Már több hete véget ért számomra az idei kerékpáros szezon - de hogy meddig ért véget igazán, az csak hamarosan fog kiderülni, lehet, hogy ismét nagyon rövid lesz a pihenő, mert novembertől érdekes dolgok fognak velem történni.
Az alábbi írásban az idei szezont szeretném összegezni többféle szempontból, de inditanók először egy remek fotográfiával, ami a Szobával készült Bikemag interjúban is szerepel és nekem sem volt meg - egy 1994-ben készült képről van szó, aminek a címe számomra az is lehetne, hogy a "kezdet és vég" - azon az egri mountain bike versenyen készült, ami életem harmadik versenye volt, első dobogós helyezése (második hely) illetve nagyjából 10 évig az utolsó versenyem is volt egyben - ugyanis a Szoba bicajával együtt az enyémet is ellopták ezen a versenyen és nekem ez a véget jelentette. Remélem megrohadt a nyeregben az a tetű, aki akkor legurult a versenyről a bicajommal.
Íme a fotó, rajta a HSBC team, a "human shaped biking cyborgs" (a hülyeség már akkor magas szinten volt, ma már egyszerűen csak "cycling androids" lenne a név :-)
A képen szerepelnek (balról-jobbra): Szoba, Fejő, én (fejkendő és gyolcs a lábon, fontos), Marsi. A mezek előző nap készültek, akril-spray festéssel, nem túl mosástűrő technológiával, azonban kétségtelenül nagyon spektakuláris megjelenésünk volt akkoriban. Sokat gondolkozom (feleslegesen) különböző "mi lett volna, ha" verziókon az életem döntésein és csak igen kis mértékben bánom azt, hogy nem tettem fel a fiatalságomat a kerékpározásra. Minden bizonnyal elérhettem volna hazai mértékkel valami kiemelkedőt, jók voltak az adottságaim, akkoriban még nem nekem kellett hallgatni, hogy "mivan, nem halad a bicó?" és hasonlók, hanem én vártam a többiekre a hegytetőn, ettől függetlenül maximalizmusomból eredően től elszántan edzettem volna és mellette semmi mással nem tudtam volna foglalkozni, de legfőképpen azzal nem, hogy kialakítsam ezt az életformát, amit most élhetek. Nem lettek volna utazások, csodálatos spanyol nyarak, buli hegyek, napfény, tengerpart és persze kreatív karrier. Mi lett volna esetleg? Kétségés kimenetelű, nagyon nehéz sportolói élet, semmiképp nem Magyarországon, mivel már 19 évesen sem volt probléma számomra lelépni, ebből eredően nem kellett volna ínséges életet élni sportolóként ugyan, de akármennyire is szeretem a bicajt, egyéb érdeklődéseimet nem tudom feladni, márpedig úgy nem lehet az ember eredményes, hiszen nem lehet 5 dologra koncentrálni egyszerre. Nem véletlen, hogy a szezon alatt képtelen vagyok a zenével vagy bármilyen komolyabb kreatív feladattal megbírkózni, viszont ilyenkor, a nyálkás, sötét időben beindul a kuckózás és azonnal összehoztam egy zenét, amit az első kiadó, akinek elküldtem azonnal kiadna - azonban elküldöm még jó néhány helyre (erről később bővebben).
Térjük vissza a jelenbe, illetve a közelmúltba: az idei szezonom nagy csalódás volt. Ez volt a harmadik szezonom és talán túl nagy elvárásokkal indultam neki, tekintve hogy az első év belerázódás volt, amikor a top 10 is nagy szám volt, tavaly már volt több dobogó, de még mindig sokkal kevesebb, mint amennyit mások elvártak volna, illetve én is magamtól, idén viszont (jóllehet nagyrészt profi versenyeken indultam) eredményt tekintve igazából nagyon gyér és itt most a "relatív sikereket" említem meg: 1 db bronz és 3 db különdíjas részhajrá Amerikából (amatőr), egy 13. hely profiban szintén Amerikában, 27. hely Szerbiában profi versenyen, itthon pedig egy rakás top 10 hely (egyenlő szinte a nullával).
Tavaly ősszel rettentő motiváltan álltam neki a 2009-es szezonra való felkészülésnek, miután ősszel a Fülöp Tibinél készült terheléses tesztem meggyőzött arról, mennyi az annyi - kiderült, hogy nagyobb volt a teljesítményem, mint néhány versenytárs, , akik sok évet tudnak maguk mögött és igen eredményesek (leaglábbis akiknek ismerem a teszteredményeit).
Október végén 1 hetes pihenő után felvázoltam a felkészülési programot a megszerzett ismeretek alapján, illetve betábláztam a wattmérő vásárlását, ami hamarosan meg is érkezett. Fitnesz vesztése nélkül kezdtem el az "alapozást", heti 3-4 hosszabb edzéssel, hétvégéken mindkét nap 3,5-4 órás edzésekkel, melyek majdnem teljesen végig tempo zónában zajlottak, 250 TSS körül - amikor elkezdtem január körül járni az Esztergom körökre a Flórián térről, szombaton mindig mentem egyedül egy hosszút és többször a szombati edzésem több TSS-t eredményezett, mint másnap a közös edzés, ahol az utolsó harmincast általában versenytempó körül lökettük végig néhányan. Karácsonyra lett meg a szabadgörgőm, ezen 1-1.5 órás edzéseket végeztem, azokat azonban beszarásig, vo2max és küszöb intervalokkal, sőt, edzés közben edző DVD-ket nézve jónéhányszor végigcsináltam a Spinervals "Criterium" edzést, ami az egyik legbrutálisabb edzés, nagyon rövid pihenőkkel és végig savasodva. Mivel a görgőzés nagyon nagy szenvedés a hatalmas hőtermelés és rettenetes vízvesztés miatt, edzéseimet lépcsőfutással, hó esetén sífutással és úszással tartkítottam. Emlékszem arra a vasárnapra, amikor szakadt a hó, nem voltam hajlandó esztergomi körre menni, helyette elmentem a Sport uszodába és úsztam a nyitott 50 méteresben majdnem 3 órát a hóesésben, amikor már nagyon kihűltem, bementem egy kicsit szaunázni. Sokszor voltam spinningen is, ami izgalmasabb, mint itthon a görgő, mert legalább van társaság, meg hangos zene - csak a MOMba ne lenne olyan tetű nehéz átjutni!
Januártól vettem részt edzéseken a többiekkel: szombaton csapat edzés, majd vasárnap együtt a Flórián térről a Körre.
Ekkor még el sem kezdtem a küszöb résztávokat, pláne nem magasabb intenzitásokat, mégis olyan szolíd volt a formám, hogy a többieknek közük nem volt hozzám. Természetesen többen cinkeltek, meg ment a röhögcsélés, hogy "nézd, hogy nyomja neki januárban a hülye", ez azonban nem érdekelt, mert hiába bicajoznak 1000 éve, az edzéstudományról halvány f***juk sincs - még mindig az elavult hülyeségeket szajkózza mindenki, hogy "télen csak lassan és sokat" (ez mellesleg egy régen elavult tévhitből származik, miszerint amennyiben nagy intenzitású edzést végzünk, a fejlődö kapillárisok "szétrobbannak") - a valóságban azonban a felkészülés ezen fázisát tökéletesen csináltam: sok tempo és aerob-1, néha küszöb-közeli löketések, illetve közös edzéseken pár rövid vezetés vo2max-on - nem véletlen, hogy március közepén, a Tihany kupa hetében, mikor elutaztam, még mindig nagyon erős voltam. Elhangzottak persze olyan vélemények akkor, hogy csúcsformában vagyok éppen és ezt nem fogom tudni sokáig fenntartani - nos, tekintve hogy december eleje óta wattmérővel edzettem, tökéletesen láttam, hogyan megy a teljesítmény egyre feljebb és szépen, lassan fokozatosan júniusra kb. 25 wattot fejlődtem küszöbön, ezzel arányosan a vo2max teljesítmény, amit a legjobb 3 és 5 perces menések alapján figyeltem, szintén hatalmasat nőtt.
A nagy intezítású igazán kemény munka és egyben a versenyzés március közepén Amerikában kezdődött: a célom az volt, hogy maximális edzésmunka elvégzése mellett minden versenyen, amin lehet részt vegyek teljes erőbedobással - ráadásul már minden áron eredményt akartam. A kint eltöltött 5 hét alatt a sok görgőzés miatti alacsonyabb CTL (mivel 1-1.5 órás edzéssel, mégha magad alá fosol is, nehéz 80 TSS-nél többet összehozni görgőn, míg kint tempómenéssel 4 óra alatt 200 felett "lazán" összejön) 100 alatti értékről 122-re felment, köszönet az olyan napoknak, mint amikor délelőtt 2 óra löketés után este elmentem a keddi kritériumra, 1 óra erős bemelegítés után mentem 1 órát még nyélen. Minden héten kedd, szerda, csütörtök 3 napos blokk zajlott, 1 nap pihi és hétvégén mindkét nap verseny, vagy ha nem volt éppen, akkor közös edzés versenytempóban. Úgy gondoltam, nem pihengethetek rá semmire, mert itt munkát kell most végeznem. Ebben igazam volt - a hiba ott volt, hogy Amerika után nem pihentem. Hazaérkeztem egy keddi napon, pénteken jetlag-esen, fáradtan már Boszniában voltunk 3 napos versenyen - igaz az első egy kritérium volt, a második nap 150 kilis mezőnyverseny (itt máig nem értem, miért szakadtam le), harmadnapra viszont minden remekül ment, ma már egészen hihetetlennek tűnik, hogy egy olyan mezőnyben meg mertem csinálni azt, hogy a bolyból nekiálltam egyedül felérni az elmenésre - később sajnos elveszett az önbizalmam, beszarin álltam a rajthoz, újra izgultam, pedig Amerikában sikerült ezt levetkőzni és lazán beállni az első sorba, akár Colavita-s, Rock Racinges versenyzők közé is.
Mielőtt elfelejtem folytatni ezt a postot, szeretném leírni a legfontosabbat azon olvasók számára, akik a kerékpáros edzéssel kapcsolatos témák miatt olvassák a blogomat - az idei év eredményeiből és kudarcaiból levont konzekvenciákat, talán sokaknak segíthet, biztosan nem vagyok egyedül, aki szereti kipuhatolni maga a módszereket, amivel a legeredményesebb lehet - főleg ebben a témában, amiben mint tudjuk, nincs olyan, hogy OPTIMÁLIS, csak kísérleti módszerek vannak - az is lehetséges, hogy amiről ma úgy tudjuk, hogy a legtutibb, pár év múlva tudományosan hülyeségnek nyilvánul (történt ez a sok évtizedig fennálló tévhittel, miszerint a nagy intenzitású edzés hatására az új hajszálerek szétrobbannak, ezért csak lassan szabad menni télen)..
Az idei év volt a HARMADIK szezonom, egyben a harmadik kísérleti év is. Nézzük tehát:
HOGYAN ÉRJÜK EL, HOGY TELJESÍTMÉNYÜNK ROSSZABB LEGYEN SOK BEFEKTETETT MUNKA UTÁN avagy hogyan szakadjunk le a verseny elején 77-es vo2max-szal :-))) (gyengébbek kedvéért: jó eredményekért a pontok ellenkezőjét kell cselekedni)
1. AKARJ EGÉSZ ÉVBEN JÓ FORMÁBAN LENNI, minden szaros/fontos versenyen
2. Edzzél egyszerre VOLUMENt INTENZITÁSSAL
3. Tarts fent 120 feletti CTL-t 1,5 hónapig, ami sok, többnapos versenyhez is bőven elég, miközben 1 naposokhoz 90-nél sokkal frissebb vagy és a teljesítményed min. ugyanolyan, vagy jobb
4. Legyél túlbuzgó, készülj keményen télen, tinglitangli nélkül, aztán erősíts rá kora tavasszal és ne pihenj ki egy 5 hetes komoly terhelést, hanem ugorj fejest a szezonba
5. Vegyél be koffeintablettát a versenyek előtt, ha érzékeny vagy rá és remegős meg dekoncentrált leszel tőle
6. Tojd le a bemelegítést, mert mások se csinálják, még akkor is, ha neked a hirtelen versenyek nagyon nem mennek
7. Veszítsd el minden bizalmadat felkészülésedben, kondidban ha a mezőny szigorúan néz ki (nemzetközi versenyek) illetve ha valami nem úgy jön össze, ahogy szeretnéd
8. Helyezkedj úgy a mezőnyben, hogy sokszor kelljen felesleges extra munkát végezned, illetve ha egyébként jó erőben vagy, akkor is leszakadj az elejéről, mivel már előtted megszakították a sort és késő felérni (Gemenc első szakasz...)
9. SOHA ne menj lazán, mert kemény vagy, mindent kibírsz és neked nem kell pihenés
10. Ne tarts pihenőhetet, 3:1, 4:1 vagy akármilyen arányban. mert azt olvastad, hogy arra nincs szükség, ha rendesen csinálod a blokk edzést..de vajon rendesen csinálod?? (kipihented 1 nap alatt a 3 napos blokkot, hogy elkezdd az újabb 2 naposat?)
11. Ne foglalkozz a dolgok mentális oldalával. Stresszelj nyugodtan, az úgysem árt a fizikai teljesítőképességnek - há' hogy menne má' le a vo2max a stressztől?
"Lehet edzeni hosszúakat, lehet edzeni keményen - a kettő együtt csak szerekkel megy" (Greg Lemond)
...illetve lehet a kettőt együtt csinálni, egy darabig, azonban még igen strapabíró egyén estében is (tisztán) "toast" lesz belőled előbb-utóbb. .
folyt.köv
Az alábbi írásban az idei szezont szeretném összegezni többféle szempontból, de inditanók először egy remek fotográfiával, ami a Szobával készült Bikemag interjúban is szerepel és nekem sem volt meg - egy 1994-ben készült képről van szó, aminek a címe számomra az is lehetne, hogy a "kezdet és vég" - azon az egri mountain bike versenyen készült, ami életem harmadik versenye volt, első dobogós helyezése (második hely) illetve nagyjából 10 évig az utolsó versenyem is volt egyben - ugyanis a Szoba bicajával együtt az enyémet is ellopták ezen a versenyen és nekem ez a véget jelentette. Remélem megrohadt a nyeregben az a tetű, aki akkor legurult a versenyről a bicajommal.
Íme a fotó, rajta a HSBC team, a "human shaped biking cyborgs" (a hülyeség már akkor magas szinten volt, ma már egyszerűen csak "cycling androids" lenne a név :-)A képen szerepelnek (balról-jobbra): Szoba, Fejő, én (fejkendő és gyolcs a lábon, fontos), Marsi. A mezek előző nap készültek, akril-spray festéssel, nem túl mosástűrő technológiával, azonban kétségtelenül nagyon spektakuláris megjelenésünk volt akkoriban. Sokat gondolkozom (feleslegesen) különböző "mi lett volna, ha" verziókon az életem döntésein és csak igen kis mértékben bánom azt, hogy nem tettem fel a fiatalságomat a kerékpározásra. Minden bizonnyal elérhettem volna hazai mértékkel valami kiemelkedőt, jók voltak az adottságaim, akkoriban még nem nekem kellett hallgatni, hogy "mivan, nem halad a bicó?" és hasonlók, hanem én vártam a többiekre a hegytetőn, ettől függetlenül maximalizmusomból eredően től elszántan edzettem volna és mellette semmi mással nem tudtam volna foglalkozni, de legfőképpen azzal nem, hogy kialakítsam ezt az életformát, amit most élhetek. Nem lettek volna utazások, csodálatos spanyol nyarak, buli hegyek, napfény, tengerpart és persze kreatív karrier. Mi lett volna esetleg? Kétségés kimenetelű, nagyon nehéz sportolói élet, semmiképp nem Magyarországon, mivel már 19 évesen sem volt probléma számomra lelépni, ebből eredően nem kellett volna ínséges életet élni sportolóként ugyan, de akármennyire is szeretem a bicajt, egyéb érdeklődéseimet nem tudom feladni, márpedig úgy nem lehet az ember eredményes, hiszen nem lehet 5 dologra koncentrálni egyszerre. Nem véletlen, hogy a szezon alatt képtelen vagyok a zenével vagy bármilyen komolyabb kreatív feladattal megbírkózni, viszont ilyenkor, a nyálkás, sötét időben beindul a kuckózás és azonnal összehoztam egy zenét, amit az első kiadó, akinek elküldtem azonnal kiadna - azonban elküldöm még jó néhány helyre (erről később bővebben).
Térjük vissza a jelenbe, illetve a közelmúltba: az idei szezonom nagy csalódás volt. Ez volt a harmadik szezonom és talán túl nagy elvárásokkal indultam neki, tekintve hogy az első év belerázódás volt, amikor a top 10 is nagy szám volt, tavaly már volt több dobogó, de még mindig sokkal kevesebb, mint amennyit mások elvártak volna, illetve én is magamtól, idén viszont (jóllehet nagyrészt profi versenyeken indultam) eredményt tekintve igazából nagyon gyér és itt most a "relatív sikereket" említem meg: 1 db bronz és 3 db különdíjas részhajrá Amerikából (amatőr), egy 13. hely profiban szintén Amerikában, 27. hely Szerbiában profi versenyen, itthon pedig egy rakás top 10 hely (egyenlő szinte a nullával).
Tavaly ősszel rettentő motiváltan álltam neki a 2009-es szezonra való felkészülésnek, miután ősszel a Fülöp Tibinél készült terheléses tesztem meggyőzött arról, mennyi az annyi - kiderült, hogy nagyobb volt a teljesítményem, mint néhány versenytárs, , akik sok évet tudnak maguk mögött és igen eredményesek (leaglábbis akiknek ismerem a teszteredményeit).
Október végén 1 hetes pihenő után felvázoltam a felkészülési programot a megszerzett ismeretek alapján, illetve betábláztam a wattmérő vásárlását, ami hamarosan meg is érkezett. Fitnesz vesztése nélkül kezdtem el az "alapozást", heti 3-4 hosszabb edzéssel, hétvégéken mindkét nap 3,5-4 órás edzésekkel, melyek majdnem teljesen végig tempo zónában zajlottak, 250 TSS körül - amikor elkezdtem január körül járni az Esztergom körökre a Flórián térről, szombaton mindig mentem egyedül egy hosszút és többször a szombati edzésem több TSS-t eredményezett, mint másnap a közös edzés, ahol az utolsó harmincast általában versenytempó körül lökettük végig néhányan. Karácsonyra lett meg a szabadgörgőm, ezen 1-1.5 órás edzéseket végeztem, azokat azonban beszarásig, vo2max és küszöb intervalokkal, sőt, edzés közben edző DVD-ket nézve jónéhányszor végigcsináltam a Spinervals "Criterium" edzést, ami az egyik legbrutálisabb edzés, nagyon rövid pihenőkkel és végig savasodva. Mivel a görgőzés nagyon nagy szenvedés a hatalmas hőtermelés és rettenetes vízvesztés miatt, edzéseimet lépcsőfutással, hó esetén sífutással és úszással tartkítottam. Emlékszem arra a vasárnapra, amikor szakadt a hó, nem voltam hajlandó esztergomi körre menni, helyette elmentem a Sport uszodába és úsztam a nyitott 50 méteresben majdnem 3 órát a hóesésben, amikor már nagyon kihűltem, bementem egy kicsit szaunázni. Sokszor voltam spinningen is, ami izgalmasabb, mint itthon a görgő, mert legalább van társaság, meg hangos zene - csak a MOMba ne lenne olyan tetű nehéz átjutni!
Januártól vettem részt edzéseken a többiekkel: szombaton csapat edzés, majd vasárnap együtt a Flórián térről a Körre.
Ekkor még el sem kezdtem a küszöb résztávokat, pláne nem magasabb intenzitásokat, mégis olyan szolíd volt a formám, hogy a többieknek közük nem volt hozzám. Természetesen többen cinkeltek, meg ment a röhögcsélés, hogy "nézd, hogy nyomja neki januárban a hülye", ez azonban nem érdekelt, mert hiába bicajoznak 1000 éve, az edzéstudományról halvány f***juk sincs - még mindig az elavult hülyeségeket szajkózza mindenki, hogy "télen csak lassan és sokat" (ez mellesleg egy régen elavult tévhitből származik, miszerint amennyiben nagy intenzitású edzést végzünk, a fejlődö kapillárisok "szétrobbannak") - a valóságban azonban a felkészülés ezen fázisát tökéletesen csináltam: sok tempo és aerob-1, néha küszöb-közeli löketések, illetve közös edzéseken pár rövid vezetés vo2max-on - nem véletlen, hogy március közepén, a Tihany kupa hetében, mikor elutaztam, még mindig nagyon erős voltam. Elhangzottak persze olyan vélemények akkor, hogy csúcsformában vagyok éppen és ezt nem fogom tudni sokáig fenntartani - nos, tekintve hogy december eleje óta wattmérővel edzettem, tökéletesen láttam, hogyan megy a teljesítmény egyre feljebb és szépen, lassan fokozatosan júniusra kb. 25 wattot fejlődtem küszöbön, ezzel arányosan a vo2max teljesítmény, amit a legjobb 3 és 5 perces menések alapján figyeltem, szintén hatalmasat nőtt.
A nagy intezítású igazán kemény munka és egyben a versenyzés március közepén Amerikában kezdődött: a célom az volt, hogy maximális edzésmunka elvégzése mellett minden versenyen, amin lehet részt vegyek teljes erőbedobással - ráadásul már minden áron eredményt akartam. A kint eltöltött 5 hét alatt a sok görgőzés miatti alacsonyabb CTL (mivel 1-1.5 órás edzéssel, mégha magad alá fosol is, nehéz 80 TSS-nél többet összehozni görgőn, míg kint tempómenéssel 4 óra alatt 200 felett "lazán" összejön) 100 alatti értékről 122-re felment, köszönet az olyan napoknak, mint amikor délelőtt 2 óra löketés után este elmentem a keddi kritériumra, 1 óra erős bemelegítés után mentem 1 órát még nyélen. Minden héten kedd, szerda, csütörtök 3 napos blokk zajlott, 1 nap pihi és hétvégén mindkét nap verseny, vagy ha nem volt éppen, akkor közös edzés versenytempóban. Úgy gondoltam, nem pihengethetek rá semmire, mert itt munkát kell most végeznem. Ebben igazam volt - a hiba ott volt, hogy Amerika után nem pihentem. Hazaérkeztem egy keddi napon, pénteken jetlag-esen, fáradtan már Boszniában voltunk 3 napos versenyen - igaz az első egy kritérium volt, a második nap 150 kilis mezőnyverseny (itt máig nem értem, miért szakadtam le), harmadnapra viszont minden remekül ment, ma már egészen hihetetlennek tűnik, hogy egy olyan mezőnyben meg mertem csinálni azt, hogy a bolyból nekiálltam egyedül felérni az elmenésre - később sajnos elveszett az önbizalmam, beszarin álltam a rajthoz, újra izgultam, pedig Amerikában sikerült ezt levetkőzni és lazán beállni az első sorba, akár Colavita-s, Rock Racinges versenyzők közé is.
