2009. április 29., szerda

Karnitin bioszintézis az emlősökben

Az alábbi hasznos angol nyelvű iromány segít megérteni egy fontos élettani folyamatot.

Carnitine biosynthesis in mammals
Fre! de! ric M. VAZ1 and Ronald J. A. WANDERS
Laboratory for Genetic Metabolic Diseases, Departments of Clinical Chemistry and Paediatrics, Emma Children's Hospital, Academic Medical Centre, University of
Amsterdam, P.O. Box 22700, 1100 DE Amsterdam, The Netherlands
Carnitine is indispensable for energy metabolism, since it enablesactivated fatty acids to enter the mitochondria, where they are broken down via b-oxidation. Carnitine is probably present in all animal species, and in numerous micro-organisms and plants. In mammals, carnitine homoeostasis is maintained by endogenous synthesis, absorption from dietary sources and efficient tubular reabsorption by the kidney. This review aims to cover the current
knowledge of the enzymological, molecular, metabolic and regulatory aspects of mammalian carnitine biosynthesis, with an
emphasis on the human and rat.
INTRODUCTION
Carnitine (l-3-hydroxy-4-N,N,N-trimethylaminobutyrate) is an essential metabolite, which has a number of indispensable roles in intermediary metabolism. First, carnitine has an important role in the transport of activated long-chain fatty acids from the cytosol to the mitochondrial matrix, where b-oxidation takes place (Figure 1) [1,2]. Secondly, carnitine is involved in the transfer of the products of peroxisomal b-oxidation, including acetyl-CoA, to the mitochondria for oxidation to CO# and H#O in the Krebs cycle [3,4]. Other functions of carnitine include modulation of the acyl-CoA}CoA ratio [1,5], storage of energy as acetylcarnitine [6,5] and the modulation of toxic effects of poorly metabolized acyl groups by excreting them as carnitine esters [7,8]. Carnitine is present in most, if not all, animal species, and in several micro-organisms and plants [9±12]. Animal tissues contain relatively high amounts of carnitine, varying between 0.2 and 6 lmol[g−", with the highest concentrations in heart and skeletal muscle [6]. Although animals obtain carnitine primarily from the diet, most mammals are capable of synthesizing carnitine endogenously.
Carnitine is synthesized ultimately from the amino acids lysine and methionine. Lysine provides the carbon backbone of carnitine [13,14] and the 4-N-methyl groups originate from methionine [15]. In mammals, certain proteins contain N'-
trimethyl-lysine (TML) residues [16]. N-methylation of these lysine residues occurs as a post-translational event in proteins such as calmodulin, myosin, actin, cytochrome c and histones [17,18]. This reaction is catalysed by speci®c methyltransferases, which use S-adenosylmethionine as a methyl donor [16]. Lysosomal hydrolysis of these proteins results in the release of TML, which is the ®rst metabolite of carnitine biosynthesis [19,20]. TML is ®rst hydroxylated on the 3-position by TML dioxygenase (TMLD; EC 1.14.11.8) to yield 3-hydroxy-TML (HTML). Aldolytic cleavage of HTML yields 4-trimethylaminobutyraldehyde (TMABA) and glycine, a reaction catalysed by HTML aldolase (HTMLA; EC 4.1.2.`X'). Dehydrogenation of TMABA by TMABA dehydrogenase (TMABA-DH; EC 1.2.1.47) results in the formation of 4-Ntrimethylaminobutyrate (butyrobetaine). In the last step, butyrobetaine is hydroxylated on the 3-position by c-butyrobetaine dioxygenase (BBD; EC 1.14.11.1) to yield carnitine. The chemical structure of the intermediates and the enzymes of carnitine biosynthesis are shown in Figures 2(A) and 2(B) respectively.
Because an up-to-date review on carnitine biosynthesis does not exist, while in the past few years the knowledge concerning this pathway has expanded considerably, a review on this topic is required and warranted. The present review aims to describe the current knowledge on carnitine biosynthesis at the enzymological, molecular and metabolic level. First, the individual enzymes of the carnitine-biosynthesis pathway will be discussed, including the recent developments concerning the identi®cationof the genes involved. Secondly, we will discuss the various metabolites of the carnitine-biosynthesis pathway, with an emphasis on their occurrence in biological ¯uids and on the means employed to determine their concentration. Thirdly, an overview of carnitine biosynthesis will be given for the human and rat.
Finally, the transport of carnitine and its precursors will be discussed.

Figure 1 Function of carnitine in the transport of mitochondrial long-chain fatty acid oxidation and regulation of the intramitochondrial acyl-CoA/CoA ratio
Cytosolic long-chain fatty acids, which are present as CoA esters, are trans-esteri®ed to L-carnitine in a reaction catalysed by carnitine palmitoyltransferase I (CPT I) at the mitochondrial outer
membrane. In this reaction, the acyl moiety of the long-chain fatty acids is transferred from CoA to the hydroxyl group of carnitine. The resulting long-chain acylcarnitine esters are transported
over the inner mitochondrial membrane via a speci®c carrier, carnitine-acylcarnitine translocase (CACT). At the matrix side of the mitochondrial membrane, the long-chain fatty acids are transesteri
®ed to intramitochondrial CoA, a reaction catalysed by carnitine palmitoyltransferase II (CPT II). The released carnitine can then leave the mitochondrion via CACT for another round of transport
[1]. In the mitochondrial matrix, the enzyme carnitine acetyltransferase (CAT) is able to reconvert short- and medium-chain acyl-CoAs into acylcarnitines using intramitochondrial carnitine. These
acylcarnitines can then leave the mitochondria via CACT. Through this mechanism of reversible acylation, carnitine is able to modulate the intracellular concentrations of free CoA and acyl-CoA.
Abbreviations used: ALDH9, aldehyde dehydrogenase 9; BBD, c-butyrobetaine dioxygenase; CDSP, primary systemic carnitine de®ciency; (H)TML,
(3-hydroxy-)N6-trimethyl-lysine ; HTMLA, HTML aldolase; JVS, juvenile steatosis ; OCTN2, organic cation transporter 2; PPARa, peroxisome-proliferatoractivated
receptor a; SHMT, serine hydroxymethyltransferase; TMABA, 4-N-trimethylaminobutyraldehyde; TMABA-DH, TMABA dehydrogenase; TMLD,
TML dioxygenase.
1 To whom correspondence should be addressed (e-mail f.m.vaz!amc.uva.nl).

ENZYMES OF CARNITINE BIOSYNTHESIS
Several of the carnitine-biosynthesis enzymes have been isolated and characterized, although identi®cation of the encoding genes has been realized only relatively recently [21±24]. The enzymes involved in carnitine biosynthesis, their cofactors and subcellular localization are depicted in Figure 2(B), and discussed below.
TMLD
Hulse and co-workers [25] were the ®rst to demonstrate that rat liver mitochondria are capable of hydroxylating TML to produce HTML. The enzyme responsible for this conversion was shown to be a non-haem ferrous-iron dioxygenase, which requires 2-oxoglutarate, Fe#+ and molecular oxygen as cofactors [25±28].
In this class of enzymes, the hydroxylation of the substrate is linked to the oxidative decarboxylation of 2-oxoglutarate to succinate and CO#. Molecular oxygen reacts at the active site of the enzyme to form an oxo-ferryl intermediate (Fe%+?O), and this iron-bound oxygen atom is used to hydroxylate the substrate.
The other oxygen atom is incorporated into 2-oxoglutarate, resulting in the formation of succinate and the release of CO# [29]. TMLD requires the presence of ascorbate (vitamin C) for enzymic activity, presumably to maintain the iron in the ferrous state. Reducing agents other than ascorbate are also effective (dithiothreitol, 3-mercaptoethanol), but ascorbate works best in each of the reactions [25,30].
In most experiments, TMLD activity is measured by using radiolabelled TML and counting the radioactivity of the product HTML after its isolation from the incubation medium by ionexchange chromatography [25,28,30±33]. An alternative assay was reported by Davis [24], who used unlabelled TML and detected the product (HTML), after ion-exchange chromatography, by reversed-phase HPLC using pre-column derivative formation with o-phthalaldehyde. A new method was developed recently to measure the concentration of the carnitine-biosynthesis metabolites in urine using tandem MS, and this was used to measure TMLD activity in tissue homogenates. In both humans and rats, TMLD activity is present in liver, skeletal muscle, heart and brain, but the highest activity is found in the kidney [28,31]. TMLD was puri®ed previously from bovine kidney by Henderson and co-workers [30,33], who reported that the pure enzyme was very unstable, losing all activity overnight.TMLDhas been puri®ed recently from rat kidney, and it was found that the presence of 2 mM ascorbate, 5 mM dithiothreitol and 100 g[l−" glycerol was essential for preserving the enzymic activity during the later puri®cation steps and subsequent storage at ®80 °C [24]. TMLD was characterized kinetically, and gel-®ltration and blue native PAGE analysis showed that the native enzyme is a homodimer with a mass of approx. 87 kDa [24]. The sequence of two internal peptides of the puri®ed enzyme was determined by quadruple time-of-¯ight MS. This sequence information, in combination with the data available in the expressed sequence tag database, led to the identi®cation of a rat cDNA of 1218 bp encoding a polypeptide of 405 amino acids with a calculated molecular mass of 47.5 kDa. Using the rat sequence, the authors also identi®ed the homologous cDNAs from human and mouse. Heterologous expression of both the rat and human cDNAs in COS cells con®rmed that they encode TMLD [24]. The human TMLD gene is localized at Xq28.
Subcellular localization experiments indicated that the enzyme is associated predominantly with mitochondria [25,27] in contrast with the other three carnitine-biosynthetic enzymes, which are cytosolic. Recently, the mitochondrial localization of TMLD was con®rmed by experiments using Nycodenz density-gradient analysis to resolve the different subcellular organelles [24]. The fact that TMLD is localized in mitochondria is remarkable, since the other three enzymes of the carnitine biosynthetic pathway are localized in the cytosol (Figure 2B). The submitochondrial localization of TMLD will have implications for the substrate- ¯ow and regulation of carnitine biosynthesis. Indeed, if TMLD is localized in the mitochondrial matrix, the existence of a transport system to shuttle its substrate (TML) and product (HTML) over the inner mitochondrial membrane would be required. In contrast, if TMLD is present in either the inner membrane space or the outer mitochondrial membrane, no transport system would be needed since the outer mitochondrial membrane is permeable for small molecules. This question needs to be resolved in the future.

teljes PDF letöltése:
http://www.biochemj.org/bj/361/0417/3610417.pdf

2009. április 27., hétfő

Horvát-Bosnyák-Szerb racsing hétvége

Mint azt mondottam volt, durvázós hétégére indultunk péntek hajnali 5:45-kor. Tekintve hogy a nehezen beszerzett kisérőemberünket Szekszárdon kellett felvenni, Banja Luka-ba, a "zöld városba" 7 órás út után értük el - pedig talán 500 km-re sincs Budapesttől.
A város kellős közepén, a legmenőbb, 4 csillagos Hotel Bosna-ban voltunk elszállásolva és a szobák elfoglalása után fantasztikus terülj-terülj asztalkám várt minket ebédre. Ezt aztán szeretjük, így jó dolog versenyezni!
Péntek este az első szakasz egy belvárosi kritérium volt, elég fos útminőséggel, azonban nagyon sok nézővel, hatalmas felhajtással és fürtökben lógó csaj-csapatokkal, akik a háborúban kihalt faszik hiányában eléggé kiéhezettek lehettek - ezt azonban igazán behatóan nem tudtuk tanulmányozni a későbbiekben, mert korán le kellett feküdni a komoly fizikiai erőfeszités miatt, ami másnap várt ránk.
Este 6-kor volt a kritérium rajtja, kicsit bágyadt voltam és nem végeztem el a jól bevált 1 órás bemelegítésemet, csak egy pár kör tinigl-itangli volt, ez nagy hibának bizonyult, már eddig is tudtam, hogy kritkó előtt alaposan be kell melegítem, különben befosok az elején. Koffeint nem vettem magamhoz, mert féltem, hogy majd nem tudok aludni - ebből adódóan az igen hirtelen elindulás nem esett túl jól, szenvedtem a kanyarokban a kigyorsításoknál, az első 7 perc 370 W NP volt, úgyhogy nem lehet azt mondani, hogy "gyenge", azonban kb . 2 hete az ominózus 5 órás alvás utáni közös edzésen volt 10 perces 387 W NP, tehát elvileg ezt bírni kellett volna - végül inkább kiálltam és elmentem edzeni még 45 percet a város szélén található dombra.
Egy remek vacsora után 11 felé kellemesen elaludtam.
Szombaton 8-kor keltünk és egy igazán erős reggelivel indítottunk. Volt minden, sonka, müzli, gyümölcs, süti, stb. A rajt 13 órakor volt, úgyhogy volt pár óránk még lazulni előtte.
A három verseny közül csak a szombati szakasz volt UCI 1.2 kategóriás, ettől függetlenül még ha jobban is esett a vasárnapi szakasz, egyáltalán nem volt gyengébb.
A szombati szakasz Banja Luka belvárosából indult, a pénteki kritérium pályáján 5 kört tettünk meg, miután kimentünk a városból - ettől egy kicsit fostam is pénteken, de szerencsére ezúttal semmi probléma nem volt, egyrészt mert bemelegitettem, másrészt mert hosszabb lett a pálya. Már a második körben az egyik kanyarban valaki becsúszott egy autó alá, elég ijesztő látvány volt.
Haladt rendesen a mezőny, erős szélben, 50 feletti szélezések, az első és a második domb egyaránt kb. 350 wattos 3-4 perc volt, ezekkel nem volt gond, az utolsó puklin 110 km környékén azonban elnyúlt az arcom. Már megint rosszul helyezkedtem, nem voltam elől, visszanézve a file-t látható, hogy itt nem birtam valamiért tisztességes teljesitményt leadni, még küszöbön sem bírtam menni. Megint begörcsölt a bal vádlim, lett rajta egy horpadás is. Ezen a dombon egyébként sokan leszakadtak és volt egy rakás defekt, mert itt igen fos volt az út, pár embert felhúztak, de nem bírtam sajnos beállni. A domb tetejére szedtem össze magam, előttem kb. 300 méterre haladt egy Loborikás, aki nagyjából ugyanolyan tempoban ment, mint én, mert soha nem értem már fel rá - de ez mellesleg tök mindegy, mert az igen szigorú 5%-os limit miatt mindketten DNF lett a nevünk mellett. A versenybíró szólt, hogy vége, aztán jött a zárókocsi, amiben majdnem teltház volt, én azonban nem szálltam be, végül 12 perc hátránnyal, de legalább tisztességesen letekerve a távot érkeztem Modrica-ba. Sajnos a limit 9 és fél perc körül volt - de inkább azt sajnálom, hogy nem úgy éreztem magam szombaton, mint vasárnap, ugyanis harmadnapra végre jól lettem.
A szakasz után kb. 1,5 órával indult el a konvoj Szerbia irányába, azonban ez az út, amiről azt hittük, hogy kb. 40 km, egy igazi soha véget nem érő utazás volt. Már egyre jobban ahmed-esedett a környék, tele volt minden falu minarettel, aztán a "szépséges" (igazán kegyetlen) és grandiúzus Tuzla városát is elhagyva este 8 körül, sötétben érkeztünk a szerb határra. Innen már csak egy kis 45 perc körüli veretés volt hátra, kanyargós erdei úton, bele a nagy setétségbe. Este 9-re egy erdő kellős közepén találtuk magunkat, csordogáló hegyi patak szomszédságában, meg nem tudnám mondani, hogy hol voltunk, még a panzió nevére sem emlékszem, egy biztos, Fantát ne kérjetek a pincértől, mert csak mosolyog rajta, de nem hozza ki soha :-)
Fejedelmien elfoglaltunk 3 szobát a kőkemény 4 fős csapatunkkal, beküldtünk egy alapos lakomát, utána a szobában megittam 2 tasak rehidratáló sót, nyomattam egy kis rángatógépet meg utána egy kis önmasszázst is - valamennyire összeraktam magam a harmadik napra.
Vasárnap reggel kb. fél órás út után megérkeztünk Loznica városába, ahonnan 11-kor elrajtoltunk, hál' Istennek lassúrajttal a város széléig, így nem kellett verekedni a macskaköves szakaszon. Az egész szakaszon igen erős pofaszél volt, ez is magyarázhatja a 38.4 km/h-s átlagot. Szinte tökéletesen éreztem magam, helyrejött a lábam, nem voltam fáradt. Kb. 90 km után, túl az egyetlen dombon, a többiek a csapatból egy szempillantás alatt eltűntek én sajnos ott maradtam a mezőnyben, pedig biztosan bírtam volna elől, nem lett volna rossz 4-ből 4 fő az élbolyban szerény csapatunkból - így hárman lettek top 10-ben a csapatból. Én a hátralevő kiliket a mezőnyben bicajoztam le, egyszer azonban egyedül elugrottam tőlük, hogy az előttem lévő pár emberhez felzárkózzak, azonban végül felértek rám a többiek és együtt fogtuk be az előttünk haladókat. A mezőnysprinten egész jól helyezkedtem, kb. 5. lehettem, ez a végeredményben a 27. helyet jelentette - a 13. helyemet USA kritkón leszámítva ez eddigi legjobb helyezésem nemzetközi profi mezőnyben.

Mindig hallgattam az anekdótákat a többiektől a csodálatos szerb versenyekről, őrjöngő szurkolókról, szuper szállásokról és ellátásról - nos, nagyon meglepődtem, ez tényleg igaz. A kerékpárverseny ott minden felett áll, a sportoló pedig istenkirálynak számít.

3th International cycling race
BANJA LUKA - BEOGRAD II
ME 1.2 Loznica - Beograd 131 km AVS 38,480 km/h 26.04.2009.
Pl. Sbr UCI Code Surname, Name Team Time
1. 91 SLO19840301 KERKEZ Vladimir SAK - Sava 3:24:17
2. 44 HUN19800916 SZEGHALMI Balint TCT - Tusnad "
3. 76 SLO19801212 REZMAN Boštjan RAR - Radenska KD Financial Point 3:24:42
4. 63 HUN19720928 SPECZIAR Viktor FTC Merida ReVO2lution "
5. 92 SLO19780717 ŠILAR Uroš SAK - Sava"
6. 60 BUL19730803 CHANLIEV Svetoslav Hemus - 1896 Troyan"
7. 50 SRB19821231 ŠMELCEROVIĆ Goran Ţeljezniĉar MBN MBN - Car Simeon"
8. 47 HUN19810306 KISS Gergely TCT - Tusnad "
9. 61 HUN19750828 BERKESI Andras FTC Merida ReVO2lution "
10. 64 HUN19760831 SZORADI Balazs FTC Merida ReVO2lution 3:24:59
11. 32 SRB19910818** STEFANOVIĆ Nikola Partizan Beograd 3:27:25
12. 11 SRB19910120** ZEKAVICA Jovan BORAC Ĉaĉak 3:27:29
13. 53 SRB19900118* RAJKOVIĆ Jovan Ţeljezniĉar MBN MBN - Car Simeon "
14. 88 SRB19870611* GLAVONJIĆ Darko Borac Ĉaĉak 3:27:49
15. 85 SRB19890613* JOVANOVIĆ ĐorĊe Borac Ĉaĉak 3:28:01
16. 102 SRB19881118* PETROVIĆ Milanko Metalac Kraljevo 3:28:37
17. 56 BUL19751001 GERGANOV Evgeni Hemus - 1896 Troyan 3:28:43
18. 43 HUN19801112 LENGYEL Tamas TCT - Tusnad 3:29:14
19. 69 GRE19901117* BOUGLAS Georgios TKT - Heraklion - Nessebar 3:30:39
20. 97 SRB19880708* STANKOVIĆ Marko Metalac Kraljevo 3:30:41
21. 33 SRB19910123** BLAGOJEVIĆ Svetislav Partizan Beograd "
22. 18 SRB19570620 MARINKOVIĆ Miodrag Partizan Beograd "
23. 34 SRB19911216** KOZOMARA Nikola Partizan Beograd "
24. 31 SRB19920709** PAVLOVIĆ Filip Partizan Beograd "
25. 67 GRE19901117* BOUGLAS Apostolos TKT - Heraklion - Nessebar "
26. 2 BIH199001104* DURMIŠEVIĆ Sanjin BSK Banja Luka "
27. 65 HUN19760828 WERDERITS Adam FTC Merida ReVO2lution "
28. 10 SRB19920212** SEKULIĆ Stefan Velo Novi Sad "
29. 78 SLO19900125* POLJANEC Erik RAR - Radenska KD Financial Point "
30. 77 SLO19900415* JENKO Robert RAR - Radenska KD Financial Point "
31. 83 SRB19870317* OMAKOVIĆ SrĊan Partizan Beograd "
32. 46 SLO19870218* TERNOVSEK Marcel TCT - Tusnad "
33. 98 SRB19871006* MILIVOJEVIĆ Aleksandar Metalac Kraljevo "
34. 40 BIH19880306* KARIĆ Vedad Jedinstvo Tuzla "
35. 35 SRB19910921** MARIĆ Dejan Partizan Beograd "
36. 13 SRB19590620 USKOKOVIĆ Miroslav Partizan Beograd "
37. 81 SRB19861130 MARKOVIĆ Branko Partizan Beograd "
38. 68 GRE19900803* MELAS Giorgos TKT - Heraklion - Nessebar "
39. 99 SRB19780821 JOVANOVIĆ Ivan Metalac Kraljevo "
40. 101 SRB19900623* RAĈIĆ Marko Metalac Kraljevo "
41. 8 SRB19910503** DENIĆ Saša Crvena zvezda Beograd "
42. 38 BIH19810722 ŢIGIĆ Albedin Jedinstvo Tuzla "
43. 100 SRB19830125 MIRKOVIĆ Mladen Metalac Kraljevo "
44. 54 BUL19800628 PLAMEN Dimov Ţeljezniĉar MBN MBN - Car Simeon "
45. 30 SVK19870405* MASNY Milos Slovakia "
46. 89 SRB19900209* FILIPOVIĆ Lazar Borac Ĉaĉak "
47. 80 SRB19830327 JOVANOVIĆ Nebojša Partizan Beograd "
48. 52 SRB19821102 PROKIĆ Predrag Ţeljezniĉar MBN MBN - Car Simeon "
49. 27 SVK19871217* PALĈAK Jozef Slovakia "
50. 15 SRB19920828** STOJANOVIĆ Miloš Metalac Kraljevo "
51. 12 SRB19870801* DUKIĆ Aleksandar Ţeljezniĉar MBN MBN - Car Simeon "
52. 96 SLO19890706* BONĈA Blaţ SAK - Sava "
53. 49 SRB19820215 SPASIĆ Dragan Ţeljezniĉar MBN MBN - Car Simeon "
54. 25 SVK19750128 ŢABKA Jozef Slovakia "
55. 36 SRB19670831 SIMIĆ Dragoslav Partizan Beograd "
56. 28 SVK19900508* ROVNIAK Milan Slovakia "
57. 51 SRB19771104 PAJOVIĆ Igor Ţeljezniĉar MBN MBN - Car Simeon "
58. 95 SLO19780220 STARE Matej SAK - Sava "
59. 48 ROU19800604 CSICSAKY Tamas TCT - Tusnad "
60. 93 SLO19860717 ŠVAB Gašper SAK - Sava "
61. 79 SRB19800312 STEVIĆ Ivan Partizan Beograd "
62. 26 SVK19890110* MAHDAR Martin Slovakia "
63. 94 AUT19750427 FALTHEINER Werner SAK - Sava "
64. 59 BUL19821031 KOEV Vladimir Hemus - 1896 Troyan "
65. 58 BUL19670728 PETROV Daniel Hemus - 1896 Troyan "
66. 55 BUL19681114 SHUMANOV Pavel Hemus - 1896 Troyan "
67. 71 GBR19830925 COUTTS Alex TKT - Heraklion - Nessebar "
68. 74 SLO19890612* ŢUN Blaţ RAR - Radenska KD Financial Point "
69. 75 SLO19900720* ŠTIMULAK Klemen RAR - Radenska KD Financial Point "
70. 45 ROU19760728 NOVAK Carol Eduard TCT - Tusnad "
71. 57 ITA19840307 ZAMPILLI Rino Hemus - 1896 Troyan "
72. 5 BIH19920320** MIRKOVIĆ Danijel BSK Banja Luka 3:35:20
73. 3 SRB19880923* PETROVIĆ Nebojša BSK Banja Luka "
74. 16 SRB19920110** OBRADOVIĆ Dragiša Metalac Kraljevo "
75. 87 SRB19900813* VUĈIĆEVIĆ Nenad Borac Ĉaĉak "
76. 9 SRB19920624** IVKOVIĆ Stefan Crvena zvezda Beograd "
- 1 BIH19890222* KOVAĈ Mile BSK Banja Luka DNF
- 7 SRB19910920** ŢIVANOVIĆ Predrag Crvena zvezda Beograd DNF
- 14 SRB19580525 MEĆANIN Milan Partizan Beograd DNF
- 17 SRB19530918 BOĆANIN Miroslav Partizan Beograd DNF
- 37 BIH19760130 KOVAĈEVIĆ Samir Jedinstvo Tuzla DNF
- 39 BIH19870527* MUJABAŠIĆ Emir Jedinstvo Tuzla DNF
- 86 SRB19891117* RAKIĈEVIĆ Strahinja Borac Ĉaĉak DNF
Riders on start: 83
After time limit: 0
DQ: 0
DNF: 7


folyt. köv.

2009. április 23., csütörtök

Banja Luka - Belgrád UCI 1.2 a hétvégén - deep into rettenet..

Sikerült az épp, hogy hazaérkezett, jetlages, nem túl kipihent állapotomban belekerülni a "csávába": be lettem nevezve péntektől vasárnapig 3 szerb versenyre. Öten megyünk a csapatból, a "legbevállalósabbak" - ugyanis a fő attrakció a szombati Banja Luka - Belgrád verseny lesz, ami egy 150 km-es UCI 1.2 kategóriájú verseny és tavaly "csak" 47.5 km/h volt az átlag.. Jujj. Összerezdülök, de hirtelen. Ma alaposan megdolgozta a lábaimat a Vaskó Bori, remélem végleg elmúlik a nehéz láb holnapra - már most jobb. Most még egy jeges fürdő, és ha marad idő, egy kis mézpakolás...Reggel 5:40-kor indulás - de beteg..

2009. április 21., kedd

Újabb szopóczy hazaút

A múltkor ott hagytam abba, hogy London felé haladunk..sajnos az egy átszállásos, ezúttal elvileg relatív rövidre (18 órára) tervezett hazaút enyhén szólva nem ment simán. Mivel a LAX-LHR járat háromnegyed óra késéssel indult és ezt pofátlanul nem is korrigálták, Londonba érkezvén már buktam a csatlakozást. Az American Airlines pultnál csak elnézéseket tudtak kérni, majd közölték, hogy este 8-kor megy a következő gép Budapestre - ez délután 2-kor történt, tehát zöld lett a fejem. Kajajeggyel vagy bármi mással eszük ágában nem volt megdobni - ezzel és a csomagjaim újabb elvesztésével végleg túlcsordította a türelemtartályomat ez a büdös, fostos, szaros légitársaság.
Mivel 3 terminállal odébb kellett mennem a másik géphez és innentől igazából a British Airways utasa voltam, mivel ők közösen üzemeltetik ezt a járatot, biztos ami biztos odamentem a BA pulthoz, ahol egy rendes tipikus fehér angol asszonynak elsírtam a bánatomat és sikerült elérnem, hogy kapjak egy 10 font értékű vouchert, amiből el tudtam kerülni az éhhalált - úgy történt ugyanis, hogy ezúttal nem a szarrágás miatt nem ültem volna be egy étterembe, hanem azért, mert kisebb komplikációk miatt az összes kártyámon lenullázodott a fedezet az utazás végére.
Amíg a hölgy verte a b
illentyűzetet, a mellettem lévő pultnál egy érdekes eset történt: egy rettenetes, '80-as évek farmerszerkóba öltözött, ezüstkörmű, uszkárhajú, kövérkés örmény nő Amerikába szeretett volna utazni, ámbátor szóltak neki, hogy ez januárban lejárt útlevéllel nem lesz lehetséges.
A nő egy büdös szót nem beszélt angolul, viszont már az elején közölte hogy "GREEN CARD!" - ő bizony zöldkártyás. Ezen egy kicsit felháborodtam és odafordultam hozzá, majd azt mondtam, hogy "You got a green card and you don't even speak english?" - erre bután vigyorgott és kiböfögte az arany fogai közül, hogy "no english, baaad, baaad".. Hát elég baaad volt az egész, az biztos. Az ügyintéző megpróbálta a monitoron egy naptár segitségével illusztrálni, hogy az útlevél lejárt, de az örmény csak azt hajtogatta, hogy paszport nó probl
em! és ideges lett. A pultból a nő ekkor elment, hogy hoz valakit, aki beszéli a nyelvét az idegennek - a kb. 10 perc alatt, amit ott töltöttem, nem ért vissza, az örmény pedig egyre feszültebb lett és elővett egy jegyzetfüzetet, amibe tollal beírt dolgok voltak, majdnem az egész tele volt vakerral - gondolom alapvető tudnivalók voltak benne leírva az életről. Bekiabált egy-két plízt a pult mögé és néha odacsapott, de ez nem igazán érdekelt senkit. A végeredményt nem vártam ki, de minden bizonnyal ő aznap nem utazott Amerikába.
Lemerült telefonnal, 10 perces laptop akku energiával már csak azt kellett megoldanom, hogy hazaszóljak, hogy 11:45-kor érkezem a tervezett 6 helyett. Mocskos módon csak fizetős internetszolgáltatás volt ezen a reptéren, ám egy remek pillanatban lecsaptam egy gépre, amiben 20 percnyi kredit maradt, sőt, szerencsétlen (végülis szerencsés) csaj ott hagyta nyitva a hotmail-jét, tele szerelmeslevéllel, csúnyán el tudtam volna bánni vele viccesen, de nem tettem, mert rendes csávó vagyok.
Miután E.T. sikeresen hazatelefonált, elindultam táplálkozni. Egy csinos kis steakhouse-ban ettem egy kisebb steak-et 9.95-ért, csontra kihasználva a voucheremet. Ezután sikerült kb. 3 órát bóbiskolnom, aztán szép lassan elérkeztünk a gép indulásához. A nagyon szellős LHR-BUD járaton sikerült szundikálni egyet, 3 széken keresztbe fekve. 23:45-re értünk haza, a szalagra egyszer csak több bőrönd nem került, azonnal tudtam, hogy már megint elkavarták a cuccaimat ezek a tetvek. Nem is vártam tovább, azonnal reklamáltam, felvették az adatokat én pedig kiléptem a totál üres ferihegyi váromterembe éjfélkor, a Tesó sehol, de pénzbedobós módszerrel sikerült megtudnom, hogy hamarosan itt lesz.
Kb. 24 óra után hajnali fél 1-kor kerültem ágyba, a csomagokat a keddi déli járatra igérték, végül kedd este 9-kor kaptam meg, szerencsére minden rendben volt - az gixer miatt azonban kedden kövérgumis montenbejken voltam kénytelen edzeni.

2009. április 19., vasárnap

Vége van (előtte egy Devil's Punchbowl)


10000 méter magasan repülök, 900 km/h sebességgel, egy krómszinü 777-es fedélzetén. Kint -51 fok van, nemrég hagytuk el Mt. Rushmore-t, jelenleg épp Fargo felett vagyunk. Még 7:15 van hátra Londonig, utána ha minden jól megy hétfőn este otthon leszek. Sokadik alkalommal is érdekes egy ilyen interkontinentális átteleportálódás, hiszen ma reggel 9kor még egy utolsó laza tekerésre elmentem az óceánpartra, beütött a bomba idő, 30 fokok voltak, gyönyörködtem egyet, bepakoltam a maradék holmit és még napoztam egyet a kertben indulás előtt.

Sajnos szombaton az utolsó versenyemről nagy csalódással kellett hazatérnem. 340 km út oda-vissza, a Los Angelest körülvevő hatalmas hegyeket komplett meg kellett kerülni, hogy a túloldalára, a picsányi kis Pearlblossomba eljussak. Tökéletes, gyönyörü idő volt, kb. 30 fok, az odautat mindössze 1,5 óra alatt letudtam, hiszen Kaliforniában szinte minden út autópálya..

Ez a verseny, a Devil's Punchbowl nevezetü volt az egyetlen tisztességes országúti verseny az idő alatt, amíg itt voltam. Nagyon szerettem volna top 5-ben végezni, sőt őszintén megvallva a győzelemben erősen reménykedtem – azonban bekövetkezett az, amikor véget ér a tudomány – ezt alaposan elcsesztem (igen, most lehet hümmögni, hogy na ugye, ugye). Szerdán volt az utolsó kemény edzésem, ami azonban igen kemény volt (azt hiszem már irtam róla), talán túl kemény is, a verseny szempontjából. Két nap alatt azonban még a pénteki átmozgatással együtt is ki kellett volna pihennem – és ki is pihentem – legalábbis kardiovaszkulárisan. A problémát azonban egy olyan tényező okozta, ami számomra ilyen formában eddig ismeretlen volt: a kövé nehezedett lábak. Volt már olyan, hogy be volt állva a lábam, jónéhányszor, azonban ezúttal már pénteken éreztem, hogy rosszul ment a két rövid tesztinterval, hiába volt a pulzus, légzés rendben, a lábam csak nyelte el az energiát, mintha ott ülne benne az összes vér, nagyon nehéz elmagyarázni, de ezt hivják „heavy legs”-nek, „blood pooling”-nak és a ilyenkor a vér visszaáramlása nehézkes a lábakból. Az okát nem tudom, bár utánaolvastam egy kicsit, mert egészen ledöbbentett, hogy mennyire levesz a teljesitményből egy ilyen állapot, csak tippjeim vannak, hogy esetleg a szerdai edzés után nem lazitottam, nyújtottam, rázatógépeztem eleget, vagy csütörtökön kellett volna 45 perc lazát menni, hogy az enyhén felgyorsult vérkeringés kimossa a lábamból a szerdai edzés káros melléktermékeit – vagy esetleg a 6 db fánk és egyéb szarok, amiket ettem?

Ez a verseny nekem nagyon feküdt (volna). Tökéletes pálya, 3 kör, 80 km, dombra fel, lejtőzés, aztán megint fel. A bemelegitéskor már éreztem, hogy nem az igazi a láb, viszont annyira jól éreztem magam a test egyéb részeit tekintve, hogy nem gondoltam különösebb problémára.

Az első körben azonban megtapasztaltam, hogy milyen az, amikor szenvedek, közben „nevetséges” wattokon megyünk, amiknél edzésen bármikor többet produkálok, mégis rettentő megterhelő és kellemetlen volt már a frissitőzónánál, ami az emelkedő első felének a végén volt, utána egy jobb kanyar, és egy kb. 1 km-es domb, utána pedig pihi. Nehezemre esett az elejével felérni a tetőre. Lejtmenetben ráztam a lábamat, próbáltam lazitani, ahogy tudtam, úgy éreztem, hogy ennél már csak jobb lehet, tekintve hogy mindig lassan melegszem be. A második körben azonban a frissitőzónánál már elnyúlt az arcom, akkor már kb. 15-en voltak előttem, láttam az elejét ráfordulni a dombra, gondoltam hogy még meglesznek. A tetőre érve 3 gyerekkel együtt megpróbáltunk felzárkózni lefelé, de egy métert sem tudtak vezetni, és mivel a lejtő végén jobb kanyar után egy szeles rész következett, tudtam, hogy ha itt nem nyomjuk meg, esélyünk nem lesz.

Sikerült kb. 300 méterre megközeliteni azt a kb. 10 fős grupettót, akik előtt még pár ember szerintem már szólóban ellépett, ám soha nem értünk fel rájuk, a harmadik körben ugyanis már abszolút egyedül maradtam az üldözésben, ennek során kb. 4 ember fogtam még be, elkeseredetten értem be a 15. helyen, 4 perc hátránnyal. A file-t otthon letöltve teljesen ledöbbentem, hogy megközelitőleg olyan watt átlagot mentem a 2 órás versenyen, mint szerdán 4 óra alatt egyedül, amikor nem hajt a tatár. Csak magamat hibáztathatom, ezt elszúrtam, beáldoztam ezt a hetet is kemény edzésre, hogy ne essen vissza terhelés, tekintve hogy jön a hazaút és az a hét el fog menni a helyrerázódásra, átállásra, majd akkor úgyis pihenek. Megint tanultam valamit, mennyire fontos a formaidőzités, és hogy még mindig nem tudom rendesen eltalálni. A „tét nélküli” versenyek, amikre csak úgy elmegyek, odarakom magam ahogy birom, mindig jobban sikerülnek. Az elmúlt két szezonom végig erről szólt: egész héten fingattam magam a kemény edzésekkel, utána fáradtan végigszenvedtem a versenyeket, szuperkompenzálásra soha nem volt ideje a szervezetemnek – ezt idén már nem így fogom csinálni és eddig november óta nagyon is jól sikerült, amióta a 2+3 napos blokkokat csinálom.

A forma=fitnesz+frissesség (kipihentség) – olvastam nemrégiben ezt a nagyon alapvető képletet, ha az egyik hiányzik, már borul az egész. A nagy körverseny harmadik hetében a versenyző rettenetes fitt, azonban semmiképp nem friss már, tehát akkor már nincs formában – azonban a többi versenytársával is ugyan ez a helyzet (leszámitva azokat, akik komolyabban belevariálnak a fiziológiájukba..)

- folyt. köv -

2009. április 16., csütörtök

A gép

A gép gononsz lett. Bekerült az új hátsó kerék, parafa fékpofa, új SRAM lánc, SRAM 11-23 sor, fehér SRAM markolat (van fehér bandage is hozzá, de azt majd otthon rakom fel), új 52/38 lánctányérok elől. Már csak a gagyi nyerget (ami egyébként nagyon kényelmes) és az idétlen szögben álló stucnit kell lecserélni. Készen áll a szombati megmérettetésre, már csak rendesen kell meglovagolni!

Finomságok

Ime pár finomság, amiért élek-halok.. Hamarosan el kell búcsúznom tőlük :(

Doritos, mmmm... M&M's peanut, Chips Ahoy chewy, cherry Dr. Pepper..

Fél tucat donut $4.99-ért, szuper vétel!

2009. április 15., szerda

Keddtől-keddig

Elősző: nem tudom, hogy ez az irás felkerül-e a Fradi oldalra, nem is biztos, hogy jó, ha odakerül, mert az olyan ciki, savanyú, mindent és mindenkit lehúzó, dühüsproli beszólások, mint amilyen a legutóbbi cikk alá került egy "nokedli" néven magát természetesen nem vállaló nagymenőtől - bár tudom, hogy nem kéne foglalkozni vele - engem elkeseritenek. Még otthon sem vagyok, de már megcsapott az a keserüség, ami az ilyen emberekből dől otthon és amitől szegény Magyarország illetve a magyarok jó ideig nem fognak előre haladni. Irigység, rosszindulat, tiszteletlenség, a másik érdemeinek lefikázása - ezek mind olyan dolgok, hogy ha bármelyik magyar fórumra bemegyünk, tök mindegy, hogy egy tévétávirányitóról vagy kerékpározásról van szó, 5 hozzászóláson belül biztos, hogy k anyázás kerekedik...
Térjünk a témára.

Kedden egy 2 órás laza menés után a menetrend szerinti
El Dorado kritériumra mentem el este 6-kor, Long Beachre. Megint az amatőrben indultam, amit már utólag bánok, mert ugyan amatőr vagyok, mégis lehangoló abban a mezőnyben menni azok után, amit múlt vasárnap éreztem a profik között. Elhatároztam, hogy ezúttal sem kimélem magam: erős szél volt, 1 óra bemelegités után nekivágtunk és végiglószoltam az egész versenyt, többször voltam szóló szökésben, de sehogysem birtam elrázni a kutyaütőket. Ezt a versenyt teljesen eredménytelenül zártam, sem részhajrában, sem a végén nem szereztem pontot, tekintve hogy egész végig rángatóztam. Akkor elhatároztam, hogy 1 hét múlva, az utolsó alkalommal a profik között fogok indulni.
Mivel a kedd az első blokkom kezdete, szerdán és csütörtökön két kemény edzéssel folytattam a hetet. Szerdán a Santa Ana river tr
ail nevü bringásúton edzettem, amit eddig kerültem, mert nem túl izgalmas egy csatorna mellett bicajozni, azonban rá kellett, hogy jöjjek, TT specifikus edzésre tökéletes. Mentem hát 1 órát oda, egyet vissza, végig tempo és SST, illetve 20-10-10 perc küszöbön. 260 watt átlag 2 órára, nem rossz.
Csütörtökön a szokásos rövid nap következett, vo2max intervalokkal, a tervezett 400 wattos 5 perc ugyan nem jött össze, elvégre nem ol
yan könnyü harmadik nap maxon menni, viszont 4x3 perc nagyon szép, stabil 380 watt ment. Ezek után még elgurultam Laguna Beachre, gondoltam megyek egy szub-küszöböt fel a hegytetőre, azonban menet közben elszaladt a gyeplő, elindultam kényelmes 280 wattról, a 12%-os részen már 320-on mentem és a végén egészen megvadulva 410 watton fejeztem be a 14 perces hegymenetet.
Péntek pihi, azonban este mulatni "kellett menni" - ismét ellátogattunk az anaheim-i Heat nevü lokálba, ahol a haverom kecsi c
imborája a manager és már megint igért nekünk kaját-piát-zongorát - azonban csak egy soron kivüli ingyen bemenet és 1 ital volt, igy messze nem voltunk olyan császárok, mint 2 hete :-) A fejem nagyon hasogatott és igazán rossz arc voltam, fáradt voltam és alig vártam, hogy haza menjünk, már a szombati közös edzésen járt az eszem.
Hajnali 2-re értünk haza, kis forgolódás után elaludtam, majd
kb. 5 óra nem túl minőségi alvás után felpüffedt fejjel kelni kellett, hogy elérjem a "Food Park ride"-ot, ami nem csak ideális edzés a vasárnapi verseny előtt, olyan, mint egy verseny. A kb. 60 fős bolyban a környék erős emberei vannak, több cat1-2 pro, volt ezúttal egy u23-as kölök is a Rock Racing-ből, akivel dumáltam hazafelé, elmesélte, hogy ergométer teszten 240-es lábfordulatot hozott össze...
Amitől ez az edzés nagyon különbözik a helyi versenyektől, az az, hogy ez országúti verseny stilusban zajlik, ugyanis kisebb dombok és lankák szép számmal vannak a
2 órás menet alatt, néhány közülük pedig amolyan hegyi hajrá, mint otthon a Dórák. Az összesen sikerült csúnyán leiskoláznom őket, utólag a file-t megnézve megdöbbenve láttam, hogy amióta megvan a wattmérő, a legdurvább 10 perces és 1 perces watt született - 385 W 10 percre és 540-es 1 perc. Éreztem is, hogy nagyon szalad a gép :) A legutolsó domb a Newport Coast, ahol a csütörtöki vo2max intervalokat szoktam végezni, ezt már lazán vettem, tekintve hogy másnap verseny.
Mikor hazaértem, egy régi haverom hivott, akivel hetek óta akarunk összehozni egy laza közös bicajozást, úgyhogy épp enni volt csak időm és indulhattam
el megint - kb. 1,5 óra nagyon laza kóválygás után úgy éreztem, ez a nap túl hosszúra sikerült "átmozgató edzésnek" és holnap meg fogom szivni - 4 órát sikerült a nyeregben tölteni, ráadásul az alvásdeficitet is be kell hozni... Délután sikerült 3 órát aludnom, ez nagyon kellett, az esti elalvás emiatt persze nehezebben ment, úgyhogy vasárnap reggel kicsit álmoskásan keltem - kólával kellett inditani a napot.
Imádom ezeket a rajtidőket, amik itt vannak - ez esetben 12:30 - van idő nyugodtan elkészülni, elindulni, nincs a hajnali remegés. Kényelmesen 10 óra körül bepattantam az autóba, természetesen végig autópályán (itt mindenhova autóp
álya visz) nem sokkal több, mint 1 óra múlva megérkeztem Ontario-ba,az 1.0 besorolású (USCF) Easter Sunday Grand Prix helyszinére, pontosan ugyanoda, ahol egy évvel ezelőtt indultam ezen a versenyen és sajnálatos módon az utolsó körben ledefekteltem.
Nevezés után a szokásosnál rövidebb bemelegitést csináltam, mindössze egy db 5 perces küszöbmenést beiktatva, de úgy éreztem, jó lesz ez.
Az első verseny master1 amatőr kat. volt. Igen hamar e
lkezdtem akciózni, mentem mindenn kisérletre, aztán vissza a mezőnyhöz, nagy szél volt, rájöttem már, hogy esély nincs elmenésre ezeken a rövid, szeles pályákon, ilyen mezőnyben. Az 1.2 mérföldes pályán mindössze 40 percig tartott a verseny, 2 hajrán hatalmas sprintben kikaptam és második lettem, amiért mindössze SoCal kupa pont jár (amit a hajamra kenhetek) aztán egy teljesen más taktikával sikerült nyernem egy kört - 1 grammot nem álltam ki a nyeregből, beülve forgattam a 3ik helyen, amikor kihullottak előlem, nyomtam egy kövér gázt és kész. Jutalmam egy pár Schwalbe gumi lett. Úgy éreztem, ugyanezzel a módszerrel ott lehetek az elején a végső hajránál, de megint elbaltáztam és 14. lettem.
A következő verseny a master1 profi volt, 2 órát kellett elcsapnom a rajtig, igy leheveredtem egy pokrócra a fübe és egészen fantasztikusan éreztem magam, sikerült ellazulni. Fél órával a rajt előtt összeszedtem magam, mozogtam kb. 20 percet minden erőlködés nélkül, majd nekivágtunk a "komoly menésnek" - ez az a mezőny, ahol a komoly emberek vannak (illetve a nem-master pro) - tudom, tudom már előre, ahogy mondják otthon magukban, hogy "na jóóóó master, de gagyi.." - annyit ezekről az öregemberekről, hogy rendre csúnyán kiosztanak konti és prokonti nagymenőket, ahogy a mellékelt fotó a befutóról mutatja, bal oldalt Giant mezben Chris DeMarchi, ahogy alázza a Colavitás nagymenőt, a Jelly Belly-s ridert, illetve egy sorral hátrébb a Rock Racingeseket.
Az első körben kőkeményen elindultunk, akkor azt mondtam magamban, hogy "ajjaj, ha ez igy indul, mi lesz később" de mivel elől voltam, belekeveredtem az elmenésbe, amit az előbb emlitett DeMarchi csinált és pár hozzá hasonló izomtibor igen szigorúan küldte és csúnyán elhajtották a nem dolgozókat a p.ba - úgy éreztem nekem ez itt egy kicsit hirtelen és sok, fél szemmel a kompúteren állandóan 400 watt feletti értékeket láttam, meg 48-50 km/h-t, úgyhogy hátrébb csurogtam, ám már az is egy elmenés volt, a főmezőny már 1 kanyarral hátrébb volt. Mindez az első 2 körön belül. Ez a kis 10 fős grupetto, ahova kerültem, tartalmazott kb. 6 db kutyaütőt, akik nem vettek részt a forgásban, ettől függetlenül úgy haladtunk, hogy egy gyerek mesélte a végén, hogy a mezőnyben vért fostak, hogy felérjenek. Kezdtem fáradni és kiváncsian vártam, hogy a többiek meddig birják ezt, ekkor azonban ők is lelankadtak, úgyhogy egy kicsit pihentem és egy métert nem vezettem, aztán amikor a mezőny felért, pár kör alatt egészen jól kipihentem magam és az utolsó körökben megint akciókban vettem részt, többek között egy 3 fős elmenésben, ahol a kezdeményező a pár nappal ezelőtti postomban bemutatott brutális külsejü figura volt - azonban a harmadik gyerek teljesen kész volt, láttam hogy ez nem egy életképes elmenés, úgyhogy visszakerültünk hamar a mezőnybe. Az utolsó körön csak a helyezkedéssel foglalkoztam, ami lehetőségeimhez képest egész jól sikerült, a 13. helyen futottam be, a jobb szélen jöttem egyre feljebb, ahogy elölről a szélből kihullottak az emberek. Ez életem eddigi legjobb eredménye profi mezőnyben - 3 hellyel maradtam le a pénzdijról. Nagy élmény volt ez a verseny!

Tegnap erős széllökések és borús idő volt, azonban elmentem a tervezett utolsó El Dorado-ra, kipróbálni a gyorsvonatot
. Délelőtt egy laza 1,5 órás menés volt, ellátogattam egy bicajboltba, és vettem pár szerszámot. Ebéd, majd egy 20 perces szieszta után útra keltem, megint 5 előtt már megérkeztem, úgyhogy el is kezdtem a tartalmas majd' 1 órás bemelegitésemet. Nagyon felerősödött a szél, a tévében 70 mph-s széllökésekről beszéltek este. Szó szerint rázott a hideg a rajt előtt, annyira hüvi lett - az első kör neutrál, itt csak minimálisan melegedtem újra fel, azonban az első körben egyből próbálkozott egy gyerek, akivel mivel fáztam, elmentem egy darabig. Az első két kör tele volt próbálkozásokkal, de mindegyik szerelve lett. Ott volt a mezőnyben Rahsaan Bahati (Rock Racing) USA kritérium bajnok, gondoltam itt ma ő biztos nyer, úgyhogy rá tettem a kereket. Egyszer csak megindultak a Sho-Air-es durva emberek, akiket minden alkalommal elmenésben láttam, amikor az amatőr mezőnyben elhaladtak mellettünk, ki is alakult a nap győztes elmenése, melybe ugyan csak pár percig, de én is bekerültem Bahati kereke mögött - ám itt nem volt sumák, úgy éreztem ez nekem sok lesz, ugyanis innen még a Bahati is leszakadt, aztán kicsit később felért, talán-talán mehetettem volna vele, de inkább visszaszakadtam a mezőnybe. Eszméletlen kepesztés volt végig, szélen, néhol igen kellemetlen volt és többször úgy éreztem, hogy megúszok az 50 feletti tempónál, de a pofaszeles részen többször húztam a sort, az valahogy sokkal jobban esett, mint oldalszélben a csikban egyesével menni. A vége előtt kb. 3 körrel egy mexikói gyerekkel elugrottunk a mezőnytől, pontosabban ő feljött rám, de én rövideket akartam vezetni gyors váltással, ő meg vezetett egy fél percest, utána én jöttem és már le is adtam, erre hápogott. Utána egyedül kepesztett a szélben, jól meg is zakkant. A célba a mezőnnyel érkeztem, kb. 15 helyen.
A verseny ismét Jamie Paolinetti nyerte, egy újabb "vénember", "volt" profi, igen szép karrierrel, igen csúnyán egyedül ellépett az 5 fős elmenésből és hasonlót minden héten eljátszik.
A kis "gagyi" helyi kritkó mezőnyéről pedig annyit, hogy az USA kritkó bajnok Bahati 6. tudott csak lenni, a long beach-i lakos Tony Cruz (BMC, ex-USPS,Discovery), aki sürün indul itt, szintúgy nem képes nyerni. Elolvastam ennek a Paolinetti-nek a történetét, hát elég durva ember. Szörfözés közben egy haverja hivta el bicajozni, 4 hét bicajozás után végigment elit mezőnyben akkori aktuális Tour De France menőkkel.. Genetic freak.
Ma megvolt az utolsó komoly edzésem - mentem egy brutális kanyon kört, sikerült überelni a két héttel ezelőttit: 255 TSS, 243 watt NP, 3h 55m, 1300 méter szint, 118 km, 2980 kJ munka. Szép idő volt, de nagyon erős szél.
Holnap teljes pihi, pénteken egy átmozgatás, szombaton pedig A VERSENY: The Devil's Punchbowl, az egyetlen országúti verseny, amig itt vagyok, 3 kör hegyi pályán. Jó helyezést szeretnék elérni, szoritsatok!
Vasárnap elhagyom a kontinenst.

Easter Sunday GP (Rank 1.0)
Masters 30+ pro
Place License Name Team
1 9156 Chris DeMarchi Amgen/Giant Masters
2 50383 James Stark CA Pools Racing
3 23731 Mike McMahon Team Velocity
4 169088 Bert Glennon Schroeder Iron / BGM Sports
5 46065 Mark Whitehead Unattached
6 230084 Justin Beope Pista Palace's Arrogant Bastards
7 201560 Carlos Garcia Project 5 Racing
8 163417 Enrique Gutierrez Nytro Racing
9 85553 Joshua Kerr Southern California Velo
10 67108 James Lowe Team Nytro
11 55982 Eric Johnson Team Redlands
12 63418 Jeffrey Johnson Allegiant Airlines/Pain MD's.com
13 CAN Adam Werderits FTC-Merida-ReVO2lution
14 144754 Emmanuel Gomez Pasadena Athletic Assoc (PAA)
15 47342 Luis Resendez Coates /On Deck Foundation
16 257944 David Bianco PAA / RE/MAX
17 45772 Joseph Pasqualetto Bicycle Johns Serious Cycling
18 183841 David Calta South Bay Wheelmen
19 286572 Elan Walshe Team Velosport Club
20 269632 Terence Traughber Jr PAA / RE/MAX
21 245722 Mark Miller CA Pools Racing
22 222185 David Ascencio Coates /On Deck Foundation
23 226513 Jan Hagenbrock UC Cyclery/JW Flooring
24 100279 Evan Trubee Century Road Club Of America
25 249153 David Gibson Kahala LaGrange
26 195294 James Keiser G S Adams Avenue Bicycles
27 255829 Tae Kim PAA / RE/MAX
28
Marshall Mathis Unattached
29 145894 Reynoldo Sanchez Unattached
30 41082 Mark Henry NU Vision Cyclery
31 46463 Mark Erhart Spring Mountain Cycling Club
32 251161 Jonathan Hausman Kahala LaGrange
33 166995 Robert Ramirez CA Pools Racing
34 86499 Nick Humphrey PAA / RE/MAX
35 56337 Robert Gates Unattached
36 216960 Jeffrey Padgett Team Redlands
37 153324 Adrain Amodeo ironfly
38 67271 Anthony Johnson Liquid Fitness/Adageo Energy
39 155149 Jeff Hall EDGE Racing
40 288337 Summer OBlack Swami's Cycling Club
41 7119 Brian Clement ACQUA AL 2/San Diego Bicycle Club
42 3316 Christopher Bennett ACQUA AL 2/San Diego Bicycle Club
43 79728 Jeff Herring Team CICLE
44 65904 Neil Aldridge Schroeder Iron/Incycle Masters
45 156086 Shawn VanGassen Nytro Racing

2009. április 14., kedd

Extras ("Futottak még.." avagy a sanyarú statisztasors

A Tesó fedezte fel ezt a sajnos csak 7-8 részből álló remekmüvet a Comedy Channel-en, melynek irója és főszereplője a zseniális Ricky Gervais, aki mellesleg az Office c. sorozatával aratott igazán nagy sikert.
Az Extras egy túlkoros szinész wannabe-ről szól és az ostoba havercsajáról, aki anélkül, hogy felfogná, folyamatosan beégeti egyetlen barátját, Andy-t.
Szerencsétlenek mindketten csak égnek, szivnak, komoly alázásban részesülnek minden epizódban, még úgy is sajnáljuk Andy-t, hogy a BBC megveszi a forgatókönyv ötletét és a főszerepet is megkapja a saját szerzeményü sorozatában, (" When the whistle blows") azonban hamar rá kell jönnie, hogy csak prosztók röhögnek a BBC szakemberei által leolcsósitott humorain, hiába lesz 6 millió nézője a sorozatnak, kb. az angol Jóban-Rosszban vagy Barátok közt szinvonalán van a nézőközönsége (proletárok) - ergo a szakmai megbecsülés, amit el szeretett volna érni, mindig elmarad..
Ime egy részlet az egyik epizódból, amikor a helyi "menő" bárba elmennek mulatni, miután a prosztó-kocsmában zaklatták a proli rajongók, szeretett volna a "minőségibb" emberekkel mulatni, azonban már a bejáratnál megkapta ez első pofont, mert nem ismerték fel és 60 fontért sikerült bemenniük, amiért ugyanoda ülhettek le, ahova a később érkező balek ügynöke és a lúzer kövér haverja ingyen bejutott..
Az ártatlan buta havercsaj megpillantja David Bowie-t és cimborálást kezdeményez vele, ebből kerekedik az a rettenetesen lealázó kis nótácska, amit vidáman énekel az egész társaság együtt és a kis disznóorrú kövér emberről szól, aki eladta a lelkét a szórakoztatóiparnak...

Egy másik kedvenc jelenetem, amikor a sorozatban BAFTA jelölést kap Andy a komédiájáért - természetesen nem ő nyeri, viszont talán a legalaposabban ég szénné ebben a részben. A hosszú szemüveges balek ügynöke, aki egy melót sem szerzett, óriási ötlete alapján legyártatja kinában Andy sorozatában az általa alakitott ostoba,göndörhajú szemüveges müszakvezetőt egy beszélő müanyag figura formájában, melynek prototipusát lelkesen hozza el a dijátadóra, miközben a szinpadon valaki könnyes szemmel egy életmüdijat vezet fel.. "Are u 'avin aluff?!?"

2009. április 13., hétfő

Hallga csak: DM - Sounds of the universe


Letölthető az új DM album. Eddig csak a prelisten számokat hallottam, a Wrong nagyon atom.

http://rs454.rapidshare.com/files/214302536/Depeche_Mode_-_Sounds_Of_The_Universe_2009-320.rar

ELÉG GYORSAN TÖRLIK ÁM A LINKEKET!


MEGHALLGATÁS UTÁN AZONNAL TÖRÖLD ÁM A GÉPEDRŐL, ÉS MARS A LEMEZBOLTBA MEGVENNI, HA TETSZIK!

Egy amerikai kerékpárversenyző testszerkezete - ezt nem fogjátok elhinni...

Az alábbi elrettentő szerkezetü embert sürün látom a helyi versenyeken,a neve Chris Bennett, pro 1-ben megy és nem hiszitek el, de képes 50nnel menni. Tegnap voltam vele szökésben, féltem, hogy pofánvág, ha nem vezetek eleget :) Felteszem natural rider :-)
"Chris is back with SDBC in 2009, and will once again be called upon to provide his horsepower in the criteriums."


2009. április 11., szombat

A jövő (jelen?) "koksza" - a HIF stabilizálók

A Fibrogen nevü biotech cég egy igen érdekes gyógyszert feljeszt a vérszegénység kezelésére, ami a jövő (illetve a jelen) EPO-ja lehet, minden bizonnyal az igazán top elit sportolók egy rétege már hozzáfér a szerhez, dopping tesztet természetesen még nem fejlesztettek ki a HIF stabilizálókra - mivel egyelőre kisérleti stádiumban van a fejlesztés, még vizsgálják, hogy milyen egyéb géneket aktiválnak a HIF stabilizálók, milyen tumorok és mutáns elváltozások fejlődhetnek ki használatuktól.
A kulcs a HIF (hypoxia inducible factor) stabilizálása - a HIF felelős a szervezetben az oxigén homeostasis-ért, hypoxia (oxigénhiány) esetén EPO szabadul fel a vesékben és beindul a vérképzés.
Az alábbi szemlélető ábra tökéletesen bemutatja, hogy mi történik a szervezetben, hogyan regulálja a HIF az endogén EPO termelést.


2009. április 10., péntek

2009. április 9., csütörtök

Szipusok világa

A "szipuzás" mindig is enyhén vicces kifejezés volt számomra, azonban az alábbi videot eléggé elszomoritó volt végignézni a szipus roma illetőségü fiatalember mindennapjairól:

2009. április 8., szerda

Makula


Az utóbbi időben a sportra való koncentrálás miatt egy kicsit talán túl száraz témák kerültek a blogra, úgyhogy ezúttal egy könnyedebb következzen.
"Lutein - supports visual function and protects the macula.." - olvastam a minap egy táplálékkiegészitő dobozán.
A magyar nyelvben található fantasztikus, sokféle kifejezés és azok ragozása, kombinálása egész életemben faszcinált, jómagam és barátaim igen sok időt töltöttünk már el belső használatú, a szokásostól eltérő módon ragozott, sokszor mások számára értelmetlen szavak létrehozásával - számomra az ékes magyar nyelv cifrázása azonban vitális kérdés, többek között ezért sem lehet végtelen komoly kapcsolatom idegen ajkú hölggyel, mert ezeket nem értené, megosztásuk nélkül pedig nem élet az élet.
A "makulátlan" kifejezésből izoláltuk laboratóriumi körülmények között a "makulát", mint szótőt, feltételezve, hogy aki nem makulátlan, azon található némi makula. Húsvéthoz közeledvén az alábbi példamese szolgáljon illusztrációként: Tibó és Kese, a két jóbarát, közösen járták a falu fehérnépének házait, hogy a locsolkodással némi anyagi és tárgyi haszonra tegyenek szert. Miután Ocserászék lányait, Marit és Ilonkát alaposan nyakonöntötték 2 vajling hideg vizzel, amit az itatóból mertek ki. Megkapták a megérdemelt jutalmat a lánykáktól, majd vidáman indultak tovább Gömzéékhez a következő locsolásra. Tibó menetközben meghámozta az egyik lila tojást és hirtelen beleharapott, a tojás egy része sajnálatos módon cigányútra ment (gypsy road), majd a nyelőcsőből egy kisebb darab tojássárga nyálkagombolyaggal burokként körülfonva felköhögődött és a baleset következtében ráugrott Tibó elegáns ügynöklila kétsoros kartonöltönyére, amit csak ballagáskor és locsolkodáskor viselt eddig. A látványtól elszörnyülködve Kese tágra nyilt savó-szinü szemekkel csak annyit mondott jóbarátjának: "Hö! Cimbora, egy makula került a zekédre" Tibó egy pillanatra megijedt a csúnya látványtól, de látott ő már rondábbat is, úgyhogy nem sokat hezitált, rápekett a tenyerére, ledörzsölte a foltot és
makulátlan külsővel ballaghattak tovább Gömzéékhez....