Tegnap elhagytuk Buenos Airest egy rövid időre, egy bérelt Chevrolet Corsa sedan útra kéltünk dél felé. 500 km teljesen sik pusztában való löketés után megérkeztünk az Atlanti-partra, az ezüsttenger-városhoz. Az "autópálya" - ha lehet igy nevezni - igen érdekes volt, urbanizációs zónákkal megtüzdelve, ahol 60-ra kellett lassitani, sok fakabáttal, kis mehikói jellegü lepukkant autószervizzel, de azért kb. 4 fizetőkapuval, helyenként meglepően gyönyörüen lenyirt füvel és közvilágitással. Továbbra is Buenos Aires tartományban vagyunk, sőt, annak még a feléig sem jutottunk le délre 500 kili után, ettől miután lepakoltunk a hotelben, továbbmentünk körülnézni délre Miramar irányába és ezen az úton teljesen világvége feelinget éreztünk. Soha nem láttam még ilyen utat: kicsit olyan, mint a Pacific Coast Highway, azonban összesen 2 sáv, gyér forgalommal, kb. 50 méterre az óceántól, egy sor növényzettel az út és az óceán között. Videógráfiás rögzitéssel itt remek képsorokat sikerült készitenünk.
A hotelt alaposan megszivtuk: tegnap ugyan még nagyon örültem annak, hogy életemben ilyen gyorsan szállást még nem szereztem, ma reggelre szétvert fejjel ébredve már nem vagyok olyan boldog: noha az 55 peso pro kopf deal ugyan (amiről az autópálya fizetőkapujánál szerzett kuponfüzetből értesültünk) óriásinak hangzott az üresen kongó "Gran hotel Mar del Plata" nevü hotelben, ahol azt hittük, mi vagyunk az összes vendég, illetve jót mosolyogtunk a sárkányvasút liften is, ahol két harmonikaajtót kell kézzel behúzni, fent pedig egy lakásajtót kell kinyitni, hogy kiszállhassunk, azonban a büdös besavanyodott uruguay-i lány hokicsapat hirtelen érkezése felboritotta a rendet és pokollá tette a pihenésünket a kimeritő nap után a reggel 6-kor kezdődő ajtócsapkodó, sárkányliftajtó-huzogató és folyosónrohangáló paláverjével.
A szomorú tényt, miszerint a szobában már nincs wifi, talán fürdőskurvaság lenne megemliteni, ezért sajnos itt az étteremben, reggeli közben, medialuna és mate fogyasztása közben kell blogot irni - az mindenesetre elég valószinü, hogy ez a hotel valamilyen loteria-n nyerte a 3 csillagját.
Mar del Plataról röviden egyelőre annyit, hogy ez egy Biarritz-másolatként kezdte a pályafutását, ezt középen illetve néhány házon remekül látni, aztán megvaditották egy kis spanyolos betonrengetegesdivel a la Benidorm, amiért nagy kár volt, ettől függetlenül egyelőre tetszik.
A hotelt alaposan megszivtuk: tegnap ugyan még nagyon örültem annak, hogy életemben ilyen gyorsan szállást még nem szereztem, ma reggelre szétvert fejjel ébredve már nem vagyok olyan boldog: noha az 55 peso pro kopf deal ugyan (amiről az autópálya fizetőkapujánál szerzett kuponfüzetből értesültünk) óriásinak hangzott az üresen kongó "Gran hotel Mar del Plata" nevü hotelben, ahol azt hittük, mi vagyunk az összes vendég, illetve jót mosolyogtunk a sárkányvasút liften is, ahol két harmonikaajtót kell kézzel behúzni, fent pedig egy lakásajtót kell kinyitni, hogy kiszállhassunk, azonban a büdös besavanyodott uruguay-i lány hokicsapat hirtelen érkezése felboritotta a rendet és pokollá tette a pihenésünket a kimeritő nap után a reggel 6-kor kezdődő ajtócsapkodó, sárkányliftajtó-huzogató és folyosónrohangáló paláverjével.
A szomorú tényt, miszerint a szobában már nincs wifi, talán fürdőskurvaság lenne megemliteni, ezért sajnos itt az étteremben, reggeli közben, medialuna és mate fogyasztása közben kell blogot irni - az mindenesetre elég valószinü, hogy ez a hotel valamilyen loteria-n nyerte a 3 csillagját.
Mar del Plataról röviden egyelőre annyit, hogy ez egy Biarritz-másolatként kezdte a pályafutását, ezt középen illetve néhány házon remekül látni, aztán megvaditották egy kis spanyolos betonrengetegesdivel a la Benidorm, amiért nagy kár volt, ettől függetlenül egyelőre tetszik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése