Hosszútávú Magyar Bajnokság 2009. Kincsesbánya Gúttamási körök

Kicsit megkésve, de itt a beszámoló.
Elérkezett a Magyar Bajnokság, melynek eredménye a sokadik helyen is fontos valamennyire az embernek, hiszen ez a Hosszútávú Országúti Magyar Bajnokság...1 héttel ezelőtt bejártuk a pályát, mentünk rajta 5 kört, valóban nem túl nehéz pályáról volt szó, egyetlen emelkedővel, az sem túl meredek, 2-3%-os, majd egy hasonló húzódással, utána egy nagy lefelé, majd 1-2 kisebb púp, sík, majd a célegyenes, ami szintén enyhén emelkedett.
A célom az volt, hogy top 10-ben végezzek, ez nagyjából reális volt, bár idén több a "profi", akiket alapállapotban magam elé számolva kiszorulok a 10-ből.
A verseny hete egy "fél-laza" hét volt, én ezt "pihenőnek" nevezném, bár így visszanézve meglehet, hogy több volt annál. Az elmúlt hétvége két versenye után (Aranycsengő, ahova nyerni, de min. top3-ban végezni mentem, de végül 8. lettem, majd a Kis Kupa, ahol szakadt az eső, majd alábbhagyott, úgyhogy inkább stéhereztem egy keményet a Volvo mögötti igen kevés szélárnyékban) kedden mentem 2,5 órát tempoban, Tahi, rév, ez volt a könnyű edzés. Szerdán bemelegítés a Szigeten, kis SST, majd Gellérthegy, először 333 watton fel (könnyű volt) majd 3 perc VO2max, itt az eddigi legjobb érték jött ki, 427 W, utána felmentem még 1x küszöbön, aztán a Váron át haza. Rövid, de velős másfél órás edzés, 280 W NP - ez volt a ráhongoló edzésem a másnapi balatonfüredi kritkóra.
Pénteken lementünk tehát Balatonfüredre és részt vettünk a Bianchi kritériumon, ahol bár igazán jól éreztem magam a fos idő ellenére és sokkal bátrabban mentem a pályán jóhényány tapasztalt versenyzőnél, sikerült az utolsó sorból rajtolnom és valamiért nem vagyok képes felfogni, hogy azonnal maxon kell menni ilyen versenyen, különben behozhatatlan foghíj lesz - így is lett, az első kanyarnál már vagy 50 méteres lyuk tátongott. 2 kört mentem szinte egyedül csutkán és éreztem, hogy erős vagyok, de hiába, akik addig voltak körülöttem, már lemorzsolódtak, előttem ment egy kisebb csoport, ahol a Vasi és a Zoli voltak, kb. 50 méter volt köztünk és még 1 kör kellett volna, hogy rájuk felérjek, azonban akkor kiszólitott a motoros, mert 20 percen belül voltunk és már jött az eleje... Ha felérek, semmivel sem lett volna jobb a helyzet, mert azt a kis csoportot is kiszólították. Versenyben csak a Viktor, Szoba, Berek maradt, a 9. és a 10. helyet csípték meg. Az első 10 perc, tekintve hogy leginkább egyedül mentem, 368 W NP lett, nem alacsony..mégsem elég semmire, ha egyedül vagy.
Szombaton "átmozgató" ezdés, ami mivel a többiekkel mentem, megint több lett, mint amennyinek lennie kellett volna, 2 órás edzés, 62 km, 135 TSS,helyenként pár erősebb rángatózással és némi tempóval, volt egy 356 W-os 5 perc illetve egy 327-es 10 perc, amikor a Viktorral fingattuk egymást.
Visszatérve az OB-ra, így érkeztem meg nagyjából kipihenten (de nem tökéletesen frissen, mert mostanában nem tudok jókat aludni) Kincsesbányára, szerencsére a rajt du. 1-kor volt. Jó párás, rohadék meleg idő, ahogy szeretem.
Éreztem, hogy jól vagyok, pillekönnyű lábak, szaladt a bicaj a rövid bemelegítés alatt - majd a verseny alatt is.
A verseny számomra elég eseménytelenül telt, ugyanis emberünk, Rónaszéki Balázs a második körben kialakult elmenésben egyedüli fradistaként benne volt. Innentől mezőnyben biciklizés volt, néhány nehezebb pillanattal - többször megszakadt előttem a sor, asszem a 3. vagy a 4. körben felfelé, itt jó sokáig egyedül húztam, majd a jobbkanyar után a lankás végéig tempóztunk páran, hogy visszaérjünk az elejére. Ez volt a verseny szinte egyetlen nehezebb része, illetve amikor leszakadt az ég, véget ért a remek idő, sártengerben mentünk lefelé, a lejtmenetben megint előttem szakadt meg a sor és megint kellett kepeszteni egyet. Az utolsó két kör beszélgetős tinglitangli volt, majd a mezőnysprinten későn kapcsoltam (mint mindig), ezért csak 5.-ként érkeztem, pedig ha a Viktorra rakom a kereket, pont 10. lettem volna - ezt a helyet Steig Gábor foglalta el, akit nem egyszerű lesprintelni.
Nem nagyon fáradtam el, bár azért nem voltak gyengék annyira az adatok: 4 óra 11, 156 km, 291 W NP, 346 TSS (!!!) az eddigi legnagyobb, 3400 kJ munka, 984 méter szint. A véghajrá figyelemreméltó, ugyanis itt volt egy 741 wattos fél perc. Biztosan nem mentem lassan, mert sokan előbb kezdték meg és amikor kihullottak, egészen szar helyről jöttem jóval előbbre, a Viktor mögött haladó 4 főre majdnem felértem - így végül 13. lettem.


Eredménylista

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG 2009. ÉVI ORSZÁGÚTI BAJNOKSÁGA
HUNGARIAN CHAMPIONSHIPS 2009. - ROAD RACE / ELITE MEN
6/28/2009

Rendező/Organiser: MAGYAR KERÉKPÁROS SZAKÁGI SZÖVETSÉG/HUNGARIAN CYCLING FEDERATION
Helyszín/Locality: KINCSESBÁNYA, HUNGARY
Versenytáv/Distance: 157,50 km
Átlagsebesség/Average speed: 39,446 km/h

Sn. UCI code Name Team Time
1. 3 HUN19860621 CZIRÁKI István Betonexpressz 2000 - Limonta 3:59:34 1
2. 18 HUN19810325 CADOR Rida Atlas-Romer\'s Haus Bäckerei 3:59:34 2 +0:00:00
3. 2 HUN19760628 ARANY Gábor Betonexpressz 2000 - Limonta 4:01:26 3 +0:01:52
4. 6 HUN19880623 LOVASSY Krisztián Betonexpressz 2000 - Limonta 4:01:36 4 +0:02:02
5. 25 HUN19810519 RÓNASZÉKI Balázs FTC Merida ReVO2lution 4:03:41 5 +0:04:07
6. 46 HUN19800916 SZEGHALMI Bálint Tusnad Cycling Team 4:03:41 6 +0:04:07
7. 26 HUN19760831 SZÓRÁDI Balázs FTC Merida ReVO2lution 4:04:19 7 +0:04:45
8. 28 HUN19750225 BOHÁCS Roland Giant Gyömrő 4:10:31 8 +0:10:57
9. 22 HUN19720928 SPECZIÁR Viktor FTC Merida ReVO2lution 4:11:32 9 +0:11:58
10. 43 HUN19741007 STEIG Gábor Szekszárdi KSE 4:11:32 10 +0:11:58
11. 8 HUN19771228 BARTHA Gergely Alföld KSE 4:11:32 11 +0:11:58
12. 7 HUN19670224 TISZA Zoltán Betonexpressz 2000 - Limonta 4:11:32 12 +0:11:58
13. 27 HUN19760828 WERDERITS Ádám FTC Merida ReVO2lution 4:11:32 13 +0:11:58
14. 16 HUN19831004 TÓTH Gábor Atlantis Casino KSE 4:11:32 14 +0:11:58
15. 42 HUN19760613 HEMMERT János Szegedi KSC 4:11:32 15 +0:11:58
16. 35 HUN19791005 LENGYEL Gábor Kommuna-org 4:11:32 16 +0:11:58
17. 40 HUN19820209 ISPÁNKI Balázs Postás SE 4:11:32 17 +0:11:58
18. 49 HUN19740724 KISKÓ Gábor Atlantis Casino KSE 4:11:32 18 +0:11:58
19. 12 HUN19661018 HEGYMEGI István Atlantis Casino KSE 4:11:32 19 +0:11:58
20. 15 HUN19720110 SZABÓ Tamás Atlantis Casino KSE 4:11:45 20 +0:12:11
21. 1 HUN19800410 MADARAS Zoltán Betonexpressz 2000 - Limonta 4:11:56 21 +0:12:22
22. 4 HUN19780122 GARAMSZEGI László Betonexpressz 2000 - Limonta 4:12:07 22 +0:12:33
23. 21 HUN19750828 BERKESI András FTC Merida ReVO2lution 4:12:17 23 +0:12:43
24. 48 HUN19810306 KISS Gergely Tusnad Cycling Team 4:12:17 24 +0:12:43
25. 24 HUN19780404 MÜLLNER Zoltán FTC Merida ReVO2lution 4:12:17 25 +0:12:43
26. 5 HUN19780408 IVANICS Gergely Betonexpressz 2000 - Limonta 4:12:17 26 +0:12:43
27. 19 HUN19841227 KUSZTOR Péter Atlas-Romer\'s Haus Bäckerei 4:13:06 27 +0:13:32
28. 9 HUN19790803 NAGY Gyula Alföld KSE 4:27:09 28 +0:27:35
29. 31 HUN19800806 TÓTH Attila Go Fast-Bike Express DNF 29
30. 32 HUN19820924 VIZER Barnabás Go Fast-Bike Express DNF 30
31. 37 HUN19860611 PANKÁSZ Imre Pécsi Junior DNF 31
32. 38 HUN19830323 CSER Gábor P-Nivó CMH Team DNF 32
33. 39 HUN19700830 HREBLAY Jenő P-Nivó CMH Team DNF 33
34. 30 HUN19780310 PÉK Gyula Go Fast-Bike Express DNF 34
35. 23 HUN19710911 MERŐ Csaba FTC Merida ReVO2lution DNF 35
36. 45 HUN19801112 LENGYEL Tamás Tusnad Cycling Team DNF 36
37. 10 HUN19850930 VERINKA Tamás Alföld KSE DNF 37
38. 11 HUN19840610 FEKETE Dániel Atlantis Casino KSE DNF 38
39. 29 HUN19820508 CSER Gábor PCCC DNF 39
40. 14 HUN19820302 PÉCELI Pál Atlantis Casino KSE DNS 40
41. 17 HUN19771107 TÖRÖK Zoltán Atlantis Casino KSE DNS 41
42. 20 HUN19861210 BALOGH Dávid Csepel SZSC DNS 42
43. 33 HUN19730605 BALOGH Csaba Kommuna-org DNS 43
44. 34 HUN19760418 KÓNYA Tamás Kommuna-org DNS 44
45. 36 HUN19781218 ÖRDÖG Krisztián Kommuna-org DNS 45
46. 41 HUN19711114 HROTKÓ Csaba Siófoki KSC DNS 46

Nevezett/Entered: 46
Indult/Started: 39
Limiten belül/Arrived inside limit: 00
Érkezett/Arrived: 28
Kizárva/Disqualified: 0


Kincsesbánya, 2009.06.28

FTC Merida ReVO2lution Csapatbemutató

Tegnap szerény keretek között, még annál is szerényebb érdeklődő-számmal, de a szokásos jó hangulatban lezajlott a hivatalos csapatbemutatónk a Pálvölgyi-barlangnál.
A cikk sok helyen megjelent, legtöbbjük egyforma, azonban a Nemzeti Sport cikkjében van egy ilyen sor: "A munkát Stefan Kramer szakosztályelnök, Bodnár József igazgató és Hóbor Lajos vezetőedző – mindhárman az FTC egykori kerékpárosai – irányítja." - hahaha. A 3 névből csak Hóbor Lajos az, aki végez munkát, a másik két embert még csak nem is láttam életemben..

http://www.telesport.hu/Hirek/2009/06/18/18/Bemutatkozott_az_FTC_Merida.aspx
http://bikemag.hu/magazin/hirek/bemutatkozott-az-ftc-merida-revo2lution-csapata
http://bringahirado.hu/cikk-bringa-fradi_bemutato_a_palvolgyi_barlangban_-23916
http://www.nemzetisport.hu/kerekpar/kerekpar-bemutatkozott-az-ftc-merida-bringas-csapata-241979.html

Egy 5 napos verseny története - KTK összefoglaló

Mielőtt kronológiai sorrendben végigmennénk az eseményeken, muszáj megint írnom egy hosszabb bevezetőt, mert tudom, hogy nem csak kerékpárosok olvassák a blogomat :-). Azt hiszem boncoltam már, hogy milyen rohadt nehéz, kegyetlenül brutális, de mégis gyönyörű sport a kerékpározás - azonban erre megint vissza kell egy kicsit térnem, tekintve hogy életem első 5 napos versenyén vettem részt (eddig a leghosszabb verseny, amin mentem, 3 szakaszos volt) és átéltem pár olyan dolgot, ami így, harmadik versenyzői szezonomban is az újdonság erejével hatott illetve hazai - vagy bármilyen helyi amatőr versenyen induló lelkes amatőr (vagy akár kritérium-profi) számára is ismeretlen. A Kassa-Tátra-Kassa ugyan nem UCI rangú verseny, azonban ez a színvonalt semmiképpen nem minősíti, ugyanis ez a verseny jelenleg komolyabbra fejlődött a szlovákok saját körversenyénél is. A 2007-es mezőny ehhez képest légyfing volt - idén olyan emberek/csapatok voltak a mezőnyben, akik nem szarral gurítanak, 1.1-, 2.1 versenyeken is eredményesek, pl. Ivan Stevic, akit szerb létére leigazolt a Toyota-United USA csapat és nyert pl. Tour of Giorgia szakaszt, ami az egyik legnagyobb presztízsű többnapos verseny Amerikában. Voltak erős cseh csapatok, mint a PSK-Whirlpool, Sparta Praha, Weltour, DT Specialized, a kőkemény szlovénok, a Sava Kranj, ukrán válogatott és a DHL-Author Lengyelországból - csak hogy párat említsek.
Egy ilyen mezőnyben mindenki tud biciklizni, úgyhogy szerencsére olyasmitől nem kell tartani, mint ami velem a múlt hétvégén történt - itt muszáj is tudni, ugyanis a lefeléken 88-90 km/h elég sűrűn fordult elő, iszonyú fos, kátyús, lyukacsos utakon is 70-80-nal, manőverezve, ugratva menni, szélezésnél a bal oldalon félreállt autókat kikerülni, síneken bukás nélkül átkelni. A kerékpársport egyik fele, hogy az iszonyú durva igénybevétel ráadásul sokáig tart, 4-5 órás szakaszon sík esetén max. a mezőnyben lehet valamennyire spórolni, azonban a hegyeken nem, kőkeményen kell küldeni, sokszor fordul elő, hogy úgy érzed, nem bírod tovább, de valahogy mégis kibírod, de az is lehet, hogy egy adott pillanatban elfogy a "souffle", a sor végére kerülsz, jó esetben hátracsorogsz pár autónyit karavánba (ugyanis a mezőnyt általában min. 15 autó kíséri), felveszel esetleg egy kulacsot a kísérőautódból aztán felszívod magad és autónként szépen visszaugrasz a mezőnyre.
Valami idióta már megint vette a fáradtságot, hogy beírjon egy kommentet ide nekem, gondolom ugyanaz, aki a fradi site-on nokedli néven irogatott, a stílusból ítélve, meg a rossz helyesírásából (pl. "dobálóz" 1 z-vel) - muszáj volt egyből beszólni, hogy én csak ne dobálózzak az amatőr kifejezéssel, mintha valami nagy profi lennék - sajnos agya nem volt elég hozzá, hogy összeálljon, amit a betűk és a mondatok jelentenek, egy szóval nem mondtam ugyanis, hogy én "mekkora profi" vagyok, azt ecseteltem, hogy amíg az ember csak amatőr környezetben versenyzik, elképzelése sincs, hogy mennyire más egy profi verseny, ahol a dögsoron van olyan tempo, mint amatőr versenyen elmenésben, ahol megállás csak nagyon ritkán van és rövid ideig, támadások minden pillanatban, óvatos lejtmenet vagy kényelmes felfelé pedig soha. Mennyivel jobb lenne, ha az ilyen barmok csendben lennének, de legalább ne olvassa akkor a blogomat és főleg ne szóljon hozzá ostobaságot. Kár, hogy túl érzékeny vagyok és már most ez a 3 perc, is túl sok volt, amit arre fordítottam, hogy ezt megemlítsem.
Visszatérve oda, amiről ez a bejegyzés eredetileg szól, kezdjük az első szakasszal. Kassáról egyenesen átmentünk Magyarországra, hatalmas hátszélben 55-60-as tempóval, aztán egy bal kanyarral letértünk a főútról és egy kegyetlen kátyús borzalman megkezdődött a szélezés, ami szinte egybefolyt a kékedi első hegyi hajrával, tehát sikerült már azt jó fáradtan megkezdeni, mivel a szélezésnél hogy, hogynem már megint a sor utolsó negyedében voltam. A hegy előtt már elkezdett emelkedni az út és az egyik kanyarban volt egy bukás, emiatt még jobban belassult a mezőny vége. Ez a 20 perces epizód a hegytetőig 335 W NP volt. A hegy tetejére szépen összegyűltünk 25-30-an, többek között a fél ukrán válogatott, úgyhogy gondoltam, nekem ez a sor tökéletesen megfelel, ezekkel már vígan hazaérek nem túl nagy hátránnyal - alig hogy ezen elgondokoztam, jött egy kisebb meredek emelkedő és a láncom kiesett a nagytányér mellé, ráadásul beszorult a lánctányéron lévő bütyök és a hajtókar közé. Mire visszaraktam, természetesen elment a sor az orrom előtt. Fél órán át üldöztem őket, karnyújtásnyira voltak, azonban a dombtetők után úgy belendültek, mivel sokan voltak, hogy esélyem nem volt egyedül felérni. Már majdnem újra Szlovákiában voltam, amikor utolért 6 fő, legalább a hátralévő pofaszeles részen nem kellett egyedül mennem, a 27 percet azonban már az első szakaszon bekaptam.. 260 TSS, 262 W NP, 3:36, 127 km.
Második szakasz: Kassáról Ótátrafüredre vitt az útunk, helyenként hasonlított a 2007-es első szakaszra. Mindjárt Kassáról kiérve az a rettenetes emelkedő, ami azonnal megrostálta a mezőnyt, naná, hogy megint hátulról kezdtem, leszakadtam a főmezőnyről, majd egy 15 fős (később kb. 6-ra redukálódott) kis grupettoval talpaltuk végig ezt a kőkemény szakaszt, pihenés egy perc sem volt, mert végig forogtunk. Ezen a szakaszon annyira kinfingtam, hogy enni alig bírtam utána, azt hittem másnap lapáton fognak összeszedni - ez volt a verseny legnehezebb napja számomra, ezután már egyre jobban éreztem magam. Amikor a Tátrát megláttuk, az nagyon üdítő látvány volt. Szerencsére nem Poprad felől mentünk fel, hanem jobbról, egy kiméletesebb, de végül igen sokáig húzódó emelkedőn. A végén már a Zolival ketten bicajoztunk minden mindegy alapon, ezen a napon is tetemes hátrányt gyűjtöttem be. 5:28, 167 km, 303 TSS, 231 W NP, 2500 méter szintkülönbség.
Harmadik szakasz: ez volt az a nap, amikor nagyon elcsodálkoztam, hogy az emberi szervezetet mennyire ki lehet fingatni és mégis képes magához térni egy nap alatt. Minden bizonnyal a többiek által is megmosolygott, "túlságosan komolyan vett" "recovery protocol"-omnak köszönhető, hogy így összeraktam magam a második szakasz kinfingása után. Sok evés, aminósavak, citrullin-malát, béta-alanin turmix, vitaminok, antioxidánsok, min. 3 önmasszázs, felpolcolt láb, stimulátor lazítóprogram és maximális pihenésmennyiség - mind hozzájárultak, hogy a harmadik szakaszon, ami Ótátrafüredről indult és ugyanoda tért vissza Lengyelország érintésével, egészen jól mozogtam és az utolsó 5 km-ig tartottam magam a mezőnyben, ott aztán visszacsúsztam a kocsisorra, de ezután már csak a 2007-es időfutamról megismert durva hegyibefutó volt hátra, ahol már mindenki egyesével ment. Rajt után azonnal elkezdett esni az eső, de szerencsére nem úgy, mint 2007-ben, tulajdonképpen még frissítő is volt. Volt a szakaszon egy igen meredek rövid emelkedő, emlékezetből a 20%-hoz közelített, majdnem Adorján út kaliber - itt körülöttem volt az összes csapattársam, láttam őket is rendesen szenvedni, a Viktor pl. úgy sípolt, hogy ilyet még sosem hallottam :-) Ezen a napon mindössze 8 percet szedtem össze, nagyon forgott a lábam, kezdtem ráérezni, hogyan kímélhetem az izmaimat, mikor jövök ki jobban úgy, ha kiállok a nyeregből, vagy ha nagy fordulaton kiállva bekezdek egy rövid meredek emelkedőt. 260 TSS, 266 W NP (!!!) 120 km, 870 méter szint.
Negyedik szakasz: visszatérés Kassára. Direkt felhívták a figyelmemet, hogy a rajtnál nagyon figyeljek, mert alaposan el fogunk indulni lefelé és tavaly a Viktor a rajtnál leszakadt - ez valóban így történt, 2 perccel rajt után a széles Poprád felé vezető úton 85-90 km/h-val mentünk. Popradnál megkezdődött egy brutális szélezés, iszonyúan megnyúlt a mezőny aztán szét is szakadt. Előttem valamennyivel megszakadt a sor, de pár emberrel sikerült ott még összerázódni, így alakult ki az kb. 15 fős grupetto, akikkel elég jó tempóban végiglöktük ezt a szakaszt, de mivel mindenki kivette a részét a munkából, ezen a napon nem fáradtam el különösképp, ebből adódhat, hogy az 5. szakaszon sikerült ismét nagyobb wattokat produkálni azok után, hogy az első 4 napon folyamatosan csökkentek az értékek, a 20 perces átlagok kb. 10 wattal naponta. 4:34, 274 TSS, 167 km, 261 W NP.
5. szakasz, a vége: Kassa mellett, a második szakaszon kivezető útról kanyarodtunk fel egy keskeny erdei útra és itt kellett 9 hegyi kört megtenni. Az első kört már megint úgy meghúzták, hogy nagyon sok embernek rosszul esett, nem csak nekem, többek között a Szoba is sípolt, hogy "nem bííírom". A második körben még csak a kocsisorra csúsztam vissza kb. 3 autóval, azonban a mögöttem jövő 4 ember inkább megadta magát, így nem tudtunk közös erővel visszakepeszteni a mezőnyre - innentől egy 6 fős grupettóval rázódtunk össze és bajtársiasan végigkelepeltük a hátralévő köröket, elég jó tempóban, rendesen forogtunk. Az utolsó körben a befutó másfelé volt, mint az addigi körök, jobbra feltereltek minket, 1 körünk még lett volna, de a mezőny eleje ekkor már csak fél körre volt tőlünk, így minket már leállítottak és az eredménylistán 10 percet hozzáadtak az különbséghez - így sikerült még 19 percet beszedni az utolsó szakaszon. 114 indulóból a 86. helyen végeztem, 2 óra hátránnyal. Őszintén szólva valamivel jobbra számítottam, úgy a 60-70. hely környékére, dehát az első 2 napon sajnos egyből hatalmas hátrányt szereztem, hovatovább a mezőny sokkal erősebb volt, mint 2007-ben. A többiekkel azon humorizáltunk tegnap, hogy én lettek a 4. legjobb magyar :-) 1 hellyel csúsztam le a dobogóról :-))) A csapatból heten indultunk, négyen fejeztük be. Mindent összevéve büszke vagyok rá, hogy végigcsináltam, különösképpen a második szakasz utáni kifingásom után, megint sokat tanultam, megtapasztaltam újfent, a hogy az emberi testet mennyire szét lehet hajtani és mégis képes helyrejönni, megtanultam nap mint nap összerakni magamat, hogy 300 TSS-es szakaszok után másnap megint ugyanannyit menjek. Jó érzés volt pl. hogy az 5. napra frissebben éreztem magam, mint pl. az első nap után, pedig a Viktor horkolt és ezért elég szarul aludtam. A verseny hete 755 km, 1456 TSS lett (az eddigi legkeményebb hetem 1100 TSS körül volt, tehát igen nagy a különbség) 16921 kJ energia! Hétfőn és kedden két nap alapos pihenőt tartottam, semmitevéssel.

Megérkezett az új team gép! Merida EVO Scultura 909 com 20

Végre így május vége felé megérkeztek a team bicajok. Meg kell, hogy mondjam, nagyon tetszik! Ismét szép fehér alapú bicajom van, ami nagyon menő és nemes, brutál nagy csövekből, nanotechnológiás karbon, 900 g alatti váz, 280 grammos villa, szép az egész. Meglepetés pozitívum, hogy a gyári randa FSA stucni és kormány (ami ugyan K-Force karbon kormány volt) kaptunk az új Ritchey wet white főstricis stucniból és kormányból, ami nekem amúgy is baromira tetszett! A Dura Ace karbon kerekeket, amivel a bringa érkezett, azonnal új állapotban eladásra bocsájtom, helyette bekerült a Lew/Reynolds kerékszettem, a gép így most UCI legal limit körül mozog súlyban. A wattmérő átrakásához szervízre van szükségem, és ma, szombaton már nem tudták megoldani, ennek ellenére úgy döntöttem, hogy holnap a Kínok Kínján az új géppel indulok - az átmozgató edzést ma még a Felt-tel mentem, igen jól ment, szaladtak a wattok, összerakás után pedig lementem kipróbálni az új gépet - ***szott jó! Csodálatosan siklik, nagyon szalad, kényelmes, jól irányítható és olyan könnyű, mintha semmi nem lenne alattam.
Remélem jó döntés volt az új gépet választani holnapra és meg is lesz az eredmény, amit szeretnék - az elején végezni, sajnos tudom, hogy jönnek betonosok is, pedig úgy érzem, főleg a csapat támogatásával, hogy képes lennék megnyerni a versenyt. Meglátjuk, mit hoz a holnap!

Banja Luka - Belgrád UCI 1.2 a hétvégén - deep into rettenet..

Sikerült az épp, hogy hazaérkezett, jetlages, nem túl kipihent állapotomban belekerülni a "csávába": be lettem nevezve péntektől vasárnapig 3 szerb versenyre. Öten megyünk a csapatból, a "legbevállalósabbak" - ugyanis a fő attrakció a szombati Banja Luka - Belgrád verseny lesz, ami egy 150 km-es UCI 1.2 kategóriájú verseny és tavaly "csak" 47.5 km/h volt az átlag.. Jujj. Összerezdülök, de hirtelen. Ma alaposan megdolgozta a lábaimat a Vaskó Bori, remélem végleg elmúlik a nehéz láb holnapra - már most jobb. Most még egy jeges fürdő, és ha marad idő, egy kis mézpakolás...Reggel 5:40-kor indulás - de beteg..

A sorssal szemben (folytonazakurvabiciglizés)

Nagyjából 1 évvel ezelőtt már elkezdtem írni egy összefoglalót a kerékpársportban intenzíven eltöltött 2007-es évről, de az iromány félbemaradt - most azonban nekiállok megint, és megpróbálom összefoglalni, mi történt idén a közel 800 óra alatt, amit edzésre fordítottam.

Először is, mi ez a főleg magyarok számára megítélhetetlen, furcsa sport, amiről a legtöbben alig tudnak valamit, pedig majdnem minden családban van legalább egy bicikli, egy sűrűn előfordulő, szabadidős tevékenységre használt eszköz? A futás és az úszás mellett talán a legkönnyebben elérhető sportolási lehetőség - természetesen a versenyzésre alkalmas gépeket nem soroljuk a könnyen elérhetők közé. Nade mi a jó abban, amikor azok a vékony színes lycraruhás emberek órákon keresztül tekernek és "nem történik semmi"??? Milyen elvetemült, monoton, furcsa sportág ez? Amikor a '93 környékén véletlenül először láttam a Eurosporton országúti közvetítést, pontosabban egy időfutamot és "űrruhába" öltözött, furcsa kinézetű bicajokon, furcsa sisakot viselő sportolókat láttam, nekem is az jutott eszembe, hogy "hű de elvetemült".

A kerékpározás valóban "elvetemült", kirohadt nehéz, időigényes de csodálatos sport. Tisztában vagyok vele, hogy a sportolók nagyrésze, főleg gondolom az állóképességi sportolók, mind a saját sportjukat tartják a legnehezebbnek - szerintem a kerékpározás a legnehezebb sportágak egyike - természetesen sikerült megtalálnom magamnak ezt, hiszen nincs amúgy is elég kihívás az életemben, muszáj volt hatalmas lemaradással belevetnem magamat egy olyan cél elérésbe, ami teljesen ellentmond a józan észnek, ráadásul megint a sorssal ellenkezem.

30 éves kor körül nem sokan vágnak bele versenysportba, főleg nem egy maximális kardiovaszkuláris igénybevételt jelentő sportba, aminek hatalmas tömegbázisa van, nem férfi aerobik, vagy női box. Nem kajak, kenu vagy vizilabda, amik bár kemény sportok és olyan szuper jók vagyunk benne, nem profi sportok, nem olyan számottevő sportok világszinten, mint pl. a kerékpár, aminek a rettenetes sok botrány ellenére még mindig iszonyú sok ember követ figyelemmel.

Mitől nehéz egy sport? Nemrég láttam egy oldalt, ahol szakértők pontoztak sportágakat, az alapján, hogy mennyi különböző kvalitás szükséges az eredményességhez - ezen a listán a box lett az első (a legnehezebb sport), a bringa a lista első negyedében volt, sok pontot vesztett, mivel pl. a kéz-szem koordináció igényessége nem magas és túlzott hajlékonyságot sem igényel például.

A legtöbb embernek a bokszról az ugrik be, hogy "kemény" - szerintem is az. Sokat edzenek, jó az aerob kondijuk, aztán szétverik egymást, de: egy bokszmeccs rövid intenzív erőkifejtés, menetek közti pihenővel.

A kerékpározáson kívül nem igazán van olyan sport, ahol ennyi, nehezen fejleszthető kvalitásban kell jónak lenni:

- kell egy rettenetesen durva, megdönthetetlen állóképesség - mivel a verseny, amire az ember készül, még hazai amatőr szinten is min. 3 óra, profi szinten 6 óra...maradt vetélytárs?? Foci: 90 perc, sífutás 1-2 óra, maratonfutás 2-3 óra, az úszás rövid, atlétika rövid..

- kell erő - bár bizonyos kutatások szerint nem sok. Véleményem szerint azonban mégis kell erő. Én vagyok rá a tipikus példa, aki a többiekhez képest sokkal alacsonyabb aerob kondicióval érkeztem a sportba, mégis tudtam profitálni már a kezdetben is az izomerőmből. Meredek emelkedőn könnyebb áttétel híján, vagy egyáltalán nagyobb áttétel használata közepes fordulatnál bizony kell az izomerő, nembeszélve a megindulásokról, sprintekről - a gyors és lassú rostok az izmokban már egy másik kérdés, az inkább genetikai tényező. A "teljesítmény", mint ahogy a neve is mutatja, a legkritikusabb tényező a kerékpáros eredményességében, ez pedig az erő és az elmozdulás szorzata. Ahogy a Kraftwerk tagok nyilatkozták egyszer: "A kerékpározás az "Ember-gépezet" tökéletes manifesztációja."

Az ember egy mechanikus eszközt hajt, melynek ő maga a motorja. A rendszer két tagja együtt működik, ettől halad a kerékpár, pontosan úgy működik, mint egy motor, csak itt az ember a saját motorjával hajtja a mechanikus alkatrészeket, ugyanúgy teljesítményt ad le, mint egy benzinmotor az autóban, csak ezt a kardiovaszkuláris rendszer táplálja és az izmok hajtják.

- sebesség/gyorsaság: egyszerű hazai amatőr versenyeken, dombos terepen is van min. 39 km/h átlag 3 órára. Ez a valóságban azt jelenti, hogy síkon 45-50-ekkel van tépés,nem túl meredek emelkedőkre simán 30-cal felszaladás, lefeléken 75-90.

Az edzés szempontjából két dolog lényeges itt:

1. Nap mint nap autók között, országútakon, városban közlekedsz nagy sebességgel, amiről az embereknek fogalmok nincs, mert azt hiszik, 15-20szal mész. Ez okozza a balesetek nagyrészét.

2. A "gyorsaság" edzés szempotjából azt jelenti, hogy a pedálokat könnyedén forgatod nagy sebességgel, pl: 110+ RPM - ez egy külön kvalitás, amit külön kell edzeni, még egy összetevője a kerékpáros teljesítményének, többek között a jó gyorsulás, a sprint a "gyors" emberek doménje.

Mindezeken felül, kell tudni bringázni! Talán egyszerűen hangzik, de bolyban haladni 50-nel, minden rezdülésre reagálni, bukásokat elkerülni, kanyarodni, lefelékben 90-nel tépni, pár centire "tenni a kereket" az előtted menőre, vasúti átkelőn, úthibákon, átfolyásokon verseny közben átkelni, amikor nem lehet lelassítani, nem olyan egyszerű ám.. a mindennapi közlekedést edzés közben a városon áthaladáskor, országútakon, anyázást az autósokkal még nem is említettem.

A '94-ben a hirtelen indult rövid (elvileg igéretes) kerékpáros "pályafutásom" hirtelen végetérése egy ma már nevetségesnek hangzó ok miatt (ami akkoriban igenis komoly ok volt) próbált először eltéríténi attól, hogy kerékpárversenyzéssel foglalkozzam. 2 évvel később újból vettem egy bicajt, azzal a hátsó szándékkal, hogy esetleg újra elkezdem, de előbb szerettem volna haszonra szert tenni, így eladtam a bicajt drágábban, amit aznap kiloptak a kereskedésből, így hónapokig kellett várnom a pénzemre.

Újabb 6 év telt el, amikor Miamiban voltam látogatóban Aranyapánál, és a mobilitási problémák rákényszerítettek egy walmartos Huffy kerékpárra, amivel hetente kb. 4x letekretem Miami Beachre, ami kb. 25 km-es utat jelentett. Innentől kezdődött az új időszámítás, akkor fedeztem fel újra a bicajozás élvezetét, gondolkozni kezdtem bicajvásárláson, sőt már versenyzésen is..4 év tinglitangli következett, amíg elkezdtem valamennyire struktúráltan bicajozni, ezalatt az edzőtermet és a gyúrást sosem hagytam el. Ma már tudom, hogyha azokban az években máshogy edzem, egészen máshol tartanék, de ezen felesleges is gondolkozni, mert az egyben azt is jelenti, hogy azok az évek szintén rettentő sok energiabefektetéssel teltek volna el.

Az idei év a második szezonom volt - a tavalyi és az idei év egy teljesen más kategória, mindkét évet végigversenyeztem, 2007-ben 650 órát, idén pedig majdnem 800at töltöttem edzéssel, ezek az évek semmiben nem hasonlíthatóak a korábbiakhoz, sem intenzitás, se volumen tekintetében.

Tavaly télen elkövettem azt a hibát, amit idén már nem fogok, nevezetesen a téli leeresztést. Gyenge és kevés edzés novemberben, decemberben és január elején, aztán hirtelen kapkodás, hogy hoppá, hamarosan indulnak a versenyek, és egész szezonban futhatok a hiányos felkészélülés után. Ennek az eredménye egy teljesen kusza és erősen kísérleti szezon lett. Januárban kezdtem el edzeni (ha a heti 6-8 órát annak lehet nevezni) és relatív jó erőben voltam a többiekhez képest. Mivel akkor még én is azt hittem, hogy télen nem szabad intenzíven menni egy percet sem, ezért a szervezetemnek nem sok fogalma volt arról október óta, hogy milyen pl. VO2max-on dolgozni.

Február közepén kimentem Amerikába, ahol az új bicaj, cipő stb. várt, és buzgón belevetettem magam az edzésekbe. Szuperül éreztem magam, és nagyon erősnek, a minimális alapommal hirtelen versenytempójú közös ride-ok, és minden emelkedőt megverető nagy intenzítású edzések következtek heteken keresztül. Itt vettem részt a szezon első két versenyén is, amelyeken bár jó esélyeim voltak, az elsőn váltópróbléma miatt a 18. helyen végeztem, a második egy kritérium volt, ahol az utolsó előtti körben sikerült lelukadnom, pedig 2 körön voltam hajrán és egyet vittem is. A negyedik amerikai hét környékén elkezdtem fáradni, 5 hét után hazaérkeztem és a szokásos jet-lag szenvedés illetve a felgyülemlett fáradtság kiütött rajtam és rettenetes 2 hónap következett. Áprilisban végigszenvedtem a szezon első versenyeit, minden nehéz volt, végig sem bírtam menni a mezőny elején szinte. Májusban elkezdtem depressziózni, nehéz helyzetbe kerültem, a kiutat és kérdéseimre a választ senki nem tudta, pedig sok ember véleményét kikértem. Nem bírtam felfogni, hogy lehet az, hogy kőkeményen edzek, keményebben, mint edzőpartnereim, azonban a versenyekre fáradtan, önbizalom nélkül és szétesetten érkezem és természetesen az eredményeim szarok.

Elkezdtem a szakirodalmat és tudományt bújni, hogy mindent megértsek és összeálljon a kép. Rövidesen rájöttem, hogy valószínüleg túledzett vagyok, ill. pontosabban "overreached", ami egy hasonló fogalom, csak akut és nem krónikus.

A legnagyobb dilemmába kerültem, ami előfordulhat a szezon beindultával: edzzek kevesebbet, hogy kiheverjem a fáradtságot, megrizikózva ezzel, hogy lelassul a fejlődésem és nemhogy felzárkózni nem fogok, de mégjobban elmaradok a többiektől - vagy edzzek tovább, ahogy elterveztem, heti 2-3 olyan kemény edzést, amire Zoli barátom azt mondta, hogy még ő sem tudná végigcsinálni és ezek után induljak el hétvégenként 1 versenyen is? Mire májusra kezdtem egy kicsit jobban összeszedni magamat és már lett volna reális esély arra, hogy elfogadhatóbb helyen végezzek, akkor jött pár olyan pofon, amire nagyon nem volt szükség:

A Kínok Kínján az első 10 km-en hatalmas bukás, amit ugyan szerencsésen kikerültem, lelassításnál hátulról belémcsúsztak, ezáltal elferdült a váltóm és a 10-es fogaskoszorúból kb. csak a 17-12-ig tudtam használni. A bukásnál a mezőny eleje azonnal megindult, 5 további emberrel kb. 25 percig bőven VO2maxon vagy 190 körül kepesztettem, hogy felérjünk az elejére. Azt hittem végre kifújhatom magamat, akkor vettem csak észre a váltóproblémát. Kőkemény áttételeket döngölve egy 20 fős bollyal együtt érkeztem a Vaskapu aljába, ahonnan még mindig megjöhettem volna az első 10ben, mivel ez a pálya nekem fekszik. Itt már annyira görcsöltem a kemény áttételen hajtás miatt, hogy 2x vigyázzba állt a lábam. A Vaskapu aljában magamra is maradtam, sőt az erősen redukált áttételezés miatt alig bírtam felrángatni magam a tetőre.

A következő balul sikerült verseny, ami egyben a szezon legnagyobb mélypontját is jelentette, a Tour De Pelso volt. A verseny előtti csütörtökön voltam a TF-en egy ún. arteriográf -érvizsgálaton, ami az érfalak rugalmasságát mérve megmutatta, hogy erősen le van terhelve az érrendszerem. Készült továbbá egy CK (creatin kinase) enzim-szint mérés, mely 2 igen durva edzésnap után nem meglepően közel 1000-es értéket mutatott (a "normális" érték 200 körül van) - tulajdonképpen a vizsgálatot végző szakember győzött meg végképp arról, hogy túl keményen edzek. A hétvégi versenyzést nem javasolta, véleménye szerint akkori állapotomban 80%, hogy lesérülnék. Ezt a tanácsát természetesen nem fogadtam meg, és hétvégén lementünk a Balatonra.

Ebben az időszakban legalább már edzéseken képes voltam a többiekhez hasonló formát produkálni, de valahogy a versenyekre ez mindig elszállt. Ugyan egy nappal előbb leutaztunk Siófokra, hogy pihenten indulhassunk, reggel 5kor a Zoli a szöszmötölésével olyan sikeresen felcseszett, hogy sikerült megint a lehető leggyűlöletesebb, kialvatlan, remegős állapotban indulnom - ez az az állapot, amikor mindig szarul megyek..

Ettől függetlenül nagyobb probléma nem lett volna, és az elejével megérkeztem volna (volna), ha nem lett "volna" Keszthely után a frissítéses atrocitás.

Eddig egyszer indultam a Pelso-n, de a többiektől is tudom, hogy szinte mindig Keszthely után van elmenés, ami kb. a táv felénél, 100 km-nél van - ez most sem volt másképp. Sikerült az elszomjazástól való félelmem miatt addig erősködnöm egy buszból kiadott buborékos(!) ásványvízért - amit erősen megnehezített az a rettenetes kakaszínű zoknis szőröslábú borzasztó gyerek, aki majdnem beesett a busz alá, miközben balszélről beerőlködte magát vízért (mert hogy még ilyen emberek is ott tülekedtek a mezőnyben akkor) - míg végül egy pillanat alatt több száz méteres űr tátongott köztünk és a mezőny eleje között. Legalább nem egyedül voltam balfasz, mert a Szoba még hátrébb volt, neki egy kicsit megörültem, azonban hiába kepesztettünk kb. 15 km-t hogy felérjünk, miközben rajtunk lobogtak 0 métert sem vezetve a szörnyebbnél szörnyebb gyerekek, ez sajnos nem sikerült. A verseny hátralévő részét azután, hogy harmadik probálkozásra sikerült leráznunk a kb. 20 db semmirekellőt, akik rajtunk lógtak, hárman tettük meg. Az élbolyból valami technikai probléma miatt leszakadó "Rettegett Iván", Botond nevű csapattársunk csatlakozott hozzánk, aki szegény valószínűleg véletlenül kerékpár- és alkatrésztuning közben az agyából is kikönnyített egy darabot, ettől függetlenül jó indulatú gyerek, a szezon elején a semmiből került elő és meglepően erős volt, aztán eltűnt a ködben, utoljára a Mátra körön láttam, ahol az elején a felfelében bukott.

Számomra az a 100 km amit hárman tettünk meg, rettenetes szenvedés volt. Bokszoltam a bicajon, enni, inni alig bírtam (nem is nagyon volt mit), többször az eléhezés szélére kerültem és próbáltam minimálisat vezetni, egyértelműen én szenvedtem a legjobban hármunk közül és ez volt az, ami még jobban elkeserített, azon túl, hogy balfasz módon szakadtunk le az elejéről. A nap és a hétvége hátralévő részét igen depressziósan töltöttem, hisztiztem a többieknek, elhangzott az is, hogy abbahagyom, mert ennek így semmi értelme, 35-ik helyen beérkezni és minden versenyen szívni ennyi edzésmunka elvégzése után. A többiek rendesek voltak, próbáltak vígasztalgatni, a Vasi és a Gyuri elmesélték pl. hogy nekik 10 évig tartott, mire egyáltalán a mezőny első felébe verekedték magukat (kis túlzással élve szerintem).

Szerencsére erőt vettem magamon, a "nagy pihenő" 3 napig tartott, aztán jól emlékszem arra a csütörtöki hosszú és nehéz motoros edzésre, amikor továbbra is szenvedtem, görcsölt a vádlim, mivel előző nap sokat szaunáztam, viszont legalább a Buruczki Szilárdot sikerült levennem az egyik dombon.

Innentől pár hét alatt pozitív irányba mozdultak el a dolgok, majd június elején a Giant kupán már a dobogó harmadik helyére is felállhattam. "Lábon mentem" ki a gyömrői versenyre, minden különösebb feszültség nélkül. Nem számítottam semmire. A verseny fordítós volt, tehát oda-vissza, aminek az első fele szinte azzal telt el, hogy felérjek a sor elejére, mert a rajtnál akkora volt a tülekedés, hogy már ott hátraszorultam. Nagyon sok energiát pazaroltam el a verseny első felében, hiszen már az első kb. negyed óra 190es pulzuson zajlott, ennek ellenére a fordító után úgy éreztem, hogy itt ma lehet valami. Hiába fárasztottam magam, a lábaim mégis elnyűhetetlennek tűntek, semmi savasodás. Hamarosan következett egy domb, ahol a Szoba megrántotta a sort, ez mindenkinek rosszul esett, én viszont könnyedén felgurultam és azzal a rendülettel tovább is mentem - így alakult ki az "elmenés".

Csatlakozott hozzám a "fiatal tehetség", Simon Balázs. Egy pár kilométeren át ketten kepesztettünk és én majdnem feladtam, mert egy kisérőautó mögött láttam valami sisakot, azt hittem, hogy elvetélt a szökésünk. Végül mégis továbbmentünk, hamarosan a Szoba és Berek nagy örömömre csatlakozott hozzánk, jóllehet hoztak magukkal még vagy két embert, többek között a csúnya és antipatikus, de erős "Fiúlányt". Ha jól emlékszem 6-an voltunk, és így tettük meg lánctalpazva a hátralévő kb. 40 km-t. 10 km-rel a cél előtt elindultam egyedül, talán ha akkor több az önbizalmam és jobban rákoncentrálok, hogy igenis tudom tartani azt a 183 körüli pulzust és nagy tempót - amitől akkor ott megijedtem, és azt hittem, hogy a próbálkozásom majd lefáraszt és leszakadok még a többiekről is - akkor egy nagyon szép és felemelő győzelmet aratok - 1 km után azonban, amikor a Fiúlány és a Simon Balázs nekiálltak megfogni engem, visszacsorogtam rájuk. A versenyt végül a Szoba nyerte abszolútban, aki az utolsó pár kilin egy ugyanilyen szóló elgurulást produkált, nekem csak a 3-ik hely maradt, abszolútban 5-ik, mivel ügyesen hagytam, hogy ketten még lesprinteljenek.

Pár héttel később partnerek híján elmentem egyedül Balassagyarmatra, hogy az ominózus Aranycsengő kupát megnyerjem - vagy legalábbis dobogón végezzek.

A szépséges és nagy kupa, ami életem első kupája lehetett volna, sajnos másé lett, annak ellenére, hogy ott aznap egyértelműen én voltam a legerősebb. A mindössze 40 km-es rövid versenyen 20 km-nél a hegy aljában sikerült ledefektelnem - kiséret és pótkerék híján fel kellett adnom - beültem egy buszba, a célterületen pedig egy újabb keserű élményt próbáltam elpalástolni a meghatódós vendégszerető versenyszervező tata kolbászosszendvicseivel, majd a gyönyörű Cserhátból Balassagyarmatra való visszatekerés kárpótolt egy kicsit a balfaszságért.

Sok és meredek hullámvölggyel megtűzdelt életem azonban másnapra hirtelen felgurult egy kisebb dombtetőre. A félbemaradt szombati verseny az a fajta erőfeszítés, ami rövid, de intenzív és másnap jól tudok menni tőle, így hát minden komolyabb elvárás nélkül és kicsit kialvatlanul is, de elmentem a többiekkel Pécsre, pontosabban Beremendre, a Pécs kupa egyik fordulójára. "Fantasztikus" idő volt, ami nekem kedvez: kőkemény 34-35 fokos száraz meleg. A rajt/cél a beremendi strandnál igazán motiválóan hatott, hogy mihamarább letekerjük a távot és csobbanhassunk - ez elég jól sikerült, ugyanis a 120 km-es versenyt 2:57 alatt fejeztük be, ami mellesleg 4 db 30 kilis körből állt. Ennek ugyan örültem, mivel így remény volt "földön frissítésre", amit a Zoli csaja, az Ági hajtott volna végre, azonban nem sikerült ebből profitálnom. Már az első körben éreztem, hogy nagyon jól vagyok. Könnyedén mozogtam, szökési kísérleteket egyedül szereltem, több Pnívós "nagymenő" pl. szerintem akkor látott életében először, nem is értették, hogy mi a franc van, olimpikonunk is meghökkent pillantásokat vetett rám, hogy ki ez és mit keres itt. Végig a mezőny elején tekertem, talán 10 pozíciónál hátrébb nem is voltam a sorban - pedig bizony sor volt és tempó is, nem nagy bolyban való lötyögés. Egyedül az utolsó kör volt szenvedős, mert 120 km-en 34-35 fokban 2 kulacs az enyhén szólva kevés, féltem hogy tejesen ki fogok készülni, rázott is a hideg, azonban sikerült átvészelni, mégpedig úgy, hogy a vége előtt kb. 20 km-rel a megmaradt kb. 30 főtől is elszakadtunk még 8-an, ahol már csak én voltam "amatőr" és mivel a Szoba ott volt velem, megbeszéltük, hogy ezt már mindenképpen összehozzuk nekem - ez sikerült is, ráadasul úgy, hogy még az utolsó km-eken a célegyenes előtt több percig 203-as pulzuson mentem a szembeszélben, mégsem előzött már meg senki a lankás befutón.

Megszereztem életem első igazi kerékpáros győzelmét, komoly mezőnyben, erős ellenfelekkel szemben, Beremenden.

1 héttel később volt a Hosszútávú Magyar Bajnokság, a jó formám miatt többen vártak tőlem egy relativ jó helyezést, azonban sikerült olyan pocsékül aludnom a verseny előtti napon, hogy olyasmi állapotban keltem, mint tavaly a KTK első napján - tehát az az első kanyarban lefordulok és megyek inkább aludni állapot, oxigénhiányos, ásitozós.. Ezen a versenyen csak a "kemények" indultak, számszakilag 35 fő az elit mezőnyben.. Igen szép és igen hegyes pályán kellett 166 km-t megtenni, Sirok környékén... Nekem az első kör a szokásosnál sokkal rosszabbul esett, a másodikban már elnyúlt az arcom, a harmadik után pedig kiálltam. Ez nem sikerült. 12-en fejezték be limiten belül, nem lett volna rossz ott lenni, főleg az epikus befutó miatt annál a romvárnál, aminek a nevére nem emlékszem.

folyt. köv (vagy nem?)