Mielőtt kronológiai sorrendben végigmennénk az eseményeken, muszáj megint írnom egy hosszabb bevezetőt, mert tudom, hogy nem csak kerékpárosok olvassák a blogomat :-). Azt hiszem boncoltam már, hogy milyen rohadt nehéz, kegyetlenül brutális, de mégis gyönyörű sport a kerékpározás - azonban erre megint vissza kell egy kicsit térnem, tekintve hogy életem első 5 napos versenyén vettem részt (eddig a leghosszabb verseny, amin mentem, 3 szakaszos volt) és átéltem pár olyan dolgot, ami így, harmadik versenyzői szezonomban is az újdonság erejével hatott illetve hazai - vagy bármilyen helyi amatőr versenyen induló lelkes amatőr (vagy akár kritérium-profi) számára is ismeretlen. A Kassa-Tátra-Kassa ugyan nem UCI rangú verseny, azonban ez a színvonalt semmiképpen nem minősíti, ugyanis ez a verseny jelenleg komolyabbra fejlődött a szlovákok saját körversenyénél is. A 2007-es mezőny ehhez képest légyfing volt - idén olyan emberek/csapatok voltak a mezőnyben, akik nem szarral gurítanak, 1.1-, 2.1 versenyeken is eredményesek, pl. Ivan Stevic, akit szerb létére leigazolt a Toyota-United USA csapat és nyert pl. Tour of Giorgia szakaszt, ami az egyik legnagyobb presztízsű többnapos verseny Amerikában. Voltak erős cseh csapatok, mint a PSK-Whirlpool, Sparta Praha, Weltour, DT Specialized, a kőkemény szlovénok, a Sava Kranj, ukrán válogatott és a DHL-Author Lengyelországból - csak hogy párat említsek.
Egy ilyen mezőnyben mindenki tud biciklizni, úgyhogy szerencsére olyasmitől nem kell tartani, mint ami velem a múlt hétvégén történt - itt muszáj is tudni, ugyanis a lefeléken 88-90 km/h elég sűrűn fordult elő, iszonyú fos, kátyús, lyukacsos utakon is 70-80-nal, manőverezve, ugratva menni, szélezésnél a bal oldalon félreállt autókat kikerülni, síneken bukás nélkül átkelni. A kerékpársport egyik fele, hogy az iszonyú durva igénybevétel ráadásul sokáig tart, 4-5 órás szakaszon sík esetén max. a mezőnyben lehet valamennyire spórolni, azonban a hegyeken nem, kőkeményen kell küldeni, sokszor fordul elő, hogy úgy érzed, nem bírod tovább, de valahogy mégis kibírod, de az is lehet, hogy egy adott pillanatban elfogy a "souffle", a sor végére kerülsz, jó esetben hátracsorogsz pár autónyit karavánba (ugyanis a mezőnyt általában min. 15 autó kíséri), felveszel esetleg egy kulacsot a kísérőautódból aztán felszívod magad és autónként szépen visszaugrasz a mezőnyre.
Valami idióta már megint vette a fáradtságot, hogy beírjon egy kommentet ide nekem, gondolom ugyanaz, aki a fradi site-on nokedli néven irogatott, a stílusból ítélve, meg a rossz helyesírásából (pl. "dobálóz" 1 z-vel) - muszáj volt egyből beszólni, hogy én csak ne dobálózzak az amatőr kifejezéssel, mintha valami nagy profi lennék - sajnos agya nem volt elég hozzá, hogy összeálljon, amit a betűk és a mondatok jelentenek, egy szóval nem mondtam ugyanis, hogy én "mekkora profi" vagyok, azt ecseteltem, hogy amíg az ember csak amatőr környezetben versenyzik, elképzelése sincs, hogy mennyire más egy profi verseny, ahol a dögsoron van olyan tempo, mint amatőr versenyen elmenésben, ahol megállás csak nagyon ritkán van és rövid ideig, támadások minden pillanatban, óvatos lejtmenet vagy kényelmes felfelé pedig soha. Mennyivel jobb lenne, ha az ilyen barmok csendben lennének, de legalább ne olvassa akkor a blogomat és főleg ne szóljon hozzá ostobaságot. Kár, hogy túl érzékeny vagyok és már most ez a 3 perc, is túl sok volt, amit arre fordítottam, hogy ezt megemlítsem.
Visszatérve oda, amiről ez a bejegyzés eredetileg szól, kezdjük az első szakasszal. Kassáról egyenesen átmentünk Magyarországra, hatalmas hátszélben 55-60-as tempóval, aztán egy bal kanyarral letértünk a főútról és egy kegyetlen kátyús borzalman megkezdődött a szélezés, ami szinte egybefolyt a kékedi első hegyi hajrával, tehát sikerült már azt jó fáradtan megkezdeni, mivel a szélezésnél hogy, hogynem már megint a sor utolsó negyedében voltam. A hegy előtt már elkezdett emelkedni az út és az egyik kanyarban volt egy bukás, emiatt még jobban belassult a mezőny vége. Ez a 20 perces epizód a hegytetőig 335 W NP volt. A hegy tetejére szépen összegyűltünk 25-30-an, többek között a fél ukrán válogatott, úgyhogy gondoltam, nekem ez a sor tökéletesen megfelel, ezekkel már vígan hazaérek nem túl nagy hátránnyal - alig hogy ezen elgondokoztam, jött egy kisebb meredek emelkedő és a láncom kiesett a nagytányér mellé, ráadásul beszorult a lánctányéron lévő bütyök és a hajtókar közé. Mire visszaraktam, természetesen elment a sor az orrom előtt. Fél órán át üldöztem őket, karnyújtásnyira voltak, azonban a dombtetők után úgy belendültek, mivel sokan voltak, hogy esélyem nem volt egyedül felérni. Már majdnem újra Szlovákiában voltam, amikor utolért 6 fő, legalább a hátralévő pofaszeles részen nem kellett egyedül mennem, a 27 percet azonban már az első szakaszon bekaptam.. 260 TSS, 262 W NP, 3:36, 127 km.
Második szakasz: Kassáról Ótátrafüredre vitt az útunk, helyenként hasonlított a 2007-es első szakaszra. Mindjárt Kassáról kiérve az a rettenetes emelkedő, ami azonnal megrostálta a mezőnyt, naná, hogy megint hátulról kezdtem, leszakadtam a főmezőnyről, majd egy 15 fős (később kb. 6-ra redukálódott) kis grupettoval talpaltuk végig ezt a kőkemény szakaszt, pihenés egy perc sem volt, mert végig forogtunk. Ezen a szakaszon annyira kinfingtam, hogy enni alig bírtam utána, azt hittem másnap lapáton fognak összeszedni - ez volt a verseny legnehezebb napja számomra, ezután már egyre jobban éreztem magam. Amikor a Tátrát megláttuk, az nagyon üdítő látvány volt. Szerencsére nem Poprad felől mentünk fel, hanem jobbról, egy kiméletesebb, de végül igen sokáig húzódó emelkedőn. A végén már a Zolival ketten bicajoztunk minden mindegy alapon, ezen a napon is tetemes hátrányt gyűjtöttem be. 5:28, 167 km, 303 TSS, 231 W NP, 2500 méter szintkülönbség.
Harmadik szakasz: ez volt az a nap, amikor nagyon elcsodálkoztam, hogy az emberi szervezetet mennyire ki lehet fingatni és mégis képes magához térni egy nap alatt. Minden bizonnyal a többiek által is megmosolygott, "túlságosan komolyan vett" "recovery protocol"-omnak köszönhető, hogy így összeraktam magam a második szakasz kinfingása után. Sok evés, aminósavak, citrullin-malát, béta-alanin turmix, vitaminok, antioxidánsok, min. 3 önmasszázs, felpolcolt láb, stimulátor lazítóprogram és maximális pihenésmennyiség - mind hozzájárultak, hogy a harmadik szakaszon, ami Ótátrafüredről indult és ugyanoda tért vissza Lengyelország érintésével, egészen jól mozogtam és az utolsó 5 km-ig tartottam magam a mezőnyben, ott aztán visszacsúsztam a kocsisorra, de ezután már csak a 2007-es időfutamról megismert durva hegyibefutó volt hátra, ahol már mindenki egyesével ment. Rajt után azonnal elkezdett esni az eső, de szerencsére nem úgy, mint 2007-ben, tulajdonképpen még frissítő is volt. Volt a szakaszon egy igen meredek rövid emelkedő, emlékezetből a 20%-hoz közelített, majdnem Adorján út kaliber - itt körülöttem volt az összes csapattársam, láttam őket is rendesen szenvedni, a Viktor pl. úgy sípolt, hogy ilyet még sosem hallottam :-) Ezen a napon mindössze 8 percet szedtem össze, nagyon forgott a lábam, kezdtem ráérezni, hogyan kímélhetem az izmaimat, mikor jövök ki jobban úgy, ha kiállok a nyeregből, vagy ha nagy fordulaton kiállva bekezdek egy rövid meredek emelkedőt. 260 TSS, 266 W NP (!!!) 120 km, 870 méter szint.
Negyedik szakasz: visszatérés Kassára. Direkt felhívták a figyelmemet, hogy a rajtnál nagyon figyeljek, mert alaposan el fogunk indulni lefelé és tavaly a Viktor a rajtnál leszakadt - ez valóban így történt, 2 perccel rajt után a széles Poprád felé vezető úton 85-90 km/h-val mentünk. Popradnál megkezdődött egy brutális szélezés, iszonyúan megnyúlt a mezőny aztán szét is szakadt. Előttem valamennyivel megszakadt a sor, de pár emberrel sikerült ott még összerázódni, így alakult ki az kb. 15 fős grupetto, akikkel elég jó tempóban végiglöktük ezt a szakaszt, de mivel mindenki kivette a részét a munkából, ezen a napon nem fáradtam el különösképp, ebből adódhat, hogy az 5. szakaszon sikerült ismét nagyobb wattokat produkálni azok után, hogy az első 4 napon folyamatosan csökkentek az értékek, a 20 perces átlagok kb. 10 wattal naponta. 4:34, 274 TSS, 167 km, 261 W NP.
5. szakasz, a vége: Kassa mellett, a második szakaszon kivezető útról kanyarodtunk fel egy keskeny erdei útra és itt kellett 9 hegyi kört megtenni. Az első kört már megint úgy meghúzták, hogy nagyon sok embernek rosszul esett, nem csak nekem, többek között a Szoba is sípolt, hogy "nem bííírom". A második körben még csak a kocsisorra csúsztam vissza kb. 3 autóval, azonban a mögöttem jövő 4 ember inkább megadta magát, így nem tudtunk közös erővel visszakepeszteni a mezőnyre - innentől egy 6 fős grupettóval rázódtunk össze és bajtársiasan végigkelepeltük a hátralévő köröket, elég jó tempóban, rendesen forogtunk. Az utolsó körben a befutó másfelé volt, mint az addigi körök, jobbra feltereltek minket, 1 körünk még lett volna, de a mezőny eleje ekkor már csak fél körre volt tőlünk, így minket már leállítottak és az eredménylistán 10 percet hozzáadtak az különbséghez - így sikerült még 19 percet beszedni az utolsó szakaszon. 114 indulóból a 86. helyen végeztem, 2 óra hátránnyal. Őszintén szólva valamivel jobbra számítottam, úgy a 60-70. hely környékére, dehát az első 2 napon sajnos egyből hatalmas hátrányt szereztem, hovatovább a mezőny sokkal erősebb volt, mint 2007-ben. A többiekkel azon humorizáltunk tegnap, hogy én lettek a 4. legjobb magyar :-) 1 hellyel csúsztam le a dobogóról :-))) A csapatból heten indultunk, négyen fejeztük be. Mindent összevéve büszke vagyok rá, hogy végigcsináltam, különösképpen a második szakasz utáni kifingásom után, megint sokat tanultam, megtapasztaltam újfent, a hogy az emberi testet mennyire szét lehet hajtani és mégis képes helyrejönni, megtanultam nap mint nap összerakni magamat, hogy 300 TSS-es szakaszok után másnap megint ugyanannyit menjek. Jó érzés volt pl. hogy az 5. napra frissebben éreztem magam, mint pl. az első nap után, pedig a Viktor horkolt és ezért elég szarul aludtam. A verseny hete 755 km, 1456 TSS lett (az eddigi legkeményebb hetem 1100 TSS körül volt, tehát igen nagy a különbség) 16921 kJ energia! Hétfőn és kedden két nap alapos pihenőt tartottam, semmitevéssel.
Egy ilyen mezőnyben mindenki tud biciklizni, úgyhogy szerencsére olyasmitől nem kell tartani, mint ami velem a múlt hétvégén történt - itt muszáj is tudni, ugyanis a lefeléken 88-90 km/h elég sűrűn fordult elő, iszonyú fos, kátyús, lyukacsos utakon is 70-80-nal, manőverezve, ugratva menni, szélezésnél a bal oldalon félreállt autókat kikerülni, síneken bukás nélkül átkelni. A kerékpársport egyik fele, hogy az iszonyú durva igénybevétel ráadásul sokáig tart, 4-5 órás szakaszon sík esetén max. a mezőnyben lehet valamennyire spórolni, azonban a hegyeken nem, kőkeményen kell küldeni, sokszor fordul elő, hogy úgy érzed, nem bírod tovább, de valahogy mégis kibírod, de az is lehet, hogy egy adott pillanatban elfogy a "souffle", a sor végére kerülsz, jó esetben hátracsorogsz pár autónyit karavánba (ugyanis a mezőnyt általában min. 15 autó kíséri), felveszel esetleg egy kulacsot a kísérőautódból aztán felszívod magad és autónként szépen visszaugrasz a mezőnyre.
Valami idióta már megint vette a fáradtságot, hogy beírjon egy kommentet ide nekem, gondolom ugyanaz, aki a fradi site-on nokedli néven irogatott, a stílusból ítélve, meg a rossz helyesírásából (pl. "dobálóz" 1 z-vel) - muszáj volt egyből beszólni, hogy én csak ne dobálózzak az amatőr kifejezéssel, mintha valami nagy profi lennék - sajnos agya nem volt elég hozzá, hogy összeálljon, amit a betűk és a mondatok jelentenek, egy szóval nem mondtam ugyanis, hogy én "mekkora profi" vagyok, azt ecseteltem, hogy amíg az ember csak amatőr környezetben versenyzik, elképzelése sincs, hogy mennyire más egy profi verseny, ahol a dögsoron van olyan tempo, mint amatőr versenyen elmenésben, ahol megállás csak nagyon ritkán van és rövid ideig, támadások minden pillanatban, óvatos lejtmenet vagy kényelmes felfelé pedig soha. Mennyivel jobb lenne, ha az ilyen barmok csendben lennének, de legalább ne olvassa akkor a blogomat és főleg ne szóljon hozzá ostobaságot. Kár, hogy túl érzékeny vagyok és már most ez a 3 perc, is túl sok volt, amit arre fordítottam, hogy ezt megemlítsem.
Visszatérve oda, amiről ez a bejegyzés eredetileg szól, kezdjük az első szakasszal. Kassáról egyenesen átmentünk Magyarországra, hatalmas hátszélben 55-60-as tempóval, aztán egy bal kanyarral letértünk a főútról és egy kegyetlen kátyús borzalman megkezdődött a szélezés, ami szinte egybefolyt a kékedi első hegyi hajrával, tehát sikerült már azt jó fáradtan megkezdeni, mivel a szélezésnél hogy, hogynem már megint a sor utolsó negyedében voltam. A hegy előtt már elkezdett emelkedni az út és az egyik kanyarban volt egy bukás, emiatt még jobban belassult a mezőny vége. Ez a 20 perces epizód a hegytetőig 335 W NP volt. A hegy tetejére szépen összegyűltünk 25-30-an, többek között a fél ukrán válogatott, úgyhogy gondoltam, nekem ez a sor tökéletesen megfelel, ezekkel már vígan hazaérek nem túl nagy hátránnyal - alig hogy ezen elgondokoztam, jött egy kisebb meredek emelkedő és a láncom kiesett a nagytányér mellé, ráadásul beszorult a lánctányéron lévő bütyök és a hajtókar közé. Mire visszaraktam, természetesen elment a sor az orrom előtt. Fél órán át üldöztem őket, karnyújtásnyira voltak, azonban a dombtetők után úgy belendültek, mivel sokan voltak, hogy esélyem nem volt egyedül felérni. Már majdnem újra Szlovákiában voltam, amikor utolért 6 fő, legalább a hátralévő pofaszeles részen nem kellett egyedül mennem, a 27 percet azonban már az első szakaszon bekaptam.. 260 TSS, 262 W NP, 3:36, 127 km.
Második szakasz: Kassáról Ótátrafüredre vitt az útunk, helyenként hasonlított a 2007-es első szakaszra. Mindjárt Kassáról kiérve az a rettenetes emelkedő, ami azonnal megrostálta a mezőnyt, naná, hogy megint hátulról kezdtem, leszakadtam a főmezőnyről, majd egy 15 fős (később kb. 6-ra redukálódott) kis grupettoval talpaltuk végig ezt a kőkemény szakaszt, pihenés egy perc sem volt, mert végig forogtunk. Ezen a szakaszon annyira kinfingtam, hogy enni alig bírtam utána, azt hittem másnap lapáton fognak összeszedni - ez volt a verseny legnehezebb napja számomra, ezután már egyre jobban éreztem magam. Amikor a Tátrát megláttuk, az nagyon üdítő látvány volt. Szerencsére nem Poprad felől mentünk fel, hanem jobbról, egy kiméletesebb, de végül igen sokáig húzódó emelkedőn. A végén már a Zolival ketten bicajoztunk minden mindegy alapon, ezen a napon is tetemes hátrányt gyűjtöttem be. 5:28, 167 km, 303 TSS, 231 W NP, 2500 méter szintkülönbség.
Harmadik szakasz: ez volt az a nap, amikor nagyon elcsodálkoztam, hogy az emberi szervezetet mennyire ki lehet fingatni és mégis képes magához térni egy nap alatt. Minden bizonnyal a többiek által is megmosolygott, "túlságosan komolyan vett" "recovery protocol"-omnak köszönhető, hogy így összeraktam magam a második szakasz kinfingása után. Sok evés, aminósavak, citrullin-malát, béta-alanin turmix, vitaminok, antioxidánsok, min. 3 önmasszázs, felpolcolt láb, stimulátor lazítóprogram és maximális pihenésmennyiség - mind hozzájárultak, hogy a harmadik szakaszon, ami Ótátrafüredről indult és ugyanoda tért vissza Lengyelország érintésével, egészen jól mozogtam és az utolsó 5 km-ig tartottam magam a mezőnyben, ott aztán visszacsúsztam a kocsisorra, de ezután már csak a 2007-es időfutamról megismert durva hegyibefutó volt hátra, ahol már mindenki egyesével ment. Rajt után azonnal elkezdett esni az eső, de szerencsére nem úgy, mint 2007-ben, tulajdonképpen még frissítő is volt. Volt a szakaszon egy igen meredek rövid emelkedő, emlékezetből a 20%-hoz közelített, majdnem Adorján út kaliber - itt körülöttem volt az összes csapattársam, láttam őket is rendesen szenvedni, a Viktor pl. úgy sípolt, hogy ilyet még sosem hallottam :-) Ezen a napon mindössze 8 percet szedtem össze, nagyon forgott a lábam, kezdtem ráérezni, hogyan kímélhetem az izmaimat, mikor jövök ki jobban úgy, ha kiállok a nyeregből, vagy ha nagy fordulaton kiállva bekezdek egy rövid meredek emelkedőt. 260 TSS, 266 W NP (!!!) 120 km, 870 méter szint.
Negyedik szakasz: visszatérés Kassára. Direkt felhívták a figyelmemet, hogy a rajtnál nagyon figyeljek, mert alaposan el fogunk indulni lefelé és tavaly a Viktor a rajtnál leszakadt - ez valóban így történt, 2 perccel rajt után a széles Poprád felé vezető úton 85-90 km/h-val mentünk. Popradnál megkezdődött egy brutális szélezés, iszonyúan megnyúlt a mezőny aztán szét is szakadt. Előttem valamennyivel megszakadt a sor, de pár emberrel sikerült ott még összerázódni, így alakult ki az kb. 15 fős grupetto, akikkel elég jó tempóban végiglöktük ezt a szakaszt, de mivel mindenki kivette a részét a munkából, ezen a napon nem fáradtam el különösképp, ebből adódhat, hogy az 5. szakaszon sikerült ismét nagyobb wattokat produkálni azok után, hogy az első 4 napon folyamatosan csökkentek az értékek, a 20 perces átlagok kb. 10 wattal naponta. 4:34, 274 TSS, 167 km, 261 W NP.
5. szakasz, a vége: Kassa mellett, a második szakaszon kivezető útról kanyarodtunk fel egy keskeny erdei útra és itt kellett 9 hegyi kört megtenni. Az első kört már megint úgy meghúzták, hogy nagyon sok embernek rosszul esett, nem csak nekem, többek között a Szoba is sípolt, hogy "nem bííírom". A második körben még csak a kocsisorra csúsztam vissza kb. 3 autóval, azonban a mögöttem jövő 4 ember inkább megadta magát, így nem tudtunk közös erővel visszakepeszteni a mezőnyre - innentől egy 6 fős grupettóval rázódtunk össze és bajtársiasan végigkelepeltük a hátralévő köröket, elég jó tempóban, rendesen forogtunk. Az utolsó körben a befutó másfelé volt, mint az addigi körök, jobbra feltereltek minket, 1 körünk még lett volna, de a mezőny eleje ekkor már csak fél körre volt tőlünk, így minket már leállítottak és az eredménylistán 10 percet hozzáadtak az különbséghez - így sikerült még 19 percet beszedni az utolsó szakaszon. 114 indulóból a 86. helyen végeztem, 2 óra hátránnyal. Őszintén szólva valamivel jobbra számítottam, úgy a 60-70. hely környékére, dehát az első 2 napon sajnos egyből hatalmas hátrányt szereztem, hovatovább a mezőny sokkal erősebb volt, mint 2007-ben. A többiekkel azon humorizáltunk tegnap, hogy én lettek a 4. legjobb magyar :-) 1 hellyel csúsztam le a dobogóról :-))) A csapatból heten indultunk, négyen fejeztük be. Mindent összevéve büszke vagyok rá, hogy végigcsináltam, különösképpen a második szakasz utáni kifingásom után, megint sokat tanultam, megtapasztaltam újfent, a hogy az emberi testet mennyire szét lehet hajtani és mégis képes helyrejönni, megtanultam nap mint nap összerakni magamat, hogy 300 TSS-es szakaszok után másnap megint ugyanannyit menjek. Jó érzés volt pl. hogy az 5. napra frissebben éreztem magam, mint pl. az első nap után, pedig a Viktor horkolt és ezért elég szarul aludtam. A verseny hete 755 km, 1456 TSS lett (az eddigi legkeményebb hetem 1100 TSS körül volt, tehát igen nagy a különbség) 16921 kJ energia! Hétfőn és kedden két nap alapos pihenőt tartottam, semmitevéssel.
Izgalmas! Várom a folytatást!
VálaszTörlésGratulálok! Most tudtam végig olvasni...
VálaszTörlésSzia!
VálaszTörlésNagyon érdekes volt a beszámolód, de lenne egy-két kérdésem:
-nem írod sehol az IF értékeket, ami pedig érdekes lehet! Milyen számok jöttek ki a szakszok után?
-észre vettél e változást az FTP-ben a szakaszok után?
-nagyon érdekelne, hogy a verseny végén mennyire ment le a TSB-d, és utána milyen gyorsan állt vissza, valamint ez összhangban volt e a kipihentségeddel?
Remélem nem fárasztanak a kérdéseim!
István
Szia István - a szakaszok 0.76 és 0.85 IF között mozogtak, a legalacsonyabb természetesen a leghosszabb szakasz volt.A 20 perces wattok naponta 3-4 wattal estek ám az 5. napra érdekes módon újra felment (ezen a napon éreztem magam a legjobban).+38 TSB-vel kezdtem meg a versenyt, csak 108 CTL-re sikerült vissza "taper"-elnem,pedig okos emberek 90-et javasoltak.Az ötödik napra a TSB -51, CTL pedig 127 lett!
VálaszTörlés