A múltkor ott hagytam abba, hogy London felé haladunk..sajnos az egy átszállásos, ezúttal elvileg relatív rövidre (18 órára) tervezett hazaút enyhén szólva nem ment simán. Mivel a LAX-LHR járat háromnegyed óra késéssel indult és ezt pofátlanul nem is korrigálták, Londonba érkezvén már buktam a csatlakozást. Az American Airlines pultnál csak elnézéseket tudtak kérni, majd közölték, hogy este 8-kor megy a következő gép Budapestre - ez délután 2-kor történt, tehát zöld lett a fejem. Kajajeggyel vagy bármi mással eszük ágában nem volt megdobni - ezzel és a csomagjaim újabb elvesztésével végleg túlcsordította a türelemtartályomat ez a büdös, fostos, szaros légitársaság.
Mivel 3 terminállal odébb kellett mennem a másik géphez és innentől igazából a British Airways utasa voltam, mivel ők közösen üzemeltetik ezt a járatot, biztos ami biztos odamentem a BA pulthoz, ahol egy rendes tipikus fehér angol asszonynak elsírtam a bánatomat és sikerült elérnem, hogy kapjak egy 10 font értékű vouchert, amiből el tudtam kerülni az éhhalált - úgy történt ugyanis, hogy ezúttal nem a szarrágás miatt nem ültem volna be egy étterembe, hanem azért, mert kisebb komplikációk miatt az összes kártyámon lenullázodott a fedezet az utazás végére.
Amíg a hölgy verte a billentyűzetet, a mellettem lévő pultnál egy érdekes eset történt: egy rettenetes, '80-as évek farmerszerkóba öltözött, ezüstkörmű, uszkárhajú, kövérkés örmény nő Amerikába szeretett volna utazni, ámbátor szóltak neki, hogy ez januárban lejárt útlevéllel nem lesz lehetséges.
A nő egy büdös szót nem beszélt angolul, viszont már az elején közölte hogy "GREEN CARD!" - ő bizony zöldkártyás. Ezen egy kicsit felháborodtam és odafordultam hozzá, majd azt mondtam, hogy "You got a green card and you don't even speak english?" - erre bután vigyorgott és kiböfögte az arany fogai közül, hogy "no english, baaad, baaad".. Hát elég baaad volt az egész, az biztos. Az ügyintéző megpróbálta a monitoron egy naptár segitségével illusztrálni, hogy az útlevél lejárt, de az örmény csak azt hajtogatta, hogy paszport nó probl
em! és ideges lett. A pultból a nő ekkor elment, hogy hoz valakit, aki beszéli a nyelvét az idegennek - a kb. 10 perc alatt, amit ott töltöttem, nem ért vissza, az örmény pedig egyre feszültebb lett és elővett egy jegyzetfüzetet, amibe tollal beírt dolgok voltak, majdnem az egész tele volt vakerral - gondolom alapvető tudnivalók voltak benne leírva az életről. Bekiabált egy-két plízt a pult mögé és néha odacsapott, de ez nem igazán érdekelt senkit. A végeredményt nem vártam ki, de minden bizonnyal ő aznap nem utazott Amerikába.
Lemerült telefonnal, 10 perces laptop akku energiával már csak azt kellett megoldanom, hogy hazaszóljak, hogy 11:45-kor érkezem a tervezett 6 helyett. Mocskos módon csak fizetős internetszolgáltatás volt ezen a reptéren, ám egy remek pillanatban lecsaptam egy gépre, amiben 20 percnyi kredit maradt, sőt, szerencsétlen (végülis szerencsés) csaj ott hagyta nyitva a hotmail-jét, tele szerelmeslevéllel, csúnyán el tudtam volna bánni vele viccesen, de nem tettem, mert rendes csávó vagyok.
Miután E.T. sikeresen hazatelefonált, elindultam táplálkozni. Egy csinos kis steakhouse-ban ettem egy kisebb steak-et 9.95-ért, csontra kihasználva a voucheremet. Ezután sikerült kb. 3 órát bóbiskolnom, aztán szép lassan elérkeztünk a gép indulásához. A nagyon szellős LHR-BUD járaton sikerült szundikálni egyet, 3 széken keresztbe fekve. 23:45-re értünk haza, a szalagra egyszer csak több bőrönd nem került, azonnal tudtam, hogy már megint elkavarták a cuccaimat ezek a tetvek. Nem is vártam tovább, azonnal reklamáltam, felvették az adatokat én pedig kiléptem a totál üres ferihegyi váromterembe éjfélkor, a Tesó sehol, de pénzbedobós módszerrel sikerült megtudnom, hogy hamarosan itt lesz.
Kb. 24 óra után hajnali fél 1-kor kerültem ágyba, a csomagokat a keddi déli járatra igérték, végül kedd este 9-kor kaptam meg, szerencsére minden rendben volt - az gixer miatt azonban kedden kövérgumis montenbejken voltam kénytelen edzeni.
Mivel 3 terminállal odébb kellett mennem a másik géphez és innentől igazából a British Airways utasa voltam, mivel ők közösen üzemeltetik ezt a járatot, biztos ami biztos odamentem a BA pulthoz, ahol egy rendes tipikus fehér angol asszonynak elsírtam a bánatomat és sikerült elérnem, hogy kapjak egy 10 font értékű vouchert, amiből el tudtam kerülni az éhhalált - úgy történt ugyanis, hogy ezúttal nem a szarrágás miatt nem ültem volna be egy étterembe, hanem azért, mert kisebb komplikációk miatt az összes kártyámon lenullázodott a fedezet az utazás végére.
Amíg a hölgy verte a billentyűzetet, a mellettem lévő pultnál egy érdekes eset történt: egy rettenetes, '80-as évek farmerszerkóba öltözött, ezüstkörmű, uszkárhajú, kövérkés örmény nő Amerikába szeretett volna utazni, ámbátor szóltak neki, hogy ez januárban lejárt útlevéllel nem lesz lehetséges.
A nő egy büdös szót nem beszélt angolul, viszont már az elején közölte hogy "GREEN CARD!" - ő bizony zöldkártyás. Ezen egy kicsit felháborodtam és odafordultam hozzá, majd azt mondtam, hogy "You got a green card and you don't even speak english?" - erre bután vigyorgott és kiböfögte az arany fogai közül, hogy "no english, baaad, baaad".. Hát elég baaad volt az egész, az biztos. Az ügyintéző megpróbálta a monitoron egy naptár segitségével illusztrálni, hogy az útlevél lejárt, de az örmény csak azt hajtogatta, hogy paszport nó probl
em! és ideges lett. A pultból a nő ekkor elment, hogy hoz valakit, aki beszéli a nyelvét az idegennek - a kb. 10 perc alatt, amit ott töltöttem, nem ért vissza, az örmény pedig egyre feszültebb lett és elővett egy jegyzetfüzetet, amibe tollal beírt dolgok voltak, majdnem az egész tele volt vakerral - gondolom alapvető tudnivalók voltak benne leírva az életről. Bekiabált egy-két plízt a pult mögé és néha odacsapott, de ez nem igazán érdekelt senkit. A végeredményt nem vártam ki, de minden bizonnyal ő aznap nem utazott Amerikába.Lemerült telefonnal, 10 perces laptop akku energiával már csak azt kellett megoldanom, hogy hazaszóljak, hogy 11:45-kor érkezem a tervezett 6 helyett. Mocskos módon csak fizetős internetszolgáltatás volt ezen a reptéren, ám egy remek pillanatban lecsaptam egy gépre, amiben 20 percnyi kredit maradt, sőt, szerencsétlen (végülis szerencsés) csaj ott hagyta nyitva a hotmail-jét, tele szerelmeslevéllel, csúnyán el tudtam volna bánni vele viccesen, de nem tettem, mert rendes csávó vagyok.
Miután E.T. sikeresen hazatelefonált, elindultam táplálkozni. Egy csinos kis steakhouse-ban ettem egy kisebb steak-et 9.95-ért, csontra kihasználva a voucheremet. Ezután sikerült kb. 3 órát bóbiskolnom, aztán szép lassan elérkeztünk a gép indulásához. A nagyon szellős LHR-BUD járaton sikerült szundikálni egyet, 3 széken keresztbe fekve. 23:45-re értünk haza, a szalagra egyszer csak több bőrönd nem került, azonnal tudtam, hogy már megint elkavarták a cuccaimat ezek a tetvek. Nem is vártam tovább, azonnal reklamáltam, felvették az adatokat én pedig kiléptem a totál üres ferihegyi váromterembe éjfélkor, a Tesó sehol, de pénzbedobós módszerrel sikerült megtudnom, hogy hamarosan itt lesz.
Kb. 24 óra után hajnali fél 1-kor kerültem ágyba, a csomagokat a keddi déli járatra igérték, végül kedd este 9-kor kaptam meg, szerencsére minden rendben volt - az gixer miatt azonban kedden kövérgumis montenbejken voltam kénytelen edzeni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése