Időfutam OB és elköszönés a Merida HCT csapattól - új társaság keresése

Igen röviden és tömören: jóllehet nem lehet talán elvárni, hogy ha kétszer ülök a frissen kölcsönalkatrészekből összerakott fél-időfutamkerékpáron és másodszor próbálkozom a műfajban, minden tökéletesen úgy működjön, hogy az optimális teljesítményt tudjam produkálni, azért lehetett volna jobb az időfutam OB eredményem.. Az első fordulás után a felfelében beesett a lánc, az átdobóval nem tudtam felhúzni, pedig még gurultam pár métert, megálltam, megfordult a fejemben, hogy minek tovább menni, de a Vasi mögöttem volt és buzdított (bár azt nem értem, miért nem szállt ki betólni). Jó lassan feltettem, nagy nehezen belendítettem a bicajt felfelé, aztán mentem tovább. A fordítókból túl sok volt, nem ismertem a féktávot a telekerék miatt, baromi bénán kanyarodtam. Az áttételeket össze-vissza kapcsolgattam, sokszor feleslegesen döngöltem a keményet, pedig sokkal jobb volt a pörgetés, a Vasi buzdítása sokat segített, olyankor fel tudtam venni egy rendes ritmust, csak nagyon nem volt egyenletes az egész. A láncleesés a ritmusvesztéssel együtt, nulláról emelkedőre elindulással min. 1.5 percbe került, szerintem szerény becsléssel 2 perccel mehettem volna jobbat optimális esetben.

Nagyon köszönöm Csomor Erának a szépséges cockpit-et és a bukót, Simon Balázsnak pedig a telekereket - a Vasi kisérése az ordító Rammsteinnel pedig jól esett.
Az, hogy a jobb combom héfőn akkorára duzzadt, hogy alig fért a bicajosnadrágba és begyulladt az egész mert szétmartam egy szőrtüszőt és ez még tegnap is hőemelkedést produkált, nem tudom, hogy levett-e valamennyit a teljesítményből - ennyire tellett, megvolt a 185-ös átlagpulzus és nem spóroltam, az tuti.

Bükkaranyos gyönyörű fekvásű falu, kicsit sok a sötét színű ember arrafelé, de OB időfutam pályának ez ennyi fordítóval abszolút nem volt alkalmas - legalábbis nekem forgolódás nélkül egy irányba menni nem a lejtő végén fékezgetni majd nulláról elindulni nem tetszett. A rendezés hibátlan volt, a nézők (?) és a versenyzők száma elkeserítő.
Gratulálok Kusztor Péternek a győzelméhez, gyönyörűen forgott a lába, továbbá Kiskó Gábornak, akit ugyan nem ismerek, de mesélték, hogy kihagyás után tért vissza és már nem huszonéves, mégsem kapott sokat a Kusztortól, illetve a Vörös Ferinek, aki szintén nagyon jól ment, ráadásul komolyabb aero felszerelés nélkül!

A nap végén miután egy iszonyú sértő felháborító üzenetre keményen reagáltam és ez anyázásig fajult (bár nyugodt gyerek vagyok, azért a végtelenségig nem tűröm a gennyeskedést, ezért végül sajnos lesüllyedtem mások szintjére) hivatalosan megkaptam csapatvezetőnktől az üzenetet, miszerint nem lehetek jelen körülmények között a csapat tagja a továbbiakban. Győzött a proletárdiktatúra, hurrá!
Szerencsére nem hatódtam meg ezen, még nem tudom, hogy jutok le vasárnap az OB-ra, aki megy le és elvinne, kérem jelezze, illetve szívesen résztveszek bármelyik konkurrens csapat munkájában, ahol ex-csapatomnál minden bizonnyal csak normálisabb emberek fordulnak elő!