Mielőtt elfelejtem folytatni ezt a postot, szeretném leírni a legfontosabbat azon olvasók számára, akik a kerékpáros edzéssel kapcsolatos témák miatt olvassák a blogomat - az idei év eredményeiből és kudarcaiból levont konzekvenciákat, talán sokaknak segíthet, biztosan nem vagyok egyedül, aki szereti kipuhatolni maga a módszereket, amivel a legeredményesebb lehet - főleg ebben a témában, amiben mint tudjuk, nincs olyan, hogy OPTIMÁLIS, csak kísérleti módszerek vannak - az is lehetséges, hogy amiről ma úgy tudjuk, hogy a legtutibb, pár év múlva tudományosan hülyeségnek nyilvánul (történt ez a sok évtizedig fennálló tévhittel, miszerint a nagy intenzitású edzés hatására az új hajszálerek szétrobbannak, ezért csak lassan szabad menni télen)..
Az idei év volt a HARMADIK szezonom, egyben a harmadik kísérleti év is. Nézzük tehát:
HOGYAN ÉRJÜK EL, HOGY TELJESÍTMÉNYÜNK ROSSZABB LEGYEN SOK BEFEKTETETT MUNKA UTÁN avagy hogyan szakadjunk le a verseny elején 77-es vo2max-szal :-))) (gyengébbek kedvéért: jó eredményekért a pontok ellenkezőjét kell cselekedni)
1. AKARJ EGÉSZ ÉVBEN JÓ FORMÁBAN LENNI, minden szaros/fontos versenyen
2. Edzzél egyszerre VOLUMENt INTENZITÁSSAL
3. Tarts fent 120 feletti CTL-t 1,5 hónapig, ami sok, többnapos versenyhez is bőven elég, miközben 1 naposokhoz 90-nél sokkal frissebb vagy és a teljesítményed min. ugyanolyan, vagy jobb
4. Legyél túlbuzgó, készülj keményen télen, tinglitangli nélkül, aztán erősíts rá kora tavasszal és ne pihenj ki egy 5 hetes komoly terhelést, hanem ugorj fejest a szezonba
5. Vegyél be koffeintablettát a versenyek előtt, ha érzékeny vagy rá és remegős meg dekoncentrált leszel tőle
6. Tojd le a bemelegítést, mert mások se csinálják, még akkor is, ha neked a hirtelen versenyek nagyon nem mennek
7. Veszítsd el minden bizalmadat felkészülésedben, kondidban ha a mezőny szigorúan néz ki (nemzetközi versenyek) illetve ha valami nem úgy jön össze, ahogy szeretnéd
8. Helyezkedj úgy a mezőnyben, hogy sokszor kelljen felesleges extra munkát végezned, illetve ha egyébként jó erőben vagy, akkor is leszakadj az elejéről, mivel már előtted megszakították a sort és késő felérni (Gemenc első szakasz...)
9. SOHA ne menj lazán, mert kemény vagy, mindent kibírsz és neked nem kell pihenés
10. Ne tarts pihenőhetet, 3:1, 4:1 vagy akármilyen arányban. mert azt olvastad, hogy arra nincs szükség, ha rendesen csinálod a blokk edzést..de vajon rendesen csinálod?? (kipihented 1 nap alatt a 3 napos blokkot, hogy elkezdd az újabb 2 naposat?)
11. Ne foglalkozz a dolgok mentális oldalával. Stresszelj nyugodtan, az úgysem árt a fizikai teljesítőképességnek - há' hogy menne má' le a vo2max a stressztől?
"Lehet edzeni hosszúakat, lehet edzeni keményen - a kettő együtt csak szerekkel megy" (Greg Lemond)
...illetve lehet a kettőt együtt csinálni, egy darabig, azonban még igen strapabíró egyén estében is (tisztán) "toast" lesz belőled előbb-utóbb. .
folyt.köv
Folytatás?
VálaszTörlés