Új évbe léptünk, BÚÉK mindenkinek. Megint eltelt 1 hónap és nem irtam a blogba, ennek egyszerü oka van: kialakult a helyi életformám, mondhatni "nem történik semmi" - értsd ezt úgy, hogy jelenleg nem utazgatok, itt vagyok Mar del Plata-n és szinte minden nap ugyanazokat az "unalmas" dolgokat csinálom, élem a helyi életemet, mit is irhatnék olyan banális dolgokról, mint pl.: edzés minden délelőtt, általában reggel 10-től, csodálatos időben, ami egyre melegebb, az óceán partján Miramar-ig vagy Mar del Sur-ig, néha hegyi körökkel a csodálatos kis oázisban, Sierra de los Padres-ben. Egyedül, csoportosan vagy a Ruben-nel, az újdonsült kollégámmal, aki világklasszis görkorcsolyázó (egy olyan sportág, amit nem igazán szoktunk látni sehol, azonban elég kemény lehet 110 kilit 40 körüli átlaggal menni görkorival), mászkálés a városban, amit továbbra sem unok, sőt, örömmel tölt el, hogy talán sehol nem éreztem még magam ilyen jól, megnézem a casino-nál az öregasszonyokat, ahogy együtt éneklik az érzelgős keserü dalokat, amit a müvésznő előad minden este a tömegeknek, mellette 30 méterrel össztánc egy másik előadómüvész dalaira, odébb pedig flamenco gitár párbaj. Sétálok a tengerparton, eső után szivárványt fotózok, lemegyek a strandra, gasztronómiai élményekkel gazdagszom nap mint nap, mert még mindig nem tudok betelni a szemem előtt készülő empanadakkal, tartakkal, tortakkal, sorrentinokkal, canelones-szal, pizzákkal stb. Sajnos ezeket nem tudom leirni, de nagyon bánom, hogy nincs már/még Iphone-om, mert az apró kis hangulat-videókkal legalább valamennyire illusztrálni lehetne dolgokat, a nagy kamerát pedig hazavitte a Jezabeus (megjegyzés: a mega-limited edition Argentina DVD tavasszal lesz kész)
Volt egy elég gyenge Karácsonyom, amit család nélkül sehol nem jó eltölteni, még akkor sem, ha itt az emberek vacsora után hajnali 2-3 körül kimennek az Alem utcára, ami tele van bárokkal és klubokkal, illetve összegyülnek a fiatalok a playa grande-n és isznak mint az állat, valamint petárdáznak - ámbátor katolikus ország lévén az ünneplés ezen részét nem igazán értem, mindenesetre többek között ezért is irigylem őket, minden alkalmat kihasználnak, hogy mulassanak. Nem keseregnek, hogy Dacia TLX kinézetü régi Renault-val nyomulnak, inkább megállnak és elkezdenek bemozogni, ha egy parkoló autóból dübörög az egyébként baromi unalmas reggaeton vagy cumbria.
28-án némi vacilálás után sikerült jó döntést hoznom és drága apartman helyett átköltöztem egy bicajos által beprotezsált hotelbe, ahol a főnök a már emlitett Ruben, igy végre sportoló(k) között vagyok és mivel ő is sokat edz kerékpáron illetve néha versenyez is, sokat beszélgetünk sportról és mesélünk egymásnak "háborús történeteket".
Ma együtt edzettünk, noha pihenőnapom lett volna, de mivel a hotel miatt néha tud csak délelőtt eljönni, ezért úgy döntöttem, vele tartok - természetesen 2 óra veretés lett a vége, igy elég hamar lezavartuk a fizetőkapuig és vissza a 226-on a kb 75 km-t.
Ha már itt tartunk, egy keveset az edzésekről:
December elején kezdtem el edzeni két hónap szinte semmi után és hirtelen már megint közel 20 órás heteim vannak, és hetente legalább kétszer sikerül elszabaditanom az indulatokat a közös edzésen, ami ilyenkor veretéssé változik - "la culpa del extranjero", mondják. Mostanra kezdem magam elég jól érezni, leszámitva azokat a napokat, amikor felszinesen, rosszl alszom (mostanában sürün előfordul, ugyanis a szemközti szobában egy család gyerekestül hajanli 1kor és reggel 6-kor egyaránt visit, nem értem mikor alszanak ezek) - ilyenkor továbbra is más ember vagyok, nehezek a lábaim, ásitozok (oxigénhiány) és nagyon magasak a pulzusaim.
Úgy döntöttem, az intenziv edzéseket megpróbálom max. kettőre limitálni hetente (ez persze nem mindig sikerül) illetve 3:1 arányban épitkezés:laza hét periodizáció van érvényben. Decemberben "észervétlenül" összejött 70 óra edzés, mivel az első kezdő hét természetesen egyből 11 órával kezdődött, a harmadik pedig már 20 órás lett - továbbra is fenntartom, hogy sokat ülni a nyeregben egyáltalán nem nagy szám, össze nem hasonlitható 3x20 perc küszöbmenéssel , 4-5 órás edzés után szinte simán helyrejövök másnapra, ha rendesen eszem és alszom. Tavaly télen ugyanezt éreztem, amig a folyamatos intervalozást el nem kezdtem, nem birtam magam legyakni semmivel. Decemberben ismét sok irodalmat olvastam és úgy döntöttem, idén óvatosabb leszek és közelitek a "klasszikus" edzésmetódushoz, ez pedig MAX 20% intenzitás, a többi sima aerób. Visszanézve a 2009-es edzéseimet, megdöbbenve láttam, hogy 40% (!!!)-ot töltöttem emelkedett laktátszinten (tehát tempo,küszöb, vo2max és anaerób), de mint tudjuk ezt az edzésmódszert nem az ujjamból szoptam, hanem időkorlátokkal rendelkező kerékpárosként próbáltam megtalálni a legjobban gyümölcsöző, rövidebb, de keményebb utat - két hónap folyamatos magas intenzitás után (min. 4x /hét) azonban elkezdenek szaporodni a túledzettségi szimptómák és az ember ahelyett, hogy visszavenne, azt hiszi, még többet kell edzenie, hogy erősebb legyen.
A Szilvesztert itt töltöttem a hotelben, Rubenékkel, remek vacsora volt, utána pedig tüzijáték-örület, mint Nápolyban annak idején, itt is elvetemült módon lökették a rakétákat a gyerekek és a papik egyaránt.
31-én megtelt a város emberrel, percenként 70 autó gördült Mar del Plata-ba, beindult a csúcsszezon és valóban olyan, amilyennek nem tudtuk elképzelni a Jezabeussal, amikor itt volt - minden tele van, a strandokon mozdulni nem lehet (pedig van vagy 20 km), az utcákon a centroban, güemes-ben és egyéb zónákban egyaránt hatalmas a menés. Csak annyit mondhatok Jeza, hogy nagy kár, hogy ezt nem látod, más képed lenne MDP-ról, mint ahogy annak idején megmondtam, de kiröhögtél, hogy túlzás - ez a világ egyik legjobb helye!
A tengernek köze nincs a Karibhoz, a város csak távolról emlékeztet Biarritz-ra, hiszen erősen jelen van a délamerikaiság, ettől függetlenül a feeling, ami itt van, verhetetlen. Mindenki argentin, nincsenek ostoba kiabáló olasz turisták, buta amerikaiak, bamba németek, semmilyen európai, sem más egyéb. Itt, a világ másik felén van egy csúcson dübörgő nyaralóhely, ami hatalmasabb tömeget fogad, mint bármi, amit eddig láttam, talán Miami Beach van még versenyben Spring Break idején. Millió féle arc, meghatározhatatlan, keveredett, európai arcú argentinok, szép latinok, csúnya, sötét latinok, indiánok és egyéb nagyon "dél-amerikai" kinézetü, illetve kicsit romás tipusok.
A centro-ban inkább a szegényebb, egyszerübb figurák császkálnak, mig Güemes-ben és a Playa grande környékén a menő porteno-kat látni.
Január 15-én elvileg már nem lesz helyem a hotelben, ugyanis akkor még többen érkeznek, azonban tervjeim szerint akkor mennék San Juan-ba, ahol jelenleg már 38 fok van.
A helyzet azonban az, hogy nem szeretnék elmenni Mar del Plata-ból, még nem élveztem ki teljesen, hiányoznak még bulik, hiányzik mégtöbb sétálás, strandolás, lazulás, mielőtt abszolút a kerékpárnak dedikálom magam, ugyanis San Juan-ban minden csak arról fog szólni. Edzés és versenyzés az argentin kerékpár-fővárosban, ahol a legnagyobb és a legkeményebb mezőny van, ahova a helyiek közül is többen elutaztak már.
Új év, új motiváció, új élmények, új célok, új tervek. 2010-es emphasis a kerékpározáson és a zenélésen lesz. Január 19-én jelenik meg az "After BCN" Adept kislemez, több, mint 6 év szünet után, a legendás belga Bonzai kiadónál - de erről bővebben később!
 |
| vacsora |
