Hétfön miután sikerült videokazettát vennünk, dél körül a napi talpalási adagunk fedezése érdekében kivitettük magunkat a városközponttól kb. 7 km-re kezdodo nemzeti parkhoz, ahova azonban nem mentünk be, viszont a bejárattól a szállásig kb. 1 óra talpalással nem túl érdekes, de legalább csúnya homokbányákkal körülvett ripio-n a port nyelve visszrohantunk a szállásra.Minden bizonnyal elbuktunk pár szép dolgot a nemzeti parkban, tavakat, hegyeket, de miután a bejáratnál alaposan felmértük a térképet, rájöttünk, hogy semmi értelme 100 peso-t becsengetni, hogyha este 7-re lent kell lennünk a kikötoben a hajóútra, illetve a legkisebb túra is kb. 3 órát venne igénybe. Majd egy másik alkalommal, ha erre járunk. Az ido annyira elment, hogy 1 óránk sem maradt ledoni és már mehettünk is le a kikötobe. Az elozo napi meghiúsult du. 3-ra tervezett túra helyett megirzikóztuk az este 7 órásit, ami azonban csak akkor indul, ha összejön elég utás (kb. 5, ha jól emlékszem). Lementünk, szép ido volt és konfirmálták a hétórási kihajózást, maradtunt a tegnapi társulatnál, akik szimpatikusnak tüntek, kis hajóval operáltak, olcsóbbak voltak a tömegeket mozgató óriás katamaránoknál, ráadásul egy helyszinnel több volt a menüben mint máshol. A menü egyébként minden cégnél szinte ugyanaz volt: El Faro (világvége világitótorony) Isla de los lobos (tengeri elefántok szigete, olyan mint a fóka, csak belso füle van és 4 lábbal nyomul ketto helyett) Isla de los pajaros (kormorán-sziget) (egyik utastársunk, az Atlantában élo angol Kev' szerin
t ezek nem hivatalos nevek, csak a turisták részére lett leegyszerüsitve - ez valószinünek hangzik az együgyü neveket alapján) Ezek mellé extraként ez a társulat bedobta a Beagle-szigetet, ami ennek az egész csatornának - pontosabban fjordnak, ugyanis ez egy jég által kivályt fjord - a neve. Utólag elmondhatjuk, hogy jó választás volt a csapat, szuper laza fiatalok, enyhén piás reszelos hangú kapitány, semmi cirkusz meg parázás a hajó szabályzatáról, mint pl. a bálnanézésnél, sot, olyan "argentino-s" lazaság (ezt mostmár igy hivjuk, mivel lépten-nyomon látjuk a jelenséget), amin még mindig meglepodünk: a kb. 30 lábsa kishajón, ami a szokásos nem túl magas korláttal rendelkezik és igen keskeny hellyel a kabin és a korlát között, magyarul az ügyetlenebb simán beeshet, semmiféle paráztatás vagy elovigyázatossági intézkedés nem hangzott el, csak annyi, hogy "itt lehet eloremenni a hajóorrba, ha akarsz". A viz szinte tükörsima volt, szél alig és az eléggé általános paplanfelho-takaró is meg volt szakadozva az égen, igy sikerült pár remek képet készitenünk. Nem sokkal azután, hogy befizettük a "kikötoi adót" (6 peso fejenként, azaz 300 forint), ami nem nagy összeg, de megintcsak egy sunyi kis lehúzás, szépen felsorakoztunk a kiköto bejáratánál, ahol orditó nagy control de pasajeros felirat vetitett, gondoltuk majd a prefectura embere alaposan megnézi mindenkinek az okmányait, azonban épp nem volt ott senki, úgyhogy az egész társaság (kb. tizen) "na jó, menjünk" alapon bement a kikötobe és felszállt a hajóra. (ez a jelenet egyébként felkerült a hatósági intézkedési toplistára, olyanok mellé, mint a reptéri vámon a scannerkezelonél a "Berakjuk a csomagot a scannerbe? Áh, menjetek" illetve az ushuaiai reptéren visszautunknál a besipoló fémkapu, ami után kiskatona módjára megmerevedve vártuk, hogy mikor jönnek motozni, azonban senki nem hederitett ránk) Kihajózás után nem sokkal megkezdték a "snack on board" felszolgálását, azaz körbeadtak tálcán egy 3 peso értékü budin-t (gyümölcskenyér-szerüség) illetve lehetett más büdös szája után szivogatni bombillan keresztül a mate-t, melynek nagyszerüségét még egyelore nem sikerült felismernünk, bár valamit biztosan tudhat, ha egy egész kontinens termoszokkal jár és ezt szivogatja.
Körbejártuk a három kis szigetet, amelyeken a világitótorony, a fókák és a kormoránok voltak, szétfotóztuk és szétvideóztuk a helyszint, megállapitottuk, hogy ez a túra már megérte, véleményem szerint ezerszer jobb volt, mint a bálnanézés, amiről én előre tudtam, hogy gagyi lesz. A hangulat remek volt a hajón, még a féleszü olasz társaság sem tudott minket felidegesiteni, akik percenként gyújtottak rá a cigire (egyébként szinte mindenki dohányzott mint az állat), azonban utólag mesélte a Jezabeusm hogy azt vélte hallani, amint csúfolódnak a magyar beszédben található sok e-betün és mekegtek egymásnak. Eltakarodnak az anyjukba ezek a kis senkiházi szaroslajos (luigi di merda) digók. Ez csak rátett egy lapáttal arra, hogy a "Világ barmai" c. cikksorozatom első részében róluk irjak,
Az olaszok mellett volt egy szörnyú argentin párocska a hajón, a csávesz úgy nézett ki, mint maga a halál, fekete-fehér adidas tréningben és egy gagyi taxis aviatorszemüvegben nyomta végig az utat, amit természetesen sötétedéskor sem vett le, a kövér csaja pedig ki nem mozdult a kajütből és végig a mate-t szopogatta.
Az utolsó állomás a Beagle sziget volt, ahol ki is szálltunk és egy kis túrát tettünk meg, miközben megismertük azt a nagy moha-szerü párnapuháságú fura növényt, aminek a nevére nem emlékszem már, de ennek a gyülömcse maga a calafate is.
A kirándulás összesen több volt, mint 3 óra, sötétedés után értünk vissza a kikötőbe, volt szerencsénk látni Ushuaia fényeit a tenger felől, ami egy újabb felejthetetlen látvány - sajnos a fotót a fent ismertetett balfasz napszemüvegben este fél 11 után nem volt képes szépen megcsinálni, ezért a valóságot csak részben közeliti meg. Talán majd a videó.
A napot a Marco Polo étteremben fejeztük be egy jó bife de chorizo és egy lomo grille kivégzésével.
Kedden, utolsó napunkon már nem volt tervezett program, ezért csak kolbászoltunk Ushuaia-ban, aztán a Jeza kapott egy emailt, miszerint még nincs konfirmálva a visszaútunk a légitársaság által - ez természetesen triggerelt egy programot - sorbaállás és ügyintézés egy Aerolineas Argentinas irodában. Valamivel ezelőtt, kb. délben csatlakozott hozzánk Lobo II. alias "Churro", második kutyabarátunk, ekkor még nem sejtettük, hogy több, mint 6 órát fog velünk eltölteni és hogy a szivünk fog megszakadni, amikor elválunk. Én nem tudom megmondani, hogy milyen kutya volt, de nem nézett ki utcakutyának, nyirva volt a szőre, szállásadónk szerint fajkutya volt. Kommentekben várjuk a megfejtést, a kép az Ushuaia albumban látható. Hatalmas kört tett meg velünk, megvárt minket az iroda előtt, megvárta, amig ebédeltünk (ekkor kapott egy minimális kaját), egyszer majdnem eltünt, amikor bementünk egy üzletbe, egyszer csak az utca túloldaláról észrevett és felismert minket, majd örömmel jött megint utánunk.
Feljött velünk a szállásig, megvárta a kertben, mig összepakolunk, stb. majd jött velünk le, egészen a taxiig.
Itt fájdalmas búcsút vettünk tőle és majd megszakadt a szivünk, amikor a piros lámpánál a járdáról szomorúan nézett be az ablakon. Sosem tudjuk meg, mi lett vele, de reméljük, hazatalált, mert valószinüleg valakié volt és elveszett.
Negyed óra alatt kiértünk a jókedélyü metálos taxissal a finn stilusú, szaunaépület-szerü jópofa Ushuaia-i reptérre, majd nagyjából időben, este 8-kor, fantasztikus látvánnyal az Andok felett elindultunk BsAs felé, ahova 3,5 óra volt az út.
Egy dolgot még Ushuaia-ról: a fő téma itt a világvégézés, meg a világ legdélebbi ezmegaz-jai, erről rengeteg bőr van lehúzva (lo....más austral del mundo), ezért összegyüjtöttünk pár érdekes dolgot, amiből láttuk a legdélebbit:
- a világ legdélebbi Telefunken szakszervize
- a világ legdélebbi 2107-es kockaladája
- a világ legdélebbi golfpályája
- a világ legdélebbi Dácia TLX-e
- a világ legdélebbi Commodore 64 szakszervize
- a világ legdélebbi Temaforg kereskedése
- a világ legdélebbi Röltex-e
- a világ legdélebbi Alkalmi Áruháza
- a világ legdélebbi Nádor utca lakosai
- a világ legdélebbi Wunderbaumja
- a világ legdélebbi Skála áruháza
- a világ legdélebbi pirosszimfi doboza
..és még sorolhatnánk.
t ezek nem hivatalos nevek, csak a turisták részére lett leegyszerüsitve - ez valószinünek hangzik az együgyü neveket alapján) Ezek mellé extraként ez a társulat bedobta a Beagle-szigetet, ami ennek az egész csatornának - pontosabban fjordnak, ugyanis ez egy jég által kivályt fjord - a neve. Utólag elmondhatjuk, hogy jó választás volt a csapat, szuper laza fiatalok, enyhén piás reszelos hangú kapitány, semmi cirkusz meg parázás a hajó szabályzatáról, mint pl. a bálnanézésnél, sot, olyan "argentino-s" lazaság (ezt mostmár igy hivjuk, mivel lépten-nyomon látjuk a jelenséget), amin még mindig meglepodünk: a kb. 30 lábsa kishajón, ami a szokásos nem túl magas korláttal rendelkezik és igen keskeny hellyel a kabin és a korlát között, magyarul az ügyetlenebb simán beeshet, semmiféle paráztatás vagy elovigyázatossági intézkedés nem hangzott el, csak annyi, hogy "itt lehet eloremenni a hajóorrba, ha akarsz". A viz szinte tükörsima volt, szél alig és az eléggé általános paplanfelho-takaró is meg volt szakadozva az égen, igy sikerült pár remek képet készitenünk. Nem sokkal azután, hogy befizettük a "kikötoi adót" (6 peso fejenként, azaz 300 forint), ami nem nagy összeg, de megintcsak egy sunyi kis lehúzás, szépen felsorakoztunk a kiköto bejáratánál, ahol orditó nagy control de pasajeros felirat vetitett, gondoltuk majd a prefectura embere alaposan megnézi mindenkinek az okmányait, azonban épp nem volt ott senki, úgyhogy az egész társaság (kb. tizen) "na jó, menjünk" alapon bement a kikötobe és felszállt a hajóra. (ez a jelenet egyébként felkerült a hatósági intézkedési toplistára, olyanok mellé, mint a reptéri vámon a scannerkezelonél a "Berakjuk a csomagot a scannerbe? Áh, menjetek" illetve az ushuaiai reptéren visszautunknál a besipoló fémkapu, ami után kiskatona módjára megmerevedve vártuk, hogy mikor jönnek motozni, azonban senki nem hederitett ránk) Kihajózás után nem sokkal megkezdték a "snack on board" felszolgálását, azaz körbeadtak tálcán egy 3 peso értékü budin-t (gyümölcskenyér-szerüség) illetve lehetett más büdös szája után szivogatni bombillan keresztül a mate-t, melynek nagyszerüségét még egyelore nem sikerült felismernünk, bár valamit biztosan tudhat, ha egy egész kontinens termoszokkal jár és ezt szivogatja.Körbejártuk a három kis szigetet, amelyeken a világitótorony, a fókák és a kormoránok voltak, szétfotóztuk és szétvideóztuk a helyszint, megállapitottuk, hogy ez a túra már megérte, véleményem szerint ezerszer jobb volt, mint a bálnanézés, amiről én előre tudtam, hogy gagyi lesz. A hangulat remek volt a hajón, még a féleszü olasz társaság sem tudott minket felidegesiteni, akik percenként gyújtottak rá a cigire (egyébként szinte mindenki dohányzott mint az állat), azonban utólag mesélte a Jezabeusm hogy azt vélte hallani, amint csúfolódnak a magyar beszédben található sok e-betün és mekegtek egymásnak. Eltakarodnak az anyjukba ezek a kis senkiházi szaroslajos (luigi di merda) digók. Ez csak rátett egy lapáttal arra, hogy a "Világ barmai" c. cikksorozatom első részében róluk irjak,
Az olaszok mellett volt egy szörnyú argentin párocska a hajón, a csávesz úgy nézett ki, mint maga a halál, fekete-fehér adidas tréningben és egy gagyi taxis aviatorszemüvegben nyomta végig az utat, amit természetesen sötétedéskor sem vett le, a kövér csaja pedig ki nem mozdult a kajütből és végig a mate-t szopogatta.
Az utolsó állomás a Beagle sziget volt, ahol ki is szálltunk és egy kis túrát tettünk meg, miközben megismertük azt a nagy moha-szerü párnapuháságú fura növényt, aminek a nevére nem emlékszem már, de ennek a gyülömcse maga a calafate is.
A kirándulás összesen több volt, mint 3 óra, sötétedés után értünk vissza a kikötőbe, volt szerencsénk látni Ushuaia fényeit a tenger felől, ami egy újabb felejthetetlen látvány - sajnos a fotót a fent ismertetett balfasz napszemüvegben este fél 11 után nem volt képes szépen megcsinálni, ezért a valóságot csak részben közeliti meg. Talán majd a videó.
A napot a Marco Polo étteremben fejeztük be egy jó bife de chorizo és egy lomo grille kivégzésével.
Kedden, utolsó napunkon már nem volt tervezett program, ezért csak kolbászoltunk Ushuaia-ban, aztán a Jeza kapott egy emailt, miszerint még nincs konfirmálva a visszaútunk a légitársaság által - ez természetesen triggerelt egy programot - sorbaállás és ügyintézés egy Aerolineas Argentinas irodában. Valamivel ezelőtt, kb. délben csatlakozott hozzánk Lobo II. alias "Churro", második kutyabarátunk, ekkor még nem sejtettük, hogy több, mint 6 órát fog velünk eltölteni és hogy a szivünk fog megszakadni, amikor elválunk. Én nem tudom megmondani, hogy milyen kutya volt, de nem nézett ki utcakutyának, nyirva volt a szőre, szállásadónk szerint fajkutya volt. Kommentekben várjuk a megfejtést, a kép az Ushuaia albumban látható. Hatalmas kört tett meg velünk, megvárt minket az iroda előtt, megvárta, amig ebédeltünk (ekkor kapott egy minimális kaját), egyszer majdnem eltünt, amikor bementünk egy üzletbe, egyszer csak az utca túloldaláról észrevett és felismert minket, majd örömmel jött megint utánunk.
Feljött velünk a szállásig, megvárta a kertben, mig összepakolunk, stb. majd jött velünk le, egészen a taxiig.
Itt fájdalmas búcsút vettünk tőle és majd megszakadt a szivünk, amikor a piros lámpánál a járdáról szomorúan nézett be az ablakon. Sosem tudjuk meg, mi lett vele, de reméljük, hazatalált, mert valószinüleg valakié volt és elveszett.
Negyed óra alatt kiértünk a jókedélyü metálos taxissal a finn stilusú, szaunaépület-szerü jópofa Ushuaia-i reptérre, majd nagyjából időben, este 8-kor, fantasztikus látvánnyal az Andok felett elindultunk BsAs felé, ahova 3,5 óra volt az út.
Egy dolgot még Ushuaia-ról: a fő téma itt a világvégézés, meg a világ legdélebbi ezmegaz-jai, erről rengeteg bőr van lehúzva (lo....más austral del mundo), ezért összegyüjtöttünk pár érdekes dolgot, amiből láttuk a legdélebbit:
- a világ legdélebbi Telefunken szakszervize
- a világ legdélebbi 2107-es kockaladája
- a világ legdélebbi golfpályája
- a világ legdélebbi Dácia TLX-e
- a világ legdélebbi Commodore 64 szakszervize
- a világ legdélebbi Temaforg kereskedése
- a világ legdélebbi Röltex-e
- a világ legdélebbi Alkalmi Áruháza
- a világ legdélebbi Nádor utca lakosai
- a világ legdélebbi Wunderbaumja
- a világ legdélebbi Skála áruháza
- a világ legdélebbi pirosszimfi doboza
..és még sorolhatnánk.
 |
| Származási hely: ushuaia |
 |
| Származási hely: ushuaia |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése