Vasárnap reggel visszaautóztunk BsAs-be, majd du. 4-kor az El Rapido Argentino luxusbusz fedélzetén, a vártnál sokkal jobb körülmények között utazva, 1500 km megtétele után a Pampákon keresztül megérkeztünk az óriások földjére, Patagóniába. Ezzel az országot a keskeny részén keresztben már majdnem átkeltük - az Andok-ot leszámitva. San Carlos de Bariloche-ben vagyunk a Nahuel Huapi tó partján, az Andok lábánál, egy aranyos kis cabana-ban - szuper lakályos. A szomszédban van spa, csapatási lehetőséggel, szaunával, sőt, tegnap este 9-kor spinning órán is részt vettem (azon magyar állampolgárok között, akik fotóval igazolják, hogy Bariloche-ben spinning órán vettek már részt, dijakat osztunk szét, jelentkezni emailben!)
Sajnos az idő elég rohadék, ettől függetlenül itt már egyre inkább kezdünk soha nem látott félelmetes természeti szépségeket látni - pl. a Cerro Campanario-ról a látvány...lélegzetelállitó. Sajnos nem maradunk itt sokáig, mert több 1000 km van még hátra, hogy eljussunk a világ végéig: Ushuaia-ba. Egy azonban biztos: ezt a helyet felirtam az "ide vissza kell még jönni egy jó nővel pár hetet eltölteni egy cabana-ban" listára.
További fejlemények, nagyrészt a buszos utazás eredményei: megtaláltuk az ultimate bakochba feladványt: "Radai rosseb" (Papi, nem is gondolnád, hogy amióta a Nagyinál kimondtad a múltkor azt a jól időzitett "az meg mi a radai"-t, azóta a kifejezés nálunk újra aranykorát éri, olyannyira, hogy spanyol átiratban is használjuk már: "ay, que radai", "que radai en el cielo", stb.), továbbá ha fiú gyermeketek neve esetleg Maflo lenne, akkor a lány ne legyen Mafla, mert cikizni fogják a napköziben. Végül a buszutazás végeredménye: Bepállottemberszag-Jezabeus: 1:0, második félidőben 1:1, mosás és kelvinálás után Jezabeus egyenlitett.
A képrögzitési eszközökkel továbbra is csodálatosan dolgozunk, fantasztikus fotográfiáimat hamarosan feltöltöm!
Sajnos az idő elég rohadék, ettől függetlenül itt már egyre inkább kezdünk soha nem látott félelmetes természeti szépségeket látni - pl. a Cerro Campanario-ról a látvány...lélegzetelállitó. Sajnos nem maradunk itt sokáig, mert több 1000 km van még hátra, hogy eljussunk a világ végéig: Ushuaia-ba. Egy azonban biztos: ezt a helyet felirtam az "ide vissza kell még jönni egy jó nővel pár hetet eltölteni egy cabana-ban" listára.
További fejlemények, nagyrészt a buszos utazás eredményei: megtaláltuk az ultimate bakochba feladványt: "Radai rosseb" (Papi, nem is gondolnád, hogy amióta a Nagyinál kimondtad a múltkor azt a jól időzitett "az meg mi a radai"-t, azóta a kifejezés nálunk újra aranykorát éri, olyannyira, hogy spanyol átiratban is használjuk már: "ay, que radai", "que radai en el cielo", stb.), továbbá ha fiú gyermeketek neve esetleg Maflo lenne, akkor a lány ne legyen Mafla, mert cikizni fogják a napköziben. Végül a buszutazás végeredménye: Bepállottemberszag-Jezabeus: 1:0, második félidőben 1:1, mosás és kelvinálás után Jezabeus egyenlitett.
A képrögzitési eszközökkel továbbra is csodálatosan dolgozunk, fantasztikus fotográfiáimat hamarosan feltöltöm!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése