Holnaptól a Kassa-Tátra-Kassa nevű egykor igen rangos versenyen indulunk. Mesélték, hogy régen ölre menő harc ment azért, hogy ki jusson ki erre a versenyre. Idén magyarok csak mi leszünk, ha minden igaz 7 fős csapattal.
2007-ben 2 hónap edzés után belevágtam ebbe a versenybe már egyszer, igen durva volt, előző este Miskolcon szálltunk meg és jóformán semmit nem aludtam egész éjjel, rettenetes állapotban kezdtem meg az első szakaszt, ami kapásból egy durva 150 km Kassáról Ótátrafüredre, igen komoly szintkülönbségekkel. 40 percet kaptam az elsőtől és hátulról a 4. lettem. Harmadnapra lettem jól, akkor a Tátrából jöttünk vissza Kassára, kicsit más útvonalon. Ahogy elindultunk, szétvert minket a jégeső, még a számat is kirepesztette egy jégdarab, miközben 75 körüli tempóval zúztunk lefelé. bepárásodott szemüvegen keresztül kémleltem az utat meg a körülöttem lévő bringás alakú foltokat, hogy azért ne haljak meg. Nem sokkal később megszáradva kezdtük meg az első igen komoly hegyet, ami alaposan megrostálta a mezőnyt, több profi a szemem előtt állt ki és ült be a kisérőautóba, a csapatból a Szoba mögött én bírtam a legjobban ezt a szakaszt - egy darabig, a domb tetejétől egyedül kellett mennem, mert előttem már csak a mezőny eleje volt, mögöttem pedig pár leszakadó, illetve akik feladták. Ekkor vert el a második jégeső, rettenetes halálfélelmem volt egy iszonyú minőségű lejtmenetben, ahol elfagyott kezekkel alig birtam a féket húzni, és a bringa valamiért baromira beszitált (az a fos Gepida, egyébként kétszer eljátszotta ezt), azt hittem nem fogok tudni megállni és elszállok. Végül nagy nehezen az útról majdnem lefordulva sikerült lelassitanom. Majd fél órát mentem egyedül, mikor egy jól belátható mezőségben kb. 8 percre mögöttem láttam két kék-fehér mezes emberkét, akikről tudtam, hogy csak a Horváth Zoli és a Ferike lehetett - mögöttük pedig a zárókocsi. Mivel egy olyan kereszteződéshez értünk, ahol nem állt rendőr és nem tudtam merre kell menni, végül megvártam őket. Innentől hárman tempóztunk hazáig, tekintélyes mennyiségű esőben - illetve csak majdnem végig, miután fossá áztam, szétvert a jégeső, majdnem meghaltam, bokáig érő sárga sártengereken keltünk át - 10 km-rel Kassa előtt egy szaros kis falu fostos kis hordalékos-sóderes kanyarjában elfeküdtem a nem-túl-esőspecifikus 19 mm-es continental podium szingómmal együtt.. Ugyan sajgott erősen, én azért vissza akartam ülni, de sajnos műszaki meghibásodás miatt nem bírtam már betekerni a célba, így kénytelen voltam beülni a kísérőautóba.
Az idei KTK egy jóval durvább próbatétel lesz. 5 szakasz, durva hegyek. Soha nem mentem még 3 naposnál hosszabb versenyt.
A szakaszok:
Szerda: Kassa-Magyarország-Kassa 128 km
Csütörtök: Kassa-Ótátrafüred 161 km (ez a 2007-es első szakaszra hasonlít)
Péntek: Ótátrafüred-Lengyelország-Sliezsky dom (Tátra) 127 km
Szombat: Ótátrafüred - Kassa (ez a 2007-es utolsó szakaszra hasonlít) 159 km
Vasárnap: körözés Kassa körül 98 km
2007-ben 2 hónap edzés után belevágtam ebbe a versenybe már egyszer, igen durva volt, előző este Miskolcon szálltunk meg és jóformán semmit nem aludtam egész éjjel, rettenetes állapotban kezdtem meg az első szakaszt, ami kapásból egy durva 150 km Kassáról Ótátrafüredre, igen komoly szintkülönbségekkel. 40 percet kaptam az elsőtől és hátulról a 4. lettem. Harmadnapra lettem jól, akkor a Tátrából jöttünk vissza Kassára, kicsit más útvonalon. Ahogy elindultunk, szétvert minket a jégeső, még a számat is kirepesztette egy jégdarab, miközben 75 körüli tempóval zúztunk lefelé. bepárásodott szemüvegen keresztül kémleltem az utat meg a körülöttem lévő bringás alakú foltokat, hogy azért ne haljak meg. Nem sokkal később megszáradva kezdtük meg az első igen komoly hegyet, ami alaposan megrostálta a mezőnyt, több profi a szemem előtt állt ki és ült be a kisérőautóba, a csapatból a Szoba mögött én bírtam a legjobban ezt a szakaszt - egy darabig, a domb tetejétől egyedül kellett mennem, mert előttem már csak a mezőny eleje volt, mögöttem pedig pár leszakadó, illetve akik feladták. Ekkor vert el a második jégeső, rettenetes halálfélelmem volt egy iszonyú minőségű lejtmenetben, ahol elfagyott kezekkel alig birtam a féket húzni, és a bringa valamiért baromira beszitált (az a fos Gepida, egyébként kétszer eljátszotta ezt), azt hittem nem fogok tudni megállni és elszállok. Végül nagy nehezen az útról majdnem lefordulva sikerült lelassitanom. Majd fél órát mentem egyedül, mikor egy jól belátható mezőségben kb. 8 percre mögöttem láttam két kék-fehér mezes emberkét, akikről tudtam, hogy csak a Horváth Zoli és a Ferike lehetett - mögöttük pedig a zárókocsi. Mivel egy olyan kereszteződéshez értünk, ahol nem állt rendőr és nem tudtam merre kell menni, végül megvártam őket. Innentől hárman tempóztunk hazáig, tekintélyes mennyiségű esőben - illetve csak majdnem végig, miután fossá áztam, szétvert a jégeső, majdnem meghaltam, bokáig érő sárga sártengereken keltünk át - 10 km-rel Kassa előtt egy szaros kis falu fostos kis hordalékos-sóderes kanyarjában elfeküdtem a nem-túl-esőspecifikus 19 mm-es continental podium szingómmal együtt.. Ugyan sajgott erősen, én azért vissza akartam ülni, de sajnos műszaki meghibásodás miatt nem bírtam már betekerni a célba, így kénytelen voltam beülni a kísérőautóba.
Az idei KTK egy jóval durvább próbatétel lesz. 5 szakasz, durva hegyek. Soha nem mentem még 3 naposnál hosszabb versenyt.
A szakaszok:
Szerda: Kassa-Magyarország-Kassa 128 km
Csütörtök: Kassa-Ótátrafüred 161 km (ez a 2007-es első szakaszra hasonlít)
Péntek: Ótátrafüred-Lengyelország-Sliezsky dom (Tátra) 127 km
Szombat: Ótátrafüred - Kassa (ez a 2007-es utolsó szakaszra hasonlít) 159 km
Vasárnap: körözés Kassa körül 98 km
Jaj istenem már megint mibe rángatták bele ezt a szegény gyereket! Vigyél zsömlét, parizert, meg hoztunk ángyoméktól finom libatöpörtyűt, majd csomagolok neked lilahagymával, jól jön az verseny közben. Óránként állj meg pihenni!
VálaszTörlés