalan koncertem. Ja, és hogy miért is Arctalan, mert sokan nem értik miről beszélek (a gyengébb asszociációs képességgel rendelkezők), levezetés: angol lágy nyelvtolós TH leegyszerűsítése egyszerűen SZ-re, FÉSZLESSZ mondása, Hitetlent egyből Arctalanná változtatja (az ARCÁTLAN-t is szoktuk alkalmazni). A "Ricsi, érints meg", (ricsárd száccs fész) legközelebbi rokona.
Az éjszaka hátralevő részében történteket és az "érdekes" produkciókat a következő részben ecsetelem majd, mert most elfáradtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése