Egyik kedvenc versenyem volt most hétvégén: a Mátra kör. 2006-ban indultam először ezen a versenyen, első országúti versenyeim között, egyike volt annak a kb. 4 versenynek, amin indultam. Annak ellenére szeretem ezt a versenyt, hogy soha még olyan versenyen nem teljesítettem jól, ami egyből heggyel kezdődik - azt azonban álmomban sem gondoltam volna, hogy (még a jelenlegi leromlott állapotomban sem) leszakadok megint az elejéről - mégis megtörtént, méghozzá úgy, hogy olyan emberek ott maradtak, mint pl. Ottó bá budaörsi triatlonos gyerekei, akik a közös edzéseken a 2%-os "emelkedőn" azonnal leszakadnak és 42-nél nagyobb tempót nem igazán birnak ki. Nagyon elkeserítő volt, ráadásul érdekes módon a hegyre felérve jobban lettem és elkezdtem menni, mint az állat lefele, minden áron fel akartam érni, de ebben az összerázodott kb. 20 kutyaütőből nem sok partnerem akadt. A legelkeserítőbb abban, amikor az ember leszakad az elejéről, az, hogy kiemelt idiótákkal kell együtt biciklizni - jelen esetben (persze nem először) a pálmát a P-Nívó-CMH csapat pár embere vitte, akiket líderük, Borbély Gyuri sem bír megrendszabályozni. Miután képtlenek voltak bármi értékelhetőt hozzáadni az üldözéshez, állítólag csapatvezetői utasításra elkezdték azokat szivatni (minket), akik minden egyes forgásnál maximumot adtak a kialakuló lánctalpban (amit mellesleg folyamatosan tönkretettek). Ilyenkor ha az ember szól, akkor persze az van, hogy savanyú a szőlő, mit keresek én ott hátul - hát tényleg mit keresek ott, de sajnos ennek a képletnek sok összetevője van, a jelenlegi egészségi állapotomtól kezdve a túledzettségen keresztül a mindennapi stresszig. Egy dologra viszont rájöttem, ami sajnos egész évben csak kárt tett a teljesítményemben, ez pedig a koffein. Ez az anyag, amit a leghatásosabb legális doppingnak tartanak - gyorítja a metabolizmust, stimuláns és spórolja a glikogénraktárakat - számos mellékhatást is tartogat, ha az ember érzekeny a dózisra, az én esetemben ez 200 mg. A legtöbb versenyen kb. 1 óra kell ahhoz, hogy jól érezzem magam - az idei szezonom számos versenyére visszagondolva az első órában pontosan olyan dolgokat éreztem, ami a koffein mellékhatása is: rossz gyomor, rossz közérzet, enyhe remegés és rossz kontroll a kerékpár felett.
A szerdai edzésen Vasi, Buruczki, Vizer stb. társaságában tartottam egy kis szintfelmérést és meglepően jól éreztem magam, tekintve hogy kezdek egy kicsit pihentebb lenni mostanában, mióta visszavettem az edzésből - Bia felé az Aldi raktár mellett felfelé sikerült 47-48 km/h-val haladni, ez minden bizonnyal életem egyik legjobb teljesítménye volt, nem nagyon emlékszem, hogy valaha mentünk volna ott ennyivel, még motor mögött sem. Ez a tempo még a Szilárdnak is sok volt, pedig ő aztán nem egy gyenge gyerek. Ezek után bizakodva néztem a hétvége elé, azonban megint kiderült, hogy stresszelek, hülyeségeket csinálok (koffein bevétele 2 órás versenyre, ahol a glikogénraktárnak nincs ideje leürülni), ismerten lassú bemelegedésem ellenére elégtelen bemelegítés és nyomás alatt (verseny) nem tudom a maximumot adni (annak idején teniszben képes voltam elveszteni egy game-et 40 -semmiről). Olvastam egy cikket a mentális attribútumok fontosságáról és bizony ez megerősítette, hogy nagyon fontos része a teljesítménynek az agy, sőt a legfontosabb. "90% mental, 10% physical" - olvastam valahol. Beszéltek még a cikkben a top atléták lazaságáról, akik feszültség nélkül állnak rajthoz és a verseny hevében is lazák tudnak maradni - nekem ez idén csak szezon elején sikerült, meg is volt az eredménye, majd ahogy kezdtem besokallni az edzésvolumentől, intenzitástól és a folyamatos versenystressztől, egyre gyűlt a feszültség és ez erős nyomot hagy a teljesítményen.
Visszatérve a szánalmas dögsorra: a legszörnyűbb az, hogy ezek az emberek valahogy nem tudják megérteni, hogy a dögsoron nem menő a dögsoron lógni - érdekes módon amikor elkezdtem versenyezni én úgy éreztem, hogy több respekt jár azért, ha az ember dolgozik ha már a dögsorra szakadt, mintha csak lógna ott feleslegesen az X-edik helyért - 2006-ban első Mátra körömön pár kollégával karöltve sikerült is felérnünk az elejére, és valahol ott végeztem, mint most 3 évvel később, kétszer erősebben... Nem mintha a helyezés top 3-on túl annyit számítana, hiszen tavaly, 3 hét nyaralás, napozás és hajnalig tartó bulizás után, 0 kerékpározással olyanok előtt beértem, akik folyamatosan edzésben voltak. Ilyen és hasonló esetek után gondolkozom el, hogy a kevesebb sokszor több. Idén szétedzettem magam, volt volumen, volt inenzitás, folyamatos és egyenletes terhelés emelés, tudományos felkészülés, monitorozás, tudományos táplálkozás és rengeteg versenyzés - versenyeredmény szinte semmi az 1 db 3. helyemet leszámítva. Sok mindent tanultam az idén is, sokat fejlődtem, sokat hibáztam, de erről majd egy későbbi bejegyzésben bővebben írok.
A Mátra kört sok perces hátrányban a vége előtt kb 1 km-rel a dögsorról, hogy legalább ne legyenek a közelemben, amikor baromi idegesítő módon elkezdenek sprintelgetni a nyolcvanadik helyért - mint ahogy meg is történt, hogy a rettenetes szánalmas BBB nadrágos palilábas gyerek, akit utolértem a vége előtt, beállt mögém és a célban lesprintelt, mintha az bármit számítana. Nem gondoltam volna, hogy van még olyen idióta a földön, aki képes ennyire patetikus lenni, megint csak azt tudom mondani, soha nem vetemedtem ilyesmire, valószínűleg azért, mert hamar megtanultam az etikettet - és persze van agyam hozzá, hogy felfogjak dolgokat elég gyorsan :-)
A csalódás után másnap muszáj volt Orfűre elmenni versenyezni, ugyanis ki akartam próbálni, hogy valós-e a hipotézis, amit felállítottam a verseny elején tapasztalható rosszulléteimről, nevezetes az, hogy a 200 mg koffein amit idén szinte minden verseny előtt bevettem, az első fél-1 órában számos olyan tünetet produkált, ami mind a lehetséges koffein mellékhatásai közé tartozik: émelygés, rossz gyomor, remegő kéz, gyenge kontroll a kerékpáron, stb.. Minden egyén másképp reagál különböző koffein adagokra - ha megiszom egy kólát edzés közben, határozottan jót tesz, meglódulok tőle mint állat, természetesen ebben a cukornak is nagy szerepe van - nagyobb adag bevétele azonban először vasoconstictio-t okoz.
Leutaztunk tehát Orfűre négyen, Vasi, Ferike, Berek + én, és a délelőtti futam az orfűi tó körül igazán remekül ment, fáradhatalan voltam, a Ferikével ketten mentünk minden támadásra, aminek nagy részét Arany G és a Fiúlány produkálta, nem is tudtak elszökni. A Berek, akiről azt sem tudtam, hogy még versenyben van, ugyanis betegeskedett mostanában, ez idő alatt végig a sor végén kummantott, aztán az utolsó körben, amikor épp a legnagyobb lószparádét kontrolláltuk le, orditva eljött a sor mellett, ott még egyszer összerázódtunk, de a célegyenesben egy ugyanilyen manőverrel meg is nyerte a versenyt. Eredmény tekintetében tehát nekem megint semmi nem jutott, hiába dolgoztam fossá magam - de ez még rendben is van, ha a domestique szerepért jár valami, azonban még fapapucs sem járt, sőt a 30 ezer forintos kp nyereményből, amit persze nem osztott el favoritunk, arra sem volt képes, hogy legalább a benzint állja.
Délután a második futam egy 16 kilis hegymenet volt, szinte nulla bemelegítéssel indultam, "úgysem lesz probléma" alapon, persze hirtelen elindultunk, mire elértünk az első meredek kanyarhoz, ahol a 2007-es OB is ment, elkezdett szétszakadni a sor, a Vasi még a szemem előtt felzárkózott, én pedig már megint nem. Innentől a Ferikével baktattunk fel, 1 perces hátrányban érkeztünk meg az elejéhez képest a TV toronyhoz. Nagyon nem esett jól, pedig kb. 300 wattos átlag lett, amit könnyebben bírni kellett volna. Itt megint elkenődtem egy kicsit, nagyon nem normális, hogy pont hegyeken szakadok le.
folyt.köv.
A szerdai edzésen Vasi, Buruczki, Vizer stb. társaságában tartottam egy kis szintfelmérést és meglepően jól éreztem magam, tekintve hogy kezdek egy kicsit pihentebb lenni mostanában, mióta visszavettem az edzésből - Bia felé az Aldi raktár mellett felfelé sikerült 47-48 km/h-val haladni, ez minden bizonnyal életem egyik legjobb teljesítménye volt, nem nagyon emlékszem, hogy valaha mentünk volna ott ennyivel, még motor mögött sem. Ez a tempo még a Szilárdnak is sok volt, pedig ő aztán nem egy gyenge gyerek. Ezek után bizakodva néztem a hétvége elé, azonban megint kiderült, hogy stresszelek, hülyeségeket csinálok (koffein bevétele 2 órás versenyre, ahol a glikogénraktárnak nincs ideje leürülni), ismerten lassú bemelegedésem ellenére elégtelen bemelegítés és nyomás alatt (verseny) nem tudom a maximumot adni (annak idején teniszben képes voltam elveszteni egy game-et 40 -semmiről). Olvastam egy cikket a mentális attribútumok fontosságáról és bizony ez megerősítette, hogy nagyon fontos része a teljesítménynek az agy, sőt a legfontosabb. "90% mental, 10% physical" - olvastam valahol. Beszéltek még a cikkben a top atléták lazaságáról, akik feszültség nélkül állnak rajthoz és a verseny hevében is lazák tudnak maradni - nekem ez idén csak szezon elején sikerült, meg is volt az eredménye, majd ahogy kezdtem besokallni az edzésvolumentől, intenzitástól és a folyamatos versenystressztől, egyre gyűlt a feszültség és ez erős nyomot hagy a teljesítményen.
Visszatérve a szánalmas dögsorra: a legszörnyűbb az, hogy ezek az emberek valahogy nem tudják megérteni, hogy a dögsoron nem menő a dögsoron lógni - érdekes módon amikor elkezdtem versenyezni én úgy éreztem, hogy több respekt jár azért, ha az ember dolgozik ha már a dögsorra szakadt, mintha csak lógna ott feleslegesen az X-edik helyért - 2006-ban első Mátra körömön pár kollégával karöltve sikerült is felérnünk az elejére, és valahol ott végeztem, mint most 3 évvel később, kétszer erősebben... Nem mintha a helyezés top 3-on túl annyit számítana, hiszen tavaly, 3 hét nyaralás, napozás és hajnalig tartó bulizás után, 0 kerékpározással olyanok előtt beértem, akik folyamatosan edzésben voltak. Ilyen és hasonló esetek után gondolkozom el, hogy a kevesebb sokszor több. Idén szétedzettem magam, volt volumen, volt inenzitás, folyamatos és egyenletes terhelés emelés, tudományos felkészülés, monitorozás, tudományos táplálkozás és rengeteg versenyzés - versenyeredmény szinte semmi az 1 db 3. helyemet leszámítva. Sok mindent tanultam az idén is, sokat fejlődtem, sokat hibáztam, de erről majd egy későbbi bejegyzésben bővebben írok.
A Mátra kört sok perces hátrányban a vége előtt kb 1 km-rel a dögsorról, hogy legalább ne legyenek a közelemben, amikor baromi idegesítő módon elkezdenek sprintelgetni a nyolcvanadik helyért - mint ahogy meg is történt, hogy a rettenetes szánalmas BBB nadrágos palilábas gyerek, akit utolértem a vége előtt, beállt mögém és a célban lesprintelt, mintha az bármit számítana. Nem gondoltam volna, hogy van még olyen idióta a földön, aki képes ennyire patetikus lenni, megint csak azt tudom mondani, soha nem vetemedtem ilyesmire, valószínűleg azért, mert hamar megtanultam az etikettet - és persze van agyam hozzá, hogy felfogjak dolgokat elég gyorsan :-)
A csalódás után másnap muszáj volt Orfűre elmenni versenyezni, ugyanis ki akartam próbálni, hogy valós-e a hipotézis, amit felállítottam a verseny elején tapasztalható rosszulléteimről, nevezetes az, hogy a 200 mg koffein amit idén szinte minden verseny előtt bevettem, az első fél-1 órában számos olyan tünetet produkált, ami mind a lehetséges koffein mellékhatásai közé tartozik: émelygés, rossz gyomor, remegő kéz, gyenge kontroll a kerékpáron, stb.. Minden egyén másképp reagál különböző koffein adagokra - ha megiszom egy kólát edzés közben, határozottan jót tesz, meglódulok tőle mint állat, természetesen ebben a cukornak is nagy szerepe van - nagyobb adag bevétele azonban először vasoconstictio-t okoz.
Leutaztunk tehát Orfűre négyen, Vasi, Ferike, Berek + én, és a délelőtti futam az orfűi tó körül igazán remekül ment, fáradhatalan voltam, a Ferikével ketten mentünk minden támadásra, aminek nagy részét Arany G és a Fiúlány produkálta, nem is tudtak elszökni. A Berek, akiről azt sem tudtam, hogy még versenyben van, ugyanis betegeskedett mostanában, ez idő alatt végig a sor végén kummantott, aztán az utolsó körben, amikor épp a legnagyobb lószparádét kontrolláltuk le, orditva eljött a sor mellett, ott még egyszer összerázódtunk, de a célegyenesben egy ugyanilyen manőverrel meg is nyerte a versenyt. Eredmény tekintetében tehát nekem megint semmi nem jutott, hiába dolgoztam fossá magam - de ez még rendben is van, ha a domestique szerepért jár valami, azonban még fapapucs sem járt, sőt a 30 ezer forintos kp nyereményből, amit persze nem osztott el favoritunk, arra sem volt képes, hogy legalább a benzint állja.
Délután a második futam egy 16 kilis hegymenet volt, szinte nulla bemelegítéssel indultam, "úgysem lesz probléma" alapon, persze hirtelen elindultunk, mire elértünk az első meredek kanyarhoz, ahol a 2007-es OB is ment, elkezdett szétszakadni a sor, a Vasi még a szemem előtt felzárkózott, én pedig már megint nem. Innentől a Ferikével baktattunk fel, 1 perces hátrányban érkeztünk meg az elejéhez képest a TV toronyhoz. Nagyon nem esett jól, pedig kb. 300 wattos átlag lett, amit könnyebben bírni kellett volna. Itt megint elkenődtem egy kicsit, nagyon nem normális, hogy pont hegyeken szakadok le.
folyt.köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése