Superhuman feeling

Többen megkérdezték már tőlem, amikor a kerékpározásról mesélek teljesen átszellemülten, száraz részletekig behatóan, hogy miért is csinálom igazából, túl a versenyzésen, nehezen elérhető eredményeken, a befektetett sok és kőkemény munka "kézzel fogható" értelemben nem térül meg.. Nos, akkor most elmondom. A tegnapi edzés egyike volt azoknak, amikor az ember újra felfedezi, hogy mennyire szuper az, amit csinál, annak ellenére, hogy nap mint nap csinálja, egyáltalán nem unalmas (amennyiben baromira motivált az ember, mint én most), az egész hét előre a fejében van, tudja, melyik nap milyen edzést fog végezni és a kőkemény 3 napos blokk után nagyon jól fog esni a megérdemelt pihenőnap, majd az azt követő újabb blokk.
Csodálatos nap volt a tegnapi, nem csak azért, mert tökéletes idő volt, 25 fok, tiszta kék ég, közepes szél, hanem mert iszonyú erős voltam, beütött az az érzés, ami miatt bármilyen kézzel fogható eredmény nélkül megéri keményen edzeni, csak azért, hogy az ember ezt érezze, a "superhuman feeling"-et - amikor fél banánnal és két kulaccsal haladok 4 óra 10 percen keresztül hegyen-völgyön át, 1250 méter szintkülönbséget ledolgozva, óceánparton és kanyonokban, olyan tempóban, hogy 240 wattos az átlagom, könnyedén ütögetem a 320 wattokat küszöbön a dombokon, és a nemrég még nehéznek tünő 270 watt már steady state tempo. Az edzés végén ugyan majdnem leszédültem a bicajról, de nem azért mert elfáradtam, hanem feléltem a glikogénraktárakat, leesett a vércukrom, ami érthető, 3022 kilojoule munka ill. 118 km után, illetve aki ismeri a teljesitménymérő mértékegységeit, annak inkább annyit mondok, hogy 277 TSS - mindezt úgy, hogy szombat óta nem pihentem, vasárnap és kedden pedig versenyeztem - ebből eredően a TSB-m (training stress balance, pihentségi mutató) az eddigi legnagyobb mélypontra, -40-re süllyedt.
A mai napot teljes pihenéssel töltöttem, és ezalatt lehetőségem nyilt egy kis ars culinaris-ra, ami eddig nagyjából kimaradt az életemből, de nagyon élveztem, hogy most van idő ilyesmire: fokhagymán, vöröshagymán, extra szüz olivaolajon párolt spárgát csináltam, sült paradicsommal, jó kis ranch szósszal leöntve. Miam!!
Kisebb sikerélmény is volt, mert megérkezett a White Industries-től megrendelt Shimano rotor a hátsó kerekemhez, amit tengellyel együtt képes voltam kicserélni! Már csak a tubuluart kell felragasztani és készen áll az álom-kerékszettem: elől Lew Palermo, hátul Reynolds Stratus, mindkettő White Industries LTA aggyal, megközelitőleg ugyanolyan karbon-grafit kompozit felnivel, a szett nagyjából 1200 gramm és gyorsul, mint ATOOOOM.
Holnap egy rövid edzés, vo2max intervalokkal, a Newport Coast-on fel.
Szombaton Long Beach downtown criterium, vasárnap Dominguez Hills crit!