| rta: Juhancsik István | |
| 2007. November 23. | |
 A m?vésznév mögött Werderits Ádám Pepe rejt?zik, aki els? hallásra letaglózott. Megtudtam, hogy 8 tonnáig híddarun vagy villanytartgin teljesít szolgálatot egyébként min?sített jebózó. A türkmén-szakért? fiatalember szívesen foglalkozik halszem-biológiával és ha ideje engedi Ahalteke türkmén telivérekkel is. Hobbija a nehézipar és a méhészet, CSAK utána: kerékpározás, komputer el?tt ülés, elektronikus zene, sok idegen nyelv beszélése, napozás, filmnézés, m?vel?dés, izomfejlesztés, ismeretlenek megfigyelése.
Hogyan kapcsolódik a halszem – biológia az elektronikus zenéhez? Őszintén szólva a halszem-biológia, mint alfaj, sehogy. A "halszembiológus" kifejezést Édesapámtól tanultam, aki ezt sótlan, humorérzékkel nem megáldott, begyökösödött emberekre használja - érdekes módon az általános iskolai osztályf?nökömre, Ági nénire, aki biológia tanár volt, pontosan ráillett a kifejezés. A biológiának viszont van köze az elektronikus zenéhez: én bizonyos dalokról véráramra, sejtekre, meg mitochondriára asszociálok..
A nehézipar mennyire van hatással a szerzeményeidre? Nem is gondolod, mennyire helyénvaló a kérdés! Mindenképpen hatással van rájuk,
A türkmén telivérekkel eltöltött idő számodra a szabadságot jelenti vagy inkább inspirálólag hat?
Az az igazság, hogy amióta a Szapurmurat Türkembasi elhunyt, már nem izgat annyira a türkmén kultúra. A Ruhnama bölcsességeit sem lapozgatom már naponta. A telivérek persze szépek és inspirálóak, a lovak és az atléták pedig hasonlítanak.
A szüleidet igazi hősnek tartod. Mesélnél róluk? A legfontosabb dolgokat nekik köszönhetem: az ízlésemet, a sajátos látásmódomat, a kreativitásomat, a széles érdekl?dési körömet. Édesanyámtól örököltem az érzékenységet, a kitartást és a keménységet, az élet fontos értékeinek ismeretét, tiszteletét, meg egy adag kreativitást. Édesapám a beat korszakban volt fiatal és zenész, érdekes, hogy ma is csak él? zenét hajlandó hallgatni, egy lemezt fel nem tesz soha. Neki köszönhetem az ízlésemet és a "szememet", ami nélkül nem lennék képes sem audio, se vizuális produktumokat létrehozni. Örököltem t?le még egy adag kreativitást és a képességet, hogy lássak, meg halljak olyan dolgokat, amit mások észre sem vesznek, illetve az emberi karakterek, jelenségek megfigyelését és kiértékelését. Nálunk a '80-as évek közepén Grandmaster Flash szólt vinylr?l és nem a "Kislány a zongoránál" - abban biztos vagyok, hogy ez számít.
Emberi karakterek, jelenségek megfigyelése és kiértékelése. Ez segít eligazodni a mindennapokban vagy inkább egy összeesküvés-elméletet lássunk mögötte? Segít eligazodni, mert ennek az eredménye egy jobb emberismeret - nagyon jól jöhet pl. akkor, amikor az ember egy másik országba, más környezetbe, ismeretlen és eltér? kultúrájú emberek közé kerül. A szomorú azonban az, hogy a legtöbb emberismertre Magyarországon van szükség, mert itt az embert lépten nyomon le akarják húzni, át akarják verni.
Mi késztetett arra, hogy szerencsét próbálj a nagyvilágban? Semmi nem késztetett. Valahogy igen fiatalon úgy éreztem, hogy én előbb érek el valamit majd külföldön, mint itthon. Ez végül be is igazolódott. Azt hiszem az első indíttatás az volt, hogy mivel engem leginkább a filmm?vészet érdekel(t) és hazánkban elég kevés a produkció ebben az iparágban, olyan helyre akartam menni, ahol ehhez a témához közel kerülhetek.
Alapjában véve designer vagyok, illetve szerintem erre nincs még rendes magyar kifejezés, de az én "foglalkozásomat" úgy hívják, hogy "digital artist". Ez pontosan az olyan m?vészt jelenti, akinek a komputer az ecset és a fest?vászon. Els?sorban weboldalakat csinálok, ami egy olyan multimédia tevékenység, ahol a grafikai tervezést?l az animáción át a zeneszerzésre is szükség van, ezeket pedig mind meg tudom oldani egymagam. Aki esetleg kíváncsi egy igazi "adeptes" weboldalra, az látogasson el a www.magistral.hu címre, ahol bonuszként egy rám nem túl jellemz?, de szerintem kellemes teljes hosszúságú lounge-os jazz-es aláfestő zenét is hallhat! (nem beszélve a szép modellr?l, akit közben nézhet)
Maximalista lévén soha nem vagy magaddal elégedett? Elég ritkán és rövid ideig. Azt hiszem ezt is örököltem. Remélem azért lesz majd olyan az életemben, amivel elégedett lehetek, és sikerélményt okoz, mert ahhoz boldogságérzet is társul és arról tudjuk, hogy jó.
Los Angeles-en kívül még merre sodort az élet? 19 évesen kezdtem hosszabb id?kre elutazni. Akkor indult a "spanyol időszak". Kb. 1,5 évet töltöttem el ott, szakaszokban. Utána következett a "francia időszak", illetve nem sokkal utána és közben Amerika, egy darabig Magyarország, Franciaország és Kalifornia között szálingóztam. Sok barátot szereztél? Az igazi barátokat, akikkel mai napig tartom a kapcsolatot, egy kezemen meg tudom számolni. Spanyolországban iszonyatosan sok emberrel ismerkedtem meg, mert az egy bulizós, nyaralós közeg volt és a mediterrán emberek amúgy is közvetlenebbek. Amerikában nagyon nehéz szocializálódni, mindenki elvan a saját kis burkában. Nekem ismeretségekre a kerékpározáson keresztül sikerült inkább szert tennem, ugyanis az egy olyan tevékenység, hogy ha a világ bármelyik országában tekersz az úton és meglátsz egy 3,8 vagy 50 f?s csoportot hajtani és beállsz közéjük, senki nem fogja azt mondani, hogy "hé, te ki vagy és mit keresel itt?" - s?t, ha esetleg sikerül ?ket lekapnod egy emelked?n, akkor garantált, hogy utána odajönnek kérdez?sködni :-)
Kaptál tőlük útravalót? Azt inkább csak barátnőktől..
Valóban? Erről azért mesélhetnél bővebben! A spanyol hölgyek tényleg olyan Ha az általam tapasztalt tüzes-nem tüzes arányt kivetítjük az egész latin hölgytársadalomra, akkor igen, azok.
2002-ben nagy kedvencem volt az egyik Adept szerzemény az ’’Ironhorse riding’’ . Hány zenéd született azóta ? Teljes hosszúságú, kész zeném azt hiszem kb. 5 darab összesen, illetve készült jó néhány website loop vagy rövidebb zene és sfx. Sajnos nagyon nehezen fejezek be olyan zenéket is, amikr?l tudom hogy jók és a lényeg kész van bel?lük, csak az elejét meg a végét kell hozzárakni, mert ha elkezd szikrázni az agyam, azonnal elkezdek inkább egy újat - ezért van vagy 50 darab kezdemény... Lehet, hogy ez még jól fog jönni, mert per pillanat konkrét tervem van 5 darab befejezésre rövides határid?n belül, talán még az idén...
Kicsoda Adept valójában? Egy komplex figura, akit talán túl sok minden érdekel és próbál paralel építgetni minimum 3 féle karriert, csak közben szalad vele az id?. Lehet, hogy csak egy kontár, aki mindenbe belekóstol, aztán félreteszi érlel?dni évekig, közben kívülállóként figyeli a világot, majd újra el?veszi a valaha megkezdett munkát és megpróbál az összegy?lt tudásanyagból egyszer majd igazán maradandót alkotni. |
2007. december 13., csütörtök
Adept interview @Musicforever transcript
2007. december 10., hétfő
Adept DJ mix a Proton rádió müsorán!
http://www.protonradio.com/show.php?action=past&showid=34&showdateid=7946
2007. augusztus 20., hétfő
'kotmányunk ünnepére - megint itten val gusztus huszadika
Nahát, hihetetlen, de 1 év eltelt, pedig alig került bejegyzés a blogba azóta, hogy tavaly 20-án együtt verte az Isten a prolit és a polgárt és halálos áldozatokat is követelt a legkedveltebb népünnepély közben kitörő brutális vihar, amire a tetves gusániék nem készültek persze fel, de azért a Gyanús Kft. elpukkangatta a sokmilliós rakétákat, amik helyett akár villanykörték is villoghattak volna a Gellérthegyen, mert 2 perc után csak annyi látszott.
Idén délután 3 körül letévedtem a rakpartra, elsősorban anyaggyűjtés céljából. A Red Bull Air Race állítólag 2-kor kezdődött, a valóságban még 3kor is csönd volt, viszont kirohadt párás meleg, az az undorító fajta, amikor a nap ugyan nem látszik, de a saját vajsavadban fürdesz.
Megint rá kellett jönnöm, hogy nagyon nehéz menet közben lefotózni embereket abban a bizonyos pózban, ahogy akkor szeretted volna. Egyrészt fos a technika, mert egy ilyen kompakt digitális gép eleve lassan bootol be, meg lassan is exponál. Másik pedig, hogy nem sokan tűrik, ha láthatóan pofánfotózod őket, ezért sajnos a mai napon a következő figurákat már csak a fejemben tárolom (mikor csinálnak már olyan kamerát, amit a látóidegekkel szinkronizálva működik és pislogásra exponál??): hason feltekert atlétás borostás szokásos laza terpeszben álló piacifarmeres aljas arccal távolba révülő, függönyszéthúzás szerűen kinyitott nejloninges kikukucskáló pocakon rohadt nagy undorító köldökkel, nyakonvert derékszögű tarkójú frankensteinoid homlokú vadul ijesztő rajzoltszemöldökös 60 körüli nő, kiöregedett stici-szerű börtöntetkós lepukkant romák félmeztelenül mulatósra bebaszva haverja pedig "vadnyugati" mint az a szinész aki mindig durva mehikóit játszó copfos, számtalan mónika-showból már jól ismert fogmennyiségű ember, akik a foghíjban ügyesen roppantják össze a szotyolát - egyébként is, szotyizni továbbra is kötelező a proletariátus minden tagjának, hisz' nincs is annál jobb szórakozás, mint azt szétköpködni majd koszos körömmel a következőt a zacsiból kivenni és bambulva betömni arcba roppantásra, majd újra kipekni a héjat és ez a ciklus and on and on -, géz-halásznadrágos szétfolyt semmilyen a csajával, sok-sok patkányhajú fiatal, román stílus, volt egy lila hajú asszony a fiával, akinek patkánymelír volt a hajában, gondolom egy fodrászhoz járnak, mindkettő jól sikerült... iszonyú mennyiségű nem tudom hol készülő nagyon rossz dizájnú t-shirt és egyéb ruhadarab, baromi rossz szövegekkel, újabban az megy hogy amerikai városnevek, mer' ugye kálidzs-dizájn, hát a múltkor egy emberen nem birtam megfejteni, hogy mi az hogy "TALAHASSEE LOS ANGELES"... két város neve minden összefüggés nélkül 1 embléma köré dolgozva. Tényleg csak azt tudom mondani, hogy egy nagy mókiasó volt az egész társaság, szó szerint nemhogy épkézláb embert nem láttam, de még csak olyat se, akire azt mondhatjuk, hogy "konzervatív", nem divatmajom, egyszerű, elegáns... ??? áh. kifejezetten kegyetlen cikin néznek ki sajnos a magyarok. Ami ebben az elkeserítő, hogy egy Red Bull Air Race véleményem szerint egyaránt érdekli a prolit és a polgárt, mert azért látványos.
Nagyon feltűnő jelenség továbbá a rádiótelefonnal történő mozgóképrögzítés, ami rettentő sok jóember kedvenc időtöltése lett mostanában. A rakparton menve a Korzó felől élőzene hangjai szálltak, közelebbérve legyintettünk egyet, ezek csak az arconült tányérfejű szerencsétlen indiánok, akik magnóra pánsípolnak, de ahogy felnéztünk, feltűnt, hogy legalább 10 telefon és videókamera a magasban, ami megörökítí ezt a hatalmas koncertet, ezt a soha visszanemtérő eseményt, aminél józan ember már 10 évvel ezelőtt sem állt meg. Annyit talán érdemes még hozzátenni, hogy hátulról nézve ezek a telefonoperatőrök román-típusú fiatalok voltak, erős színű festő ill. tányérlevesér' szopó gyerekek. Ezek az első számú fogyasztói ennek a cikknek, valamint nagyon sokan abból a rétegből, akiket összefoglaló néven csíráknak nevezünk. A rögzített anyag sorsa kérdéses: amennyiben az illető valamennyivel intellektuálisab alak, akkor gondolom a youtube-on köt ki vagy annak a magyar változatán a vidion vagy mi a szaron. Ha nincs kompútere vagy hiányosak az ismeretei, akkor csak mutogatja elsőkézből a földieinek, hogy ő mit látott. Valószínüleg így tesz az a fiatal siheder is, aki a tűzíjátékot melettem állva végig a mobilja 3x3 centis képernyőjén nézte, feláldozva magát az operatőri munkáért és az első rangú anyag rögzítése érdekében. (nem vagyok benne biztos, de mintha az RTL közvetítette volna, magasabb színtű céleszközökkel a tévében?)
Szép számmal képviseltették magukat a roma nemzetiségű állampolgárok is, mint ahogy minden Szeretet Ünnepén. Nagyrészt kereskedők voltak, pl. VILLOGÓ-t árultak (lásd fotó) 100 Ft-ért. Volt szerencsém látni, ahogy eladta az első darabot azután, hogy megkezdte a műszakot, majd MEGKÖPTE az átvett 200-ast, odaszólt a kövér haverjának, hogy APÁDANYÁDIDEGYŰJJÖN. Számomra még ma is rejtély, miért kellett bárkinek is VILLOGÓt vásárolnia. A többi szakképzett és betanított munkás kettesével pásztázott és agresszív marketinggel, SÖRT TESSÉK, GÓRÉ-t üvöltve árulta hűtőtáskából a sört és az üdítőt, rárontva olyanokra, akinek a kezében ujjanként van 1 már doboz innavaló.
Körmenet elmaradt, megint iszonyatos eső volt, pont akkor.
A tűzijáték valóban szép volt idén: végre nem koncepció nélküli összevissza puffogtatás volt, voltak újfajta rakéták is, már volt karika alakú is, meg a sokáig világítós sok kicsi és a hipertérugrásos kék.2007. augusztus 18., szombat
Sziget 2007 part 2: Sínfejű Konor és Arctalan
Miután Aranka alaposan kimasszírozott minket a Müllner Zolival a leányfalusi strandon csoportterápia jelleggel (na azért egymás után) és a már-már tradícionális strandoló-proli program keretében elfogyasztottuk a menüt, ami lángos, gofri meg kóla volt, folytatom a Sziget beszámolót, hiszen a muzsikusokról még nem is írtam.
Mentünk tehát egy nagy kört és láttunk jó néhány remek figurát és akkor hirtelen már 8 óra is lett, amikor már nyomta a kelta keservest a nagyszínpadon a szörnyű beteg kinézetű, fiúcska frizurás, fehér ír művésznő, akitől szinte mindenki csak a Náátting kompresz..nátting kompersz cújúúú című ópuszt ismeri (jómagam még ismerek egy darabot, de az azért jó mert remixben hallottam, asszem Troy volt a címe). Odaálltunk féloldalvást a színpad közelébe, ahol már ugyan szellősen de azért szép számmal összegyűltek. Az más kérdés, hogy szinte mindenki haptákba állt vagy háttal színpadnak beszélgetett, ami nem is csoda, mert a színpadon pár rozzant öreg de biztos fantasztikusan profi és jó muzsikus és ez a csúnya nő mintha csak egymásnak elbazseválgattak volna, a közönségnek csak valami halk és ergya számomra maximum egy elégségessel értékelhető produkció "jött át". Szépen lassan ahogy sötétedett, valahogy megemelkedett a hangerő és végre vmi zeneszerűt is lehetett hallani, ami bár igen ergya volt, azt meg kell hagyni, hogy kiba jól énekel ez a nő, aki egyébként valamiért baromira a Fight Clubban a Meat Loaf által alakított Bob-ra emlékeztett, bár annál persze jóval vékonyabb volt, de már messze nem olyan vékony, mint az MTV-n az életművének a klippjében, fentről-lefele szélesedő alkatát próbálta elrejteni vmi gagyi military zekébe, Koviubi találóan meg is jegyezte, hogy "Vajon meddig válogathatta ezt a fellépőruhát" - végül abban maradtunk, hogy ez valahogy úgy lehetett, mint amikor én lemegyek a postára és a szétdobált már használt tee-k közül kiválasztok egy kevésbé nyirkosat - ő is valószínüleg eredetileg máshova indulhatott, aztán szóltak, hogy "Hélóhéló, koncert val, erre!.." - ezt persze csak azért gondolom, mert persze "nagy művész" és ehhez társul, hogy valószínüleg kattant, de a projektoron a közeli képek alapján azt valószinűsítem, hogy az éneklés még megy, de hétköznapi tevékenységek, illetve "normálisan viselkedés" biztos gondokat okozhat neki. Idült volt, na, díló. Nincs mit ezen túlragozni, ránézésre látni lehet ha vkinek nem tiszta a feje, valahogy olyan volt mint az Andrea a Zsuzska esküvőjén.
Volt rajta egy farmer, amit sokáig próbáltam kigobozni a projektorról, hogy vajon tényleg egy olyan borzasztó Walmart kaliberű ronda Levi's vagy Cheyenne vagy BugleBoy vagy mittudomén, vagy legalább az vmi jobb darab. Aztán a kamera letévedt a lábára. Természetesen ruzsamagdis, puritán, "énígyisjóvagyok", természet gyermeke, olyan-amilyen, minekidecipő, kijövökazténeklek lábbelije volt, azaz MEZTÁLLÁB vót. Na fúj. Akkor megláttam, hogy a farmeren van helyenként pár rojt, úgyhogy elkönyveltem, hogy ez vmi jobb destroyed darab, persze meglehet, hogy házilag lefingott volt. A tshirtjét nem birtam megfejteni, de vmi academy volt ráirva. Szarul nézett ki a nő.
Hirtelen eljutottunk a koncert tetőpontjára, amikor felcsendült a fent említett ópusz. Az olyan volt, mint amilyennek a tévéből meg a rádióból megismertük, számításaim szerint úgy kb. 15 éve. Azért persze akadt pár szánalmas arc, aki nekiállt az öngyújtóját emelgetni és jobbra-balra átszellemülten huzogatni, egyesek pedig ugyanezt RÁDIÓTELEFONJUKKAL követték el! Micsoda ciki arcok. A ciki-kategória topjába beférkőzött még a mellettünk álló párocska, akik az egész kirohadt koncertet végigsmárolták. Oda se fostak, hogy a nő mit vinnyog ott fent, hátulról tólta a gyerek a romantikát (ráadásul a gyerek) és a csaj pedig átvette, így ő is leszarta a koncertet. Mondanom se kell, hogy undorító kis férgek voltak, kese hajú gyerek, savó színű szemű csajával.
A hatalmas dalnak egykettőre vége lett, aztán volt még egy kellemes himnusz-szerű dal, acapella előadásban, végre szépen szólt az ének, majd még egy ritmikusabb darab következett, aztán elkotródtak, a kutya se kiabált, hogy "vissza". Nem is jöttek vissza szerencsére.
Ezután egy undorító és egy csodálatos dolog következett: kijött egy űberciki MC a színpadra aki előadta, hogy itt most ginisz rekord lesz, 16000 ember fog csókolózni. Nagynehezen pár ezer csajnak csak sikerült a balek csávóját odarángatni, hogy ebben résztvegyenek. Én nem hitelesíteném a 16000-et az biztos, mert igen szellős volt az egész nézőtér. Szerencsére ennek a gusztustalan projektnek hamar vége lett és ekkor következett a csodálatos dolog, hogy sokan eltakarodtak a helyszínről, így megkaparíthattuk életem eddigi legtutibb Arctalankoncertmegfigyelő pozícióját. A színpaddal szemben, kicsit a jobb széle felé, kb. Sister Bliss-szel egyvonalban álltunk (akit egyébként nagyon komálok azért, hogy így bűvöli a fiús elektronikát, sőt még komponál is, mégha patkánynak is néz ki).
Leálltuk a kezdésig maradó fél órát, közben besűrűsödött rendesen a nézőtér, semerre nem lehetett volna haladni. Pontos kezdés, előjött a Nővér meg egy gitáros, sötétlila misztikus fény, füst, egy pár húzós pad-be belenyúlt a csajszi, itt már megtippelhető volt, hogy ez a órás-álmatlanosdal lesz.
Így is lett, állat felvezetés után szépen betöltötték a színpadot, a perkás nő (néger), 2 gitáros, töltöttgalamb vokalista csaj (néger), másra nem emlékszem. (Ja asszem dobos is volt)...majd végül, beszaladt középről a Soványnéger és elkezdte mondani a szövegét, ami egyébként majdnem minden számban ugyanolyan, ugyanúgy van tagolva, meg állandóan "I only smoke weed when I need to" és társai, persze, és az orrodba nagykanállal betömködött koxszal mi van?? Na mindegy, azért nagy arc az etióp, végülis csak hihetetlen módon megcsinálta ezt, hogy egy ekkora tömegeket megmozgató mainstreambe beillő produkciót létrehozott, ráadásul olyan számokkal, amit ha vki külön előadna magában, max. egy klubban szólalhatna meg, itt viszont a "fújjj tüc-tüc" emberektől a keményebb, progresszívabb hangzást kedvelőkig mindenki élvezte a műsort. Az egész baromira élőnek hangzott, nem volt hakni-feeling, helyenként beletéptek rendesen a gitárokba és isteni ricsaj alakult ki, amit meglepően nagyon komált a közönség.
Erősen indult a koncert, volt hidegfutkosás már az első tépős padnél és szubnál, majd eljutottunk hamar az Isten egy lemezlovas c. dalhoz, ami szintén remek volt. Türhető körülmények között lehetett ugrabugrálni a nézőtéren. Az összes gondom annyi volt, amikor aljas módon két büdös randa fehér chickenskin angol csaj megállt előttem, mert illedelmesen engedtem őket haladni, pedig gyűlölöm ha valaki mászkál koncert közepén. "Véletlenül" hátbavágtam egyszer zene közben, majd mikor hátranézett, minden gyűlöletemet beleraktam az arckifejezésembe amit kapott. Szerencsére odébbsodródtak.
Volt pár idegesítő szám, amiket nem is ismertem, gondolom az új albumról, túlzás már ez a nagy eklektikussák, kell tökömnek funk meg soul meg minden szar egybegyúrva. Szerencsére minden ilyen lankadtság után visszajött egy kis kittyegés. Mindenki szerepet kapott, volt egy jó instrumental dal gitároskörmözéssel, aztán előjött egy bombázó-pilótadzsekis értelmiségi arc, aki igen jó hangon énekelt, sőt a tunikás bögyös töltöttgalamb vokalista csaj is énekelt, méghozzá igencsak jól - ezt már előre tudtam, mert néha egy-két olyan fillt nyomott hátulról bele a dalokba (egyszerű wáááááááoooh-okat és hasonlókat) hogy csak úgy hasított.
Hamar elszaladt a másfél óra, a végére jutott még egy interaktív We kám vánozás, ahol jópofán ujjal kellett mutogatni a ONEnál, úgy ahogy a néger csinálta. Elmondott pár ciki sablon szöveget, a szokásos univerzális szeretet árad belőlem típusú előadőművész, minket a zene egyesít, nemszámít ki vagy, honnan jöttél, MILYEN A BŐRÖD SZÍNE (naná) de a legégőbb az volt, hogy "YOU ARE BEAUTIFUL, EACH ONE OF YOU" és "YOU ARE AMAZING". Hagyd már abba, mondtam magamban, aztán letakarodtak, jött egy kamuember bizgerálni a mikrofonokat, mintha egyből szerelne le, persze izmos visszatapsolás jött és akkor reméltem, hogy egy kittyegős ópusszal térnek vissza - ez meg is történt, bár előtte beerőltettek vmi számomra nem túl élvezetes dalt. A vége tehát a Salva Mea volt (asszem?). Összefoglalva, megint k jó volt. Ez volt asszem a 4ik Arctalan koncertem. Ja, és hogy miért is Arctalan, mert sokan nem értik miről beszélek (a gyengébb asszociációs képességgel rendelkezők), levezetés: angol lágy nyelvtolós TH leegyszerűsítése egyszerűen SZ-re, FÉSZLESSZ mondása, Hitetlent egyből Arctalanná változtatja (az ARCÁTLAN-t is szoktuk alkalmazni). A "Ricsi, érints meg", (ricsárd száccs fész) legközelebbi rokona.
Az éjszaka hátralevő részében történteket és az "érdekes" produkciókat a következő részben ecsetelem majd, mert most elfáradtam.
2007. augusztus 16., csütörtök
Új blog
2007. augusztus 13., hétfő
Sziget 2007 - I. Nemzetközi Dágvány és Gumicsizmafesztivál
Eljött az az egy szem nap, amikorra beterveztem egy Szigetrelátogatást idén, hiszen az Arctalan lépett fel és azt pedig látni kell. Egész héten eső-porblémával küszködik a környezet, vasárnap sem volt ez másképp: nyálkás-borús reggelre ébredtem igen korán (8:45), mert tervben volt egy közös edzés ami a Flóriánról indult, végre számomra elfogadható időben (fél 10) és mivel pénteken+szombaton egyaránt kihagytam a mulatozást (mások pedig megáztak, ennek külön örültem és jót röhögtem) majdnem kipihenten el is indultam kerékpározni...az út legalább 500 méterig tartott, amikor is igazi klasszikus balfasz módjára sikerült elesnem a Balassy utcában a 2es villamos sínén, ami vizes nyálkás jégpálya szerű volt és nem volt elég 30 fokban rákanyarodni 4-5 km/hval ahhoz, hogy elkerüljem azt a hatalmas zakót, ami nem sokkal kevesebb sérülést okozott, mint egy 40nel való elcsúszás.
Kiszakadt a szépséges 60as évek nájlon mackófelsőjéhez hasonlatos hosszú ujjú csapatmezem (amelynek az ujja olyan fantáziadúsan lett elkészítve Szlovákiában, mivel csak rövidujjú design volt, tanakodtak, hogy mi legyen, hosszabbítsuk-e meg a csíkot ami végigfut a vállon és a felkaron és folytassuk a fehér színt, vagy töltsük ki a hiányzó részt undorító-kékkel - végül az utóbbinál döntöttek a művész-kollégák) amit először vettem fel életemben, sőt, az alatta lévő rövidujjú mezem is kárt szenvedett.Ezen kívül a szokásos sérülés csípőn, ezúttal baloldalon, 1 kisebb hát-horzsolás és 1 a bokán. Ezek után hazamentem.
Rövidebb emeleti tevékenykedés után (mivel napokon belül VALÓBAN felköltözöm, hiszen elkészült a design-betonfal és a parketta) elmentünk bevásárolni az Ósünbe, ami tele volt szigetlakókkal. Azon nem lepődtem meg, hogy rohadt koszos a lábuk, mert az mindig olyan, viszont láttam, hogy gumicsizmákat vásárol az "igényesebb" fajta. Azonnal vizualizáltam magam előtt a dagonyát, amit majd bent találhatok. A másik dolog, amit megjegyeztem magamnak, hogy bizony, még mindig a szigetlakó embertípus található túlnyomó többségben (kb. 93%) a környéken, így gondolom bent is. Bizonyos igen zorkó arcok egész egyszerűen az Ósán parkolója melletti kedves kis füvön (lakótelepikutyahúgyos és szaros, kiégett, sárga) szálltak meg egy Úpavan sátor segítségével. Érdekelt volna, hogy az ő mulatságuk hogyan zajlik logisztikailag, tehát az onnan való bejárás, sátor otthagyás távozás esetén, stb. 5000 Ft-tal volt olcsóbb az 1 hetes nemottalvós jegy az ottalvósnál, abból azért nem kevés liter kadarka meg boco jön ki. Így viszont a madarasteszkóba kellett bejárniuk fosni (a tisztálkodást szándékosan nem említettem), ha egyáltalán van ott publikus budi.
egy kicsit lefeküdtem szovelni, majd este 5 körül elkezdtem foglalkozni az elindulással. Valamilyen érdekes oknál fogva nekem szinte csak olyan haverjaim vannak, akiknek minden évben el kell magyarázni, hogy igenis jó dolog a Szigetre kimenni és hogy egy olyan koncertet, mint amit a soványnéger ad elő, nem lehet kihagyni. Folyamatosan nyomnom kell a propagandát, idén a Feccel próbálkoztam, hogy jöjjön ki, igaz már tavaly se sikerült kicsalnom. Ekkor MSNen bejelentkezett Koviubi Katesz, hogy betársulna, úgyhogy ő volt a pártnerem a dágványos túrán.
7 előtt kiértünk, 1 perc alatt sikerült jegyet venni a helyszínen, 0 sorbaállással. A jegyüzér iparág jeles személyiségei sorakoztak fel a kordon környékén, nem értem hogy lehet, de mindegyik büdös roma volt. Mivel gyakorló szarevő vagyok, azonnal elezdett érdekelni, hogy vajon mennyivel olcsóbban lehet hozzájutni egy 8000 Ft-os napijegyhez egy ilyen kétes személyiségű és ráadásul etnikai jegyárustól. Nem is kellett párbeszédbe bonyolódnom, mert ahogy elhaladtunk a sarkon egy 3fogú romaboszorka melett (a 3ból 2 fémfog volt), meghallottam az üzleti ajánlatot: "a pénztárná' 8000, én odaadom 7500-ér' ész nem ász sorba".. hát ez k. nagy. Ezek mekkora bizniszmenek. Olyan, mint a csillagszóró Karácsonykor az aluljáróban, ami 40 Ft a Tescoban és 120 a románál. Úgy döntöttünk, megéri az 500 Ft pluszt, hogy 1 perccel később tutira a karunkon legyen a szalag és ne a vasfogú büdös bába legyen gazdagabb és rohanjon el a mézzel, nálunk hagyva a gyanús, valószínüleg előző évi, vagy lejárt, vagy otthon printelt, de mindenképpen 'been tampered with' jegyét.
Már a bejárat előtt láttam egy olyan kaliberű bandát, mint akik az Úpavan sátorral telepedtek MEG a húgyosfüvön az osannál, pontosabb leírással, tetőtöl talpig koszos, raszta vagy simán rohadt koszos hajú, piros szemű szétvert fejű láthatóan az átlag szigetlakónál kevesebb költőpénzzel rendelkező egyedekről van szó, akik közül az egyik odaböfögte nekünk, hogy "Nincs piátok?" :-)
Bejutottunk és egyből mentünk is egy nagy kört. Azonnal elémtárult az, amit én ebben a fesztiválban igazán szeretek, iszonyat mennyiségű hihetetlen, mindenféle arc, ráadásul szerencsére nem csak magyarok, sőt.. Ha nem lenne ez a buli, ilyen embereket én nem is látnék közelről, hiszen nem járunk egy helyre. Itt azonban tátott szájjal lehet figyelni a sokszínű "nézd, ezt én varrtam" (válasz: "látszik") típusú hippiruhás püffedtlábú csajoktól kezdve a saját fosában édesen önmagáról nem sokat tudva alvó jellegtelen öltözékűn keresztül a "nagyon nagy arc vagyok" gyereket, akin 1984-es fóliaszerű ezüst Nike Air suhifelső van keresztbe egy fényes műbőr fehér PanAm táskával, taxisnapszemüveggel a fején. Egészen hihetetlen arcokat lehet látni, de egy biztos, idén nagyon kevés volt a "puccosabb" ember, akik általában mindig csak a Faithlesskor vagy a party arena idején szoktak megjelenni és jól láthatóan eltérő külsejük van a szigetlakóktól. Egy dolgot azonban nem értek: valószínüleg egy pár körrel le vagyok most maradva fajismeretileg, de nem igazán tudtam társítani, hogy ez a sok egységes elnevezéssel élve "alteros" arc - ide sorolok mindenkit, aki láthatóan 2-3 forintból oldja meg az öltözködést - na jó, néha beruház egy polóra amin a kedvenc zenekara neve látható, pl. a számomra semmit nem mondó ALTEREGÓ együttest (nem, nem a Harthouse kiadó neves technoelóadójáról van szó) reklámozó poló, amit alul-felül monokliszerűen sötétre festett bakancsban netzharisnyás darkos csajon láttam - akiknél a személyi higiéné általában max. abban merül ki hogy egy sprével hón alá benyom egy fújást reggel vagy toszás előtt fanszőrre (túró marad persze) - szóval hogy ők, akik szép számban vannak jelen, milyen irányzatok szurkolói. Nem mind metálos, az biztos, mert ahhoz a Hammerworld szinpad kicsi.. Az Emo-sok is panaszkodnak, hogy kevés emo zenekar van a Szigeten, hát én azt se tudom kik azok...leszámitva a Tokio Hotelt. Annyit tudok erről az egész emoról, hogy elbaszott erüket felvágó fiataloknak kitalált műfaj.
2007. július 30., hétfő
Népi gyógymódok
A náthásoknak a kapca elégetésével történõ megfüstölése, vagy a nyílt sebeknek „hugyos földdel” való kezelése azonban csak súlyosbította a bajba jutottak amúgy is rossz közérzetét. A náthásoknak a büdös kapca elégetésével történõ megfüstölésén túl egy régi recept azt ajánlja, hogy: „némán szagolgassuk azt a harisnyát, amelyet hét napon át a bal lábunkon viseltünk”. Ám a büdös zoknitól vagy kapcától az antibiotikumokig terjedõ kezelési módokig alighanem a német népi bölcsességnek van igaza (amellyel azonosul az Aranyos menti ember is), amely szerint a hurut – ahogyan egykor a náthát nevezték – három napig jön, három napig tart, és három napig megy, akár kezelik, akár nem.
A gyulladásos betegségek szintén „szép számban” részt vettek az aranyosgerendiek sanyargatásában. Az alábbiakban hármat mutatok be közülük. „Amíg fel nem találták a vakbélgyulladás operálását, addig a beteg „beléhót”, s azt mondták, hogy „mirigye szökött” – emlékeznek vissza a múlt századbeliek a betegségre, és nem nagy nyomatékkal említik még a jeges borogatás és a hídpimpó tea gyógyhatását sem.
A megfázást nyolc recepttel próbálták legyõzni, a talp befaggyazásával, a mell befaggyazásával, a forró hársvirágból készült lúdzsírral „erõsített” teával, ibolya teával, rózsabogyó teával. Ha a hûlést láz kísérte, Lovász Zéfi (92 éves) szerint: „a beteg lábára kovászt kötöttek vagy a kezébe vizes culát (rongyot) tettek.” Különösen a falu román lakói alkalmazták a „ventuzát”, de mivel igen hasznos gyógyászati eljárásnak bizonyult, a magyarok is átvették a tapadókorong módszert, vagyis a száraz köpölyözést. A legegyszerûbb köpöly nem más, mint egy kis üvegharang vagy vastag falú pohár, amelyben melegítéssel ritkítják meg a levegõt és azután hirtelen a bõrre (rendszerint a hátra) borítják. A „ventuzában” maradt levegõ lehûl, nyomása csökken, ami kisebb lesz, mint a vérerekben levõ gázoké. Ez a nyomáskülönbség szívó hatást fejt ki, a bõr „felpúpozódik” az üvegharang alatt és a bõrszövetek vértodulását okozza (népiesen „kiszívja a betegséget”!). Máskülönben ez az alapgondolata az 1900-as évek elején nagy érdeklõdést keltõ Bier-féle kezelésnek is (a mesterséges vérbõség elõidézését gyógyítási célból), amit a modern terápia is alkalmaz bizonyos esetekben.