8 nap - 4 (+1) verseny

Mozgalmasan telt az elmúlt 8 nap: vasárnaptól-vasárnapig 4 versenyen vettem részt, pontosabban ötön, mert ma két futamban is elindultam.
Múlt vasárnap az LAX circuit race-t vettem célba relativ közelsége miatt, amit a los angelesi LAX reptér közvetlen szomszédságában rendeznek (versenyzés közben lehet nézegetni, ahogy landolnak a jumbo jetek :) - ezen a versenyen tavaly sztárparádé volt, de engem nem engedtek indulni - idén azonban mivel a nagy presztizsü Redlands Classic-kal egyidőben volt, inkább csak az "eselék" jött el. Kicsit álmosan, nem túl jól alvás után, de mégis jó formában érkeztem a versenyre, hál' Istennek a legtöbb rajt du. van, ami nekem nagyon fekszik, van idő rendesen elkészülni, nem kell rohanni reggel. Ezen a versenyen nagyon bátortalanul mozogtam, ennek eredményeképpen semmit nem alkottam, egy hajrán 2-ik lettem, a véghajránál pedig 17. Sajnos a pályát tavalyhoz képest leröviditették és ez az előre eltervezett taktikámat teljesen keresztbeverte - a pálya ugyanis egy fasorral osztott "parkway-en" zajlik, oda-vissza, 2 teljesen lelassitós visszaforditókanyarral, pofaszél-hátszél szituáció. A cél a hátszeles részen van és a probléma ott volt, hogy a visszaforditó után túl közelre került a cél. Taktikám az volt, hogy a végén elszököm, elsőként fordulok és onnan már begurulok hátszélben - azonban az utolsó kör rettenetes volt, mindenki rángatózott, elkezdtek nagyon veszélyesen mozogni emberek, a forditónál majdnem fel is rakott valaki, akkora volt a tülekedés. Akik hamar megindultak, azok közül sokan nem birták a tempót a célig, jómagam annyira hátulról indultam el, hogy a 120 fős mezőnyben kb. 30 ember leelőzésével lettem 17-ik. A sprintbefutó 62.5 km/h volt (nekem), 1160 wattos csúccsal (enyhe hátszél)
A hétfői pihenőnap után kedden ismét Long Beach felé vettem az irányt, az El Dorado kritériumra, amit keddenként tartanak. Elhatároztam, hogy ma folyamatosan támadni fogok. Kiváló 45 perces bemelegités után megkezdődött a verseny, mindenre mozdultam, nem spóroltam egy grammot sem - de egyszerüen valahogy minden egyes elmenést szerelt a mezőny - ez kezd hihetetlen lenni, pláne hogy most érezhetően gyorsabban mentünk, mint 1 hete - 42.5-es átlag, hátszél egy részen sincs, szembe- és oldalszél viszont mindenhol. A folyamatos tempózásomnak köszönhetően 300 wattos NP óraátlagom lett, úgy, hogy ebben 2 "neutralizálás" is benne volt (egy érdekes procedúra, mely szerint egy vijjogó kerékpár lelassitja a mezőnyt, amig a profik elhaladnak (ezen a versenyen amatőrben megyek), továbbá elmenésben volt 340 watt 10 percre. Egy hajrában 2-ik lettem, de az nem ér pontot, a végén rosszul helyezkedtem már megint, tehát sokadik. Az egy héttel ezelőtti verseny hivatalos eredménye közben végre megérkezett - 3-ik lettem, tehát megvan az első érem! (remélem meg is kapom)
Szerdán beütött a csodálatos idő, teljesen bezsongva indultam a monstre edzésemre a kanyonokba, amiről már szól egy post, ezért azt nem részletezem tovább - a lényeg annyi, hogy a formám elkezdett látványosan javulni, emelkedett a küszöböm és ezzel együtt természetesen az összes többi zóna, ezért már képes vagyok olyan wattot menni 4 órán át egyedül, mint ami egy mezőnyben menéshez kell 1 órás kritkón (komolyabb akciók nélkül persze).
Csütörtökön pihi - meglepően jól kipihentem a szerdai edzést és bizonyos fokú szuperkompenzációs-érzéssel vágtam neki a pénteki átmozgató edzésbe a hétvégi versenyek előtt, mely alatt tervbe vettem 2 db 5 perces vo2max intervalt a Newport Coast és a Vista Ridge emelkedőn, a cél watt 380 volt - egészen hihetetlenül éreztem magam és alaposan felülmúltam a tervezettet, sikerült a 400 watt kétszer és nem is mentem maxon!
Ezekután magabiztosan néztem a hétvége elé. elhatároztam, hogy nem fogok sprórolgatni, ami a csövön kifér, odarakom magam, sprinteken egyszerüen kb 1:50 az esélyem az 1200 wattos rosszul helyezkedős manővereimmel, ezért kénytelen vagyok támadni, elmenésbe kerülni.
Szombaton, továbbra is csodálatos időben, remek környezetben, Long Beach belvárosában rendezték a Long Beach GP-t, ami egybeesik egy kisebb bicajfesztivállal, igy igen sok nézőt vonz - őrjöngtek is rendesen a nézők minden egyes sarkon (6 kanyarból állt a pálya) - igy jó versenyezni, ez az egyetlen előnye a kritériumnak.
A verseny mindössze 45 perces volt - nem sokkal a rajt után már elmenésben voltam, 6-7 körön át szépen forogtunk 2 sráccal, aztán elkezdtek fáradni, kicsit szétesett a lánctalp és már a nyakunkon is volt a mezőny. Legnagyobb előnyünk 1 saroknyi volt, de én mégis úgy éreztem, hogy életképes lehet a szökés. A prime-eket (dijazott hajrá) hasraütés-szerüen mondta be a speaker és mivel egy csapat gyerek csengőt rázott, sikerült elbuknom azt az 50 dolláros prime-t, ami még a szökés alatt volt, pont úgy jött ki a forgás hogy nem én voltam elől (és nem is tudtam, hogy hajrá van...tipikus). Nem sokkal később újra szökésben voltam, ezúttal 6-an voltunk, ez talán még életképesebbnek tünt, de mégis hamarabb kihullottak emberek és megint megfogtak minket. Az utolsó körben a szembeszeles részen nyomtam egy full gázt és egyedül támadtam, de sajnos a nem tartott sokáig, a célegyenesre már eleve rossz helyen fordultam rá és igen hamar odaértünk..Tizenvalahanyadik lettem..Kár, nagy kár - nagyon szép volt a pódium..A tempóról pedig annyit, hogy 315 wattos átlagom lett 50 percre (a mezőnyben ülve kb. 230 lett volnam vagy annyi sem, 42-es átlag, a sprint ezúttal nálam 58 km/h volt...mindez egy abszolút amatőr mezőnyben...
Ma reggel Carson city-be, a hires Home Depot center tőszomszédságában található Dominguez Hills negyedben rendezett kritériumra látogattam el. (mégegy nevezetesség a szomszédban található Compton városa, ami a "rossz környék" szinonimája Los Angeles megyében, néger gettó, volt szerencsém áttekerni oda bemelegités alatt, mondhatnám Gyömrői út-Illatos út feeling ütött meg a legjobb esetben..)
Ma még durvább idő lett, ezt már igazán szeretem: napon 30 fok volt.
Mivel ezt a versenyt a California Bicycle Racing szervezte, nem pedig a vaskalapos US Cycling Federation (akik min. az UCI-nak képzelik magukat), a helyi licencem tőlük van és jóban vagyok a szervezőkkel (akiket az El Dorado kritkóról ismerek) 2 futamban is engedtek indulni (10 dollár extra persze), igy a master1 (30+) 3/4 után az 1/2/3-ban is elindultam, ahol az ászok is mennek.
Erőben továbbra sem volt hiány, remekül voltam, teljesen összeszedett, mindenre mentem, pár kör után már elmenésben voltam két sráccal, forogtunk kb. 3 körig, aztán felért a mezőny. Az egész verseny az elmenés-támadás-akció jegyében zajlott, az egyik hajrán már megint csak 2-ik lettem, egyszerüen nem birtam kikerülni az előttem haladót, hiába vezette fel ő a hajrát. (a gyorsulásom és a sprintem katasztrófa - és sajnos a kritériumozáshoz ezek igencsak fontosak..)
A végén kialakult kisebb elmenésbe nem fértem be, igy legalább 2 hajrát ők vittek el - aztán fel akartam ugrani rájuk, jött velem az egész mezőny, igy mezőnyhajrá lett a vége, ahol megint csak 20. lettem.
2 óra lazulás, rehidratálás és egy kis kaja után következett a nagy megmérettetés a profik között. Mikor megláttam, hogy a dél-kaliforniai kritkók egyik koronázatlan királya, Thurlow "Turbo" Rogers is a mezőnyben van, vele együtt az egész Amgen-Giant masters csapat (egytől egyig hatalmas, tiszta izom palik, elbizonytalanitó látvány - nem Európában vagyunk, itt nem megy a pálcikaemberkedés) , már tudtam, hogy nagy menés lesz (tegnap Long Beachen volt szerencsém végignézni, ahogy egyedül ellépett a mezőnytől és fél órán át előttük ment nagyon durván, aztán felugrottak rá ketten, végül haza is értek, azonban egy Rock Racinges versenyző lesprintelte őt)
A pali mellesleg nem akárki: 46 évesen szinte verhetetlen, minden kritériumon több kategóriában elindul, masterként, profiként, 27 év versenyzés van a háta mögött, benne egy 6. hely a Los Angelesi olimpia országúti mezőnyversenyén, illetve büszkén viseli a szivárnyszinü csikokat a mezén, mint egykori master világbajnok. Fogalmam nem volt, hogy mégis hogy fog ez esni, de kis mosollyal a számon azt mondtam magamnak: "Ma Thurlow Rogersre teszem a kereket" és ha elmenést csinál, megyek vele.. Elindultunk, a sebesség már az első körökben is más dimenzió volt, mint az amatőrök között, kőkeményen kanyarodott miindenki, szépen tartották mind az ivet és mivel elég szeles volt a pálya ismét, brutális szélezések voltak - ebből később lett is egy bukás, megint előttem, de sikerült kikerülni, nem voltam annyira közel.
Az első körök 45 körüli tempóban teltek, egyelőre csak ültem a mezőnyben, aztán megláttam Thurlow-t, az emberemet :) és valóban elkezdtem rátenni a kereket! Úgy éreztem, előbb vagy utóbb biztosan megpróbál ellépni. Pár körrel később annyira jó helyen voltam, hogy egyszer csak megnyilt a lehetőség egy elmenésben résztvenni, jól éreztem magam, bele is ugrottam. 1-2 kör után leszereltek minket, utána pihentem egy kicsit, aztán megint előrementem és egyszer csak azt éreztem, hogy ott tudok lenni, ők sem sokkal erősebbek! Mindenre tudtam mozdulni, végig ügyesen bicajoztam, pedig ördögi volt a tempó, az utolsó körben 48-50ekkel mentünk, hátszél sehol nem volt. Magamhoz képest jól helyezkedtem már a célegyenes előtt kanyar előtt, ezért relativ jól végeztem, hivatalos eredményt nem vártam meg, majd úgyis fent lesz a neten, de valahol a 20. hely körül érhettem be - egészen 10-ig volt pénzdij, 1000 dollárról lefelé 50ig!
Kézzel fogható siker egyik versenyen sem született, azonban "relativ siker" mindenképpen, a mai nap után abszolút nem voltam csalódott, van mögöttem egy újabb 1100 TSS-es edzés (aki tud valamit a wattmérős edzésekről, az tudja, hogy mit jelent egy ilyen hét) illetve 11000 kilojoule munka (tehát effektiv komoly munkavégzés történt). Szó nem volt rápihenésről, a cél az volt, hogy egyszerre keményen versenyezzek, edzésképpen, de lehetőség szerint csináljak is valami értékelhetőt - hogy mi a problémám a dél-kaliforniai kritériumversenyzéssel, azt egy komoly versenyanalizis esszében egy következő postban fogom kifejteni. A héten az 1 perces wattomat leszámitva minden intervallumban megdőltek az eddigi értékek, tehát rendesen fejlődök, a küszöbteljesitményem már 5 W/kg környékén van, úgy érzem elérhető idén még a cél (5.2-5.3 W/kg).
A kemény hetet egy strandolással zártam ma délután, még délután 4-kor is megérte lemennem a partra, ahol az óceán hullámainak és egy a parthoz közel játszadozó delfin figyelése közöpette teljes relax módba kapcsoltam.

Az eseményekről profi fotók készültek, amint felkerülnek a webre, postolom őket.