A szezon egyik legnagyobb attrakciója a Pelso, egyrészt mivel 200 km-es táv nincs más magyar versenyen, másrészt irdatlan embertömeget vonz - idén 1400 induló volt. A többi versenyről is ismert "kemény mag" helyezkedik el az A depoban, ugyanis szerencsére a különböző képességű (saját megitélés szerint) versenyzőket egymástól elválastva indítják - ettől függetlenül egészen a Balaton déli partjának végén (Keresztúr?) található emelkedőig, sőt még Keszhelyig is, életveszélyes emberekkel kell viaskodni a mezőnyben, a könyöklőtől kezdve a rekumbens bicikliig, a térdigérő-kompressziós-zokniban-camelbakkal-a-hátán-tekerőtől a szembeszélben egyedül 100 méterig probálkozóig mindenféle figura volt.Számomra a Pelso nem volt kiemelt fontosságú verseny, mert valahogy úgy éreztem, nem igazán fekszik, de mivel az utóbbi 2 hétben végre pihentem és már csütörtökön lementünk többen a Balatonra, a pénteki átmozgatáson már éreztem, hogy jó erőben vagyok, így elkezdtem a top 10-re aspirálni, ami azért a Pelso-n jó helyezésnek számít.
A déli parton erős szembeszélben kezdtük meg a versenyt, jó hosszú lassúrajttal, ami már eléggé idegtépő volt, aztán nem sokkal az éles rajt után, még fel sem ébredtem szinte, amikor a Berek odaszólt, hogy a Viktor már elől van - szempillantás múlva már a Berek is ott volt. Azt már láttam, amikor a Simon Balázs felment, illetve a Merő Csabi, aki vitte magával azt a cseh gyereket is, aki a legveszélyesebb volt az egész mezőnyben és hajszálhíjján meg is nyerte a versenyt, csak fél kerékhosszal kapott ki. Az idei Pelso-n a legnagyobb káosz volt a csapaton belül, amit valaha megéltem, megint rájöttem, hogy senki nem képes önzetlenül versenyezni, mindenkit csak az érdekel, hogy ő jó helyen végezzen. Én annyit szerettem volna elérni, hogy ha már ez a szökés kialakult és van elől 4 fradista, akkor legalább szakadjak el a mezőnytől, esetleg érjek fel az elejére, vagy elsőként érjek be a szökés után - erre minden reális esély meg is volt és mindent meg is tettem: miután az első kerék defektemet a Zoli profi kisérésének köszönhetően hamar elhárítottuk (a kerék egyébként az után eresztet le, hogy az ügyetlen lánykák a frissitőállomáson eldobták a flakonokat, amikor fel akartuk venni őket, és az egyik nekirepült a keréknek, nem tudom mit okozott, de a kerék leeresztett, még szerencse, hogy szingó, ezért tudtunk találni egy megfelelő helyet a cserére) a Balaton nyugati végére való ráfordulás után folyamatosan pró
bálkoztam, majd Keszthely után már az északi parton, hátszél szituációban újra nekiálltunk Steig Gáborral és kb. fél órát kepesztettünk, szépen dolgozva, 47-50 körüli tempoban, így végre sikerült rendesen eltávolodni a mezőnytől. Mire alaposan megfingattuk magunkat, felért ránk ha jól emlékszem 4 ember, köztük a Vasi és Török Zoli, ennek örültünk, mert jó munkásemberek érkeztek, innentől bekapcsoltunk, nagyon szép lánctalpban egyszerre a mezőny és az elmenés között féltávra kerültünk, (menetközben pár ember cserélődött, mert a Török Zoli elfáradt, helyette a Horváth Zoli felugrott ránk, az elmenéshez képest a 3 perc hátrányból rövid időn belül már csak másfél perc különbség maradt, úgy lökettük neki. Én nagyon jól éreztem magam, a fél óra duó forgás és az utána következő lendületes lánctalp sem fárasztott ki, szerintem sokan egyetértenek a sorunkból, hogy talán a legerősebbeket én vezettem (a fotókon is meg lehet nézni az arcokat), Amikor az igen hosszúra nyúlt elmenés mögötti kocsisorra már majdnem felértünk, egyszercsak megjelent a Szoba, aki sikeresen hozott magával két embert az Atlantis Casinoból, Hegymegi Istvánt és ???, innentől volt elcseszve az egész versenyünk, a belünket kihajtottuk, hogy felérjünk az elejére és ez majdnem sikerült is, ehhez 
képest megjött a Szoba, aki kiadta a parancsot, hogy mostantól egy métert sem megyünk, ellenben neki nagyon fontos volt ránk felugrani és hozni magával olyan embereket, akik később tekintve hogy sokkal pihentebbek voltak, szépen kiszorítottak minket a top 10-ből - egyébként a mi üldözősorunkban sokszor elhangzott, hogy "szólni kéne a Szobának, hogy ne húzza fel a mezőnyt", én többször leállítottam ezeket a felhangokat, mondván hogy ő nem csinálja ezt, itthon azonban az X-iont féle képeket nézve tökéletesen látni, hogy mi történt, úgyhogy Szobulusz, ez nagyon el lett cseszve. Nekem, akinek kevés eredménye van még, igazán jól jött volna még egy top 10 is, így a 14. helyemet biztosan nem fogom megemlíteni sehol, hiába volt 1400 induló.
Valamiért a Szoba szerint ha mi felértünk volna az elejére, akkor nem született volna Fradi győzelem - én ezt akkor sem és most sem értem, miért ne lett volna jó, hogy az egész csapat ott van elől, én hajlandó vagyok fingatni magam ameddig bírom, sőt, amikor nincs tét mert az a feladat, hogy mást segítsünk, amíg bírjuk, akkor nem spórolunk, így lehet igazán veretni. Ha tartjuk a tempot, vagy csak egyszerűen tisztességesen folytatjuk a lánctalpat, akkor talán az első 5 főre is felérünk, ugyanis még így is, hogy tinglitangli gurulgászás volt a Szoba megérkezése után és a mezőny látótávolságra megközelített minket, bekebeleztünk több embert, akik az elejéről szakadtak le, sőt, mindössze a Specziár, Merő és Borbély tudtak beállni az utolsó kilométerekre. Kisebb problémák csak Siófok közelében a dombokon jelentkeztek, amikor a Postás és a Casino-s versenyző (Ispánki és Kriskó?) után eredtem, de a vádlim elkezdett cincogni, ezért inkább hagytam ezt az erőfeszítést, de fél perc múlva újra egyben volt a sor - egyébként a verseny legnehezebb része ez volt, a déli partra fordulástól a befutóig, itt a megmaradt 10 fős sor alaposan szétszivatta egymást. Azok, akik felértek ránk, sőt beverkedték magukat a top 10-be, főleg ennek köszönhetik a sikerüket. Pihenten a mezőnyből a mi sorunkra, amikor már vészesen közel voltunk, könnyű volt felugrani, miután mi végigforogtunk majd 100 km-t, könnyű volt minket lekerülni a végén. Így történhetett, hogy mégegy Postás versenyző felért ránk, valamint két szegedi fiatal is jött, akik nagyon pattogtak, majd az akarattyai dombon leszakadtak. A verseny után nem beszéltük át az eseményeket, hiszen a csapat nyert, Rónaszéki első lett, Berek 3., továbbá a Szoba és a Specziár Viktor is a top 10-be került - azonban a Vasi és én mindenképpen megérdemeltük volna, hogy valahol a 6. és 10. hely között helyezkedjünk el, ezt azonban elszúrták nekünk, örülhetek, hogy nekik a hatszázadik jó helyezésük mellé bejött mégegy, és bánkódhatok, hogy nem adatott meg a harmadik szezonomban előkelő top 10 helyezés a Pelso-n... Mindegy, nyeltem már eleget, kibírtam, belefér ez is. Egy biztos, a jövőben jobban átgondolom, mikor és hogyan leszek csapatember.
Á propos, néhány adat: 117 CTL-lel, +26 TSB-vel versenyeztem szombaton, és vadállat voltam. Semmi izomfeszülés, talán először voltam pihent február óta. Küszöbmenéskor a pulzusaim a rendes küszöbpulzusom volt (179-181 BPM). A verseny a maga 348 TSS-ével, 5:09, 202.7 km, IF 0.81, 259 watt NP, 3920 kJ munka, az eddigi legnagyobb "training stress", amit 1 napon gyűjtöttem - főleg mivel 200 km-t utoljára tavaly mentem ugyanitt.
A déli parton erős szembeszélben kezdtük meg a versenyt, jó hosszú lassúrajttal, ami már eléggé idegtépő volt, aztán nem sokkal az éles rajt után, még fel sem ébredtem szinte, amikor a Berek odaszólt, hogy a Viktor már elől van - szempillantás múlva már a Berek is ott volt. Azt már láttam, amikor a Simon Balázs felment, illetve a Merő Csabi, aki vitte magával azt a cseh gyereket is, aki a legveszélyesebb volt az egész mezőnyben és hajszálhíjján meg is nyerte a versenyt, csak fél kerékhosszal kapott ki. Az idei Pelso-n a legnagyobb káosz volt a csapaton belül, amit valaha megéltem, megint rájöttem, hogy senki nem képes önzetlenül versenyezni, mindenkit csak az érdekel, hogy ő jó helyen végezzen. Én annyit szerettem volna elérni, hogy ha már ez a szökés kialakult és van elől 4 fradista, akkor legalább szakadjak el a mezőnytől, esetleg érjek fel az elejére, vagy elsőként érjek be a szökés után - erre minden reális esély meg is volt és mindent meg is tettem: miután az első kerék defektemet a Zoli profi kisérésének köszönhetően hamar elhárítottuk (a kerék egyébként az után eresztet le, hogy az ügyetlen lánykák a frissitőállomáson eldobták a flakonokat, amikor fel akartuk venni őket, és az egyik nekirepült a keréknek, nem tudom mit okozott, de a kerék leeresztett, még szerencse, hogy szingó, ezért tudtunk találni egy megfelelő helyet a cserére) a Balaton nyugati végére való ráfordulás után folyamatosan pró
bálkoztam, majd Keszthely után már az északi parton, hátszél szituációban újra nekiálltunk Steig Gáborral és kb. fél órát kepesztettünk, szépen dolgozva, 47-50 körüli tempoban, így végre sikerült rendesen eltávolodni a mezőnytől. Mire alaposan megfingattuk magunkat, felért ránk ha jól emlékszem 4 ember, köztük a Vasi és Török Zoli, ennek örültünk, mert jó munkásemberek érkeztek, innentől bekapcsoltunk, nagyon szép lánctalpban egyszerre a mezőny és az elmenés között féltávra kerültünk, (menetközben pár ember cserélődött, mert a Török Zoli elfáradt, helyette a Horváth Zoli felugrott ránk, az elmenéshez képest a 3 perc hátrányból rövid időn belül már csak másfél perc különbség maradt, úgy lökettük neki. Én nagyon jól éreztem magam, a fél óra duó forgás és az utána következő lendületes lánctalp sem fárasztott ki, szerintem sokan egyetértenek a sorunkból, hogy talán a legerősebbeket én vezettem (a fotókon is meg lehet nézni az arcokat), Amikor az igen hosszúra nyúlt elmenés mögötti kocsisorra már majdnem felértünk, egyszercsak megjelent a Szoba, aki sikeresen hozott magával két embert az Atlantis Casinoból, Hegymegi Istvánt és ???, innentől volt elcseszve az egész versenyünk, a belünket kihajtottuk, hogy felérjünk az elejére és ez majdnem sikerült is, ehhez 
képest megjött a Szoba, aki kiadta a parancsot, hogy mostantól egy métert sem megyünk, ellenben neki nagyon fontos volt ránk felugrani és hozni magával olyan embereket, akik később tekintve hogy sokkal pihentebbek voltak, szépen kiszorítottak minket a top 10-ből - egyébként a mi üldözősorunkban sokszor elhangzott, hogy "szólni kéne a Szobának, hogy ne húzza fel a mezőnyt", én többször leállítottam ezeket a felhangokat, mondván hogy ő nem csinálja ezt, itthon azonban az X-iont féle képeket nézve tökéletesen látni, hogy mi történt, úgyhogy Szobulusz, ez nagyon el lett cseszve. Nekem, akinek kevés eredménye van még, igazán jól jött volna még egy top 10 is, így a 14. helyemet biztosan nem fogom megemlíteni sehol, hiába volt 1400 induló.Valamiért a Szoba szerint ha mi felértünk volna az elejére, akkor nem született volna Fradi győzelem - én ezt akkor sem és most sem értem, miért ne lett volna jó, hogy az egész csapat ott van elől, én hajlandó vagyok fingatni magam ameddig bírom, sőt, amikor nincs tét mert az a feladat, hogy mást segítsünk, amíg bírjuk, akkor nem spórolunk, így lehet igazán veretni. Ha tartjuk a tempot, vagy csak egyszerűen tisztességesen folytatjuk a lánctalpat, akkor talán az első 5 főre is felérünk, ugyanis még így is, hogy tinglitangli gurulgászás volt a Szoba megérkezése után és a mezőny látótávolságra megközelített minket, bekebeleztünk több embert, akik az elejéről szakadtak le, sőt, mindössze a Specziár, Merő és Borbély tudtak beállni az utolsó kilométerekre. Kisebb problémák csak Siófok közelében a dombokon jelentkeztek, amikor a Postás és a Casino-s versenyző (Ispánki és Kriskó?) után eredtem, de a vádlim elkezdett cincogni, ezért inkább hagytam ezt az erőfeszítést, de fél perc múlva újra egyben volt a sor - egyébként a verseny legnehezebb része ez volt, a déli partra fordulástól a befutóig, itt a megmaradt 10 fős sor alaposan szétszivatta egymást. Azok, akik felértek ránk, sőt beverkedték magukat a top 10-be, főleg ennek köszönhetik a sikerüket. Pihenten a mezőnyből a mi sorunkra, amikor már vészesen közel voltunk, könnyű volt felugrani, miután mi végigforogtunk majd 100 km-t, könnyű volt minket lekerülni a végén. Így történhetett, hogy mégegy Postás versenyző felért ránk, valamint két szegedi fiatal is jött, akik nagyon pattogtak, majd az akarattyai dombon leszakadtak. A verseny után nem beszéltük át az eseményeket, hiszen a csapat nyert, Rónaszéki első lett, Berek 3., továbbá a Szoba és a Specziár Viktor is a top 10-be került - azonban a Vasi és én mindenképpen megérdemeltük volna, hogy valahol a 6. és 10. hely között helyezkedjünk el, ezt azonban elszúrták nekünk, örülhetek, hogy nekik a hatszázadik jó helyezésük mellé bejött mégegy, és bánkódhatok, hogy nem adatott meg a harmadik szezonomban előkelő top 10 helyezés a Pelso-n... Mindegy, nyeltem már eleget, kibírtam, belefér ez is. Egy biztos, a jövőben jobban átgondolom, mikor és hogyan leszek csapatember.
Á propos, néhány adat: 117 CTL-lel, +26 TSB-vel versenyeztem szombaton, és vadállat voltam. Semmi izomfeszülés, talán először voltam pihent február óta. Küszöbmenéskor a pulzusaim a rendes küszöbpulzusom volt (179-181 BPM). A verseny a maga 348 TSS-ével, 5:09, 202.7 km, IF 0.81, 259 watt NP, 3920 kJ munka, az eddigi legnagyobb "training stress", amit 1 napon gyűjtöttem - főleg mivel 200 km-t utoljára tavaly mentem ugyanitt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése