Budapest, november, kezdődik a rossz idő. Gépre fel, irány Madrid. Istenhátamögött utca 2. alatti szállás megtalálása a Barajas reptér mellett. Másnap rövid városnézés, Belváros, Retiro, stb. Este továbbrepülés, Aerosurral kecsuák között, helyhiány miatt business class-on, irány Santa Cruz de la Sierra, Bolivia. Ismeretlen országba érkezés, reptéren soha nem látott cirkusz és harc a kijövő csomagokért. Hajnali 5 óra, párás meleg, nagy szél. Visznek minket a Hotel Continentalba. Reggeli, döglés, ébredés, átmozgatóedzés. 2 nap Santa Cruzban, élet-halál harc a forgalomban. Mászkálás a csúnyácska városban, csinoska lányokkal. Boliíviai körverseny. 40 fok meleg, brutális tempó, házakat elrepitő orkán erejú szél. 2 szakasz után búcsú a versenytől, innentől turizmus, fellélegzés, a hosszú és kimerítő szezon végén. A lélegzetelállító La Paz felfedezése, mászkálás 3500 és 4000 méter között. Helyi járattal 25 bolivianoért elmegyek Copacabana-ba a Titicaca-tóhoz. Fantasztikus hely, csodálatos látvány. Megnézem az utolsó előtti szakaszt, ahol már csak egy emberünk van versenyben. Felmászunk a Kálvária dombra, lélegzetelállító. Szemüvegem lerepül a szakadékba, persze utánamegyek.
Mégegy nap La Pazban, remekül telik egy újdonsült ismerősöm társaságában.
Másnap visszarepülünk Santa Cruz-ba. Azonnal beülök egy fogászatra, majd sétálunk egyet a „veszélyes” piacon. Van kokalevél, por-alakú hemoglobin :-), maca por, macskakarom, sangre de grado és mindenféle csodaszer. A versenyzőtársak hazautaznak, Atta kivételével. Ketten nekivágunk Argentinának.
Felülünk a Flecha bus járatára este, irány Salta, Argentina. 20 órás út a mindössze 1000 km-es távra, ebből kb. 6 óra határátkelés. 4 kontroll, teljes csomagátnézés. Fontos narcotraficante útvonalon közlekedünk, pár hete 200 kiló kokót fogtak. Határátkelés után Argentinán belül is 2 kontroll. Minden alkalommal az összes csomaggal leszállás és jelenés a szervek előtt. Nem ajánlom ezt az utvonalat.
Salta, la linda felfedezése. Valóban igazán linda, az egyik legcsinosabb argentin város. Autóbérlés, kőkemény 1000 km letolása brutál tempóban 2 nap alatt, 40-es út, kavicson veretés százzal, repked az autó, defektjavitás, gumisnál pótkerék megcsináltatása, a világ végén 3700 méteren San Antonio de Los Cobres-ben dollárért+pesoért drága benzin tankolása az egyetlen létező kútnál.
Cafayate, Cachi, cuesta del obispo, sómezőknél vademberek tanyájára keveredés és ott majdnem örökre nyomtalanul eltűnés, fenséges lámacsapatok átkelése előttünk a semmi közekép, nem látványos San Salvador de Jujuy. Hazafelé a 9-es útra rátévedés, első rangú út, 4 méter széles, két sávra osztva, a hegy oldalában, 200 kanyarral. Atta szavaival „motoros út”. Én szavaimmal KRESZ park. Pokoli 60 km megtétele este kifingva, éhesen.
1 laza nap Salta-ban, búcsúvacsora, finom bife de lomo. Atta hazamegy, én elindulok La Plata-ra.
Újabb 1 napos bumli egy húgyszagú buszon, Santiago del Estero-ban a Hold olyan nagy és sárga volt, hogy azt hittem egy léghajót látok, mintha 30 méter magasan lett volna. 5 nap La Plata-n, előveszem a biciklit két hét pihi után, edzegetünk egy keveset, de annál többet vagyunk vendégségben. Asado Gomita-éknál, iszogatás itt, ott, szombat este Buenos Aires Marotte-ékkal, egy sötét földalatti lokál látogatása, ami Bahrein névre hallgat. Remek muzsika szól Martin Garcia jóvoltából.
Egész napos döglés a reggel 9-kor való hazaérkezés miatt. 2 nap múlva irány Paraguay. Egy napos pusztulójárat a Nuestra Senora de la Asuncion járatán. Érkezés Asuncionba, brutális meleg, pára. Irány a Hotel Comité Olimpico a reptér mellett. Este csapatbemutató. Remek hangulat, kaja, folklór-est, fotózkodás a táncoskiscsajokkal.
Másnap crono, rekkenő meleg, majd másnap első szakasz, szakadó eső. Átutazás San Bernardino-ba. Szakasz vége Santani-ban. Csodaszép cunatai-k mindenütt (jószágok). Barátkozás velük.
Sokkol az információ, hogy az esős nehéz szakasz után 330 km-es átutazás vár ránk a brazil határhoz. Otthagy minket a busz, az egyik szervezővel megyünk. Nem vereti neki a Sangyongot, 80-nal megyünk max., helyenként 40-nel. Ennek eredményeképpen este 9-re érünk a Pedro Juan Caballero-ba. A 3-4 szakasz itt zajlik, oda-vissza. A szállás kiváló. Véget ér a verseny. Remekül érzem magam, felszabadult vagyok és nem vagyok fáradt. Eredményes volt a csapat, nyertünk pénzt, trófeát, stb. Indulunk vissza Asuncion-ba. Még aznap este egy asado a Samuel-nél, amit fogadásból nyertünk. Mindenki halott, nekem még mehetnékem van. Samuel bevisz Asuncion belvárosába, de nagyhalál van vasárnap hajnali kettőkor. Sajnos nem a Luis-szal és az urugayi-akkal mentem a La Cubana-ba, mint később kiderült, veszett egy este.
Másnap szinte mindenki hazamegy, én maradok. Maradnak még az uruguayiak szerdáig, velük bandázódok. Összecimborálok Sotoval, a UCI center egykori neveltjével. Hétfőn alaposan kirúgunk a hámból, nagyon jól mulatunk. Nothing else matters-t éneklek egy karaoke barban, sikerrel. Reggel 9-kor térünk haza. A kiscsaj pezsgővel a kezében vezet, alapfelszereltésg az kesztyűtartójában a pezsgőspohár.
1 hétig maradok Asuncionban. Ezalatt mulatozás, ismerkedés, vásárlás, frissen facsart mburucuya-lé, sopa paraguaya, fantasztikus vendéglátás a Meaurio család részéről. A cunatai-k levettek a lábamről. Látogatás a dia de la Virgen napján a caacupe-i szűznél, én is kérek tőle valamit.
Rövid séta San Bernardino-ban, a csinos kis tó melletti nyaralóhelyen. Péntek éjjel Faces klub, forró hangulat, eszméletlen seggecskék mozognak be a reggaetonra, lógnak a szemeim. Buliból egyenesen fel egy szuperfapados kegyetlen járatra, irány Cuidad del Este, a mini-hongkong, a shoppingparadicsom. 6 és fél óra alatt teszi meg a 330 km-t a csodabusz, kómautazás. Gyorsitás, fékezés, minden sarkon megallás. Csak akkor ébredtem néha fel, amikor nekemjött a chipa-árus csaj a seggével, akik mindig felszállnak a buszokra. K. unalmas a chipa, mégis állandóan azt eszik. Ráadásul lábszagú.
Gyorstalpaló Cuidad del Este-ben, a csúf, sűrű shoppingkavalkádban, ami hajnalban indul, és délután kettőkor már meg is hal. Van minden, elektronika, hamisítványok, óra-ékszer. Amerre nézek, teljes erővel csomagolnak – átcsomagolnak. Eredeti csomagolásból ki, noname kartonba be. Megy át Brazíliába tutajon vámmentesen a cucc. Soha nem látott cirkusz. A határőrség persze nyakig benne.
Délután döglés egy ismeretlen helyen, mialatt Luis fogait megszereli az unokatestévre, aki ott él.
Este 8-kor elhagyjuk a várost és egy rettentő hurrikán típusú mikrobusszal megyünk vissza, ami kicsit drágábban 4 és fél óra alatt nyomja le. 15-en vagyunk maximum, a sofőr fülhallgatóval úgy tólja, mint aki betépett. Majd szétesik a kis mozsár, olyan, mintha a motorban utaznék. 40-es táblánál százzal megyünk. Elbóbiskolok, hatalmas fékezésre nyitom ki a szemem, leesett az mp3 lejátszóm is. Kinézek, rendőrautó fényeit látom, piros, fehér és kék színnel világítja meg az aszfaltot és egy vérben tocsogó testet, valamint egy elszállt motor darabjait a semmi közepén koromsötétben. Síppal a szájában, azt folyamatosan fújva, két kollágájával sietve felpakolják a szerencsétlent a platóra. Eléggé élettelennek tűnik a test. Minden bizonnyal egy hit 'n run volt és abban is biztos vagyok, hogy nem volt világítás a motoron..
Hajnali fél 1-kor érkezünk meg Asunciónba, teljesen ki vagyunk fingva, sajnos kimarad a szombat éjszakai mulatás, biztosan vesztettem valamit..
Egy nyugis pihenős vasárnap, teljesen üres a város, veszünk pár finomságot és ebédelünk egy jót, megveszem a jegyemet. Másnap délben elhagyom Paraguayt. Újabb 1600 km, 20 óra, egészen sima határátkelés, Retiro-Buenos Aires, majd egy másik busszal ismét La Plata-ra érkezem. Gyorsan összerakom a bicajt és edzünk egyet, szépen elmegy a nap, sok a duma és már nem érem el az este 9-es járatot San Juanba, helyette vendégség, ahol megnézünk egy szerintem felettébb gyenge, de állítlóag Oscarra jelölt argentín társadalmi szatírát a 80-as évekből. Baromi erőltetett, az öregasszonyt elmaszkírozott férfi alakítja, a lehető legjobban túljátszva. A többi színész is hasonlóan űberteátrálisan rágja a szádba, hogy mit akar eljátszani. Megint hajnali kettőkor érek haza rohadt fáradtan.
5 hét telt el, mióta elindultam otthonról, ezalatt voltam már három ország sok régiójában és utaztam vagy 8000 km-t, földön. Ebben a pillanatban egy újabb buszon ülök, ami 20 órás úttal átvisz Argentína túlsó felére, San Juan-ba, ahova nem értik a városi barátaim, miért megyek. Sivatag, 40 fok, eszméletlen rajongás a kerékpársportért és a kerékpárosokért, barátok, barátnők, versenyzés, mulatás, asado, edzés után tomamos la coca sokan együtt, az ÉLET.
Néha azon gondolkozom, hogy mi lesz, ha besokallok és nem tudok több élmény befogadni. Meg fogok kattanni, gondolom. Egy biztos, ha ennek az egésznek vége lesz és mindig csak nosztalgiázni fogok, depressziós leszek, mert most mindkét végén égetem, nagykanállal, és nagyon élvezem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